Engedd meg!

3. Rèsz

Josh Anderson:

Lassan 1 hónapja tanítok az iskolában. Ki ismertem valamennyire a diákokat s tanárokat. Az én osztályom nem a legkedvesebb és a legilledelmesebb. A viselkedésük borzasztó, amit minden nap le művelnek az egyszerűen katasztrófa. Elviselhetetlenek s ez nagy kihívás számomra.

De itt a vicc az hogy én szeretem a kihívásokat.

Jelenleg lyukas órám van. Úgy döntöttem kimegyek cigizni, s meg is tettem.

Kimentem.

A diákok kiknek e-pillanatban testnevelés órájuk van. Mindig is szerettem tesizni szín tiszta 5-ös voltam. Rám jellemző.

Eldobtam a csikket miután elszívtam s oda sétáltam a tesiző osztályhoz.

- jónapot tanár úr!- köszöntek miközben futottak míg én leültem az ott lévő padra. Elővettem a telefonom, majd megnéztem az idő. A következő órában az osztályommal leszek. Osztályfőnöki óránk lesz. Felálltam majd nemes egyszerűséggel elhagytam az iskola udvarát.

Elindultam be az irodába meginni egy kávét de hangos nevetést hallottam ami a végére elfolytott lett. Az iskola balszárnyából jött. Befordultam s megláttam az osztályomból az össze tartó csipet csapatot. David, Jonny, Lauren, Eli, Tom, Sam, Bob, Emily, Anne és Kate. Épp Jonny fogta le Sam-et miközben nevetett.

-Khm.- krákogtam mire mindannyiuk abba hagyta a kacajt s, rám figyelt. - maguk? Mit keresnek itt? Nem angol órájuk lenne most?
-De igen. Csak...-Tom felszólalt de választ nem tudott adni.
-Szóval?-kérdeztem ismét, ám de "hősiesen" Kate kiállt.
-Azért vagyunk itt mert kiküldtek minket az óráról.
-Miért?
-Nem volt házi feladatunk.
-Miért nem volt?
-Lusták voltunk.
-Jogotokban áll?
-Nem igazán.
-Ma délután 3kor mikor végeztek jöttök a terembe, rendben?
-Miért?-szinkronban felháborodva mondták mind a tízen.
-Büntetés. 5-Ig bent maradtok. Te meg Kate te maradsz tovább beszélni valóm van veled.
-Rendben viszlát tanár úr.-intettem s felgyalogoltam az irodába.

A következő órában velük volt órám mikor is mindenkinek egyszerre kezdett el csörögni a telefonja. A krétát lassan csikorgatva, közben hátra fordulva 360 fokosan néztem sötét tekintettel. Letettem mindent ami a kezembe volt, és választ várva dőltem neki a tanári asztalnak.

-Eli és Anne ötlete volt.-köpte be valamelyik őket.
-Mi is benne voltunk.-tette fel kezét Kate és Emily.
- plusz fél óra.-utaltam a büntetésre.
- Rendben.

Épp csengettek ki. Minden tanár és diák egyaránt ömlött ki a termékből, a folyosó el lett árasztva velük. Undorodom ettől a nagy tömegtől. Tipikus híres, túlzott hírű iskola.

A 10 gyerek bent is maradt hisz ez volt az utolsó órájuk ma.

-Most mit csináljunk? -súgtak össze.
-házi feladatot.
-oh...nekünk oké.

Szinte 15 perc alatt végeztek, mily meg nem lepő hisz ők ilyenek. Agyilag egyszerre hülyék és okosak.

-mit szeretnétek csinálni? Gyorsan döntsenek vagy én fogok ha nem.
-UNO-zunk!
-Hogy mit?
-UNO, nem ismeri?
-dehogynem, de akkor halkan játszatok.
-nem, tanár úr jöjjön ön is, kérjük!!!
-nem.
-Miért?
-nem szeretnék.
-hát jó.

5-Ig szépen eljátszottak majd elmentek egyedül Kate maradt bent.

-Fontos dolgokról lenne szó.
-Mármint?
-Te ennek a csapatnak vagy a fő embere úgy vettem észre.
-Mindannyian azok vagyunk senki se különb nálunk.
-Hm.
-Miért?
-Változnotok kell.
-Hogy tessék?
-Minél hamarabb kell változtatnotok. Meg kell értenetek hogy magatokkal csesztek ki. Ez nem egy játszótér ahol minden féle csíny tevést meglehet tenni.
-Rendben.
-Megtennétek?
-Igen.
-Hm.
-De csak ha segít nekem.
-Mégis miben?
-Elszeretnék indulni az országos matek versenyen, szeretném ha ön tanítana és készítene fel. Kérem szépen.
-Rendben van de erről egy szót se senkinek.
-Jooo~~

Kate elnyújtotta szavait, eztán ránéztem az órára és intettem.- Menj Kate. Lejárt az idő. -adtam egy apró mosolyt.

-Rendben van, köszönöm hogy fog majd segíteni Mr.Josh! Szép napot!

-viszlát.

Irtózatosan szégyellem hogy nem írtam eddig de semmi ihletem es kreativitásom nem volt az írással szemben. Mostanság inkább verseket írtam es abba merültem bele! De Koszonom hogy elolvastad!