...Forró csókja égette a számat, bal kezemmel az asztalon támaszkodtam, míg a jobbal a hajába kapaszkodva nyomtam közelebb magamhoz. Kezeivel tartotta derekamat, és úgy próbált teljesen magáévá tenni pont úgy, mint amikor elvitt titokban hajókázni a...
-Persze, hogy hoztam, ne aggódj. Mi is a pontos úticél?
-Monaco.-Mondta ki mosolyogva.
-Mármint átutazunk Monacón keresztül is?
-Nem. Mármint Monacóba megyünk. Ott lakik a családom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Érdeklődve figyeltem a gyönyörű zöld szempárt, ami az enyéimen időzött. Monaco az a hely, ahol a celebek, sztárok élik az életüket, na meg azok az emberek, akiknek nem igen számít a pénz.
Én nem tartozom ezek közé az emberek közé, nekem maximum pár nap jutna Monacóból, ha úgy döntenék, hogy szabad akaratomból meglátogatnám.
-Jól van, már most látom a fejedben felmerülő kérdéseket.- Karját átvetette a nyakam mögött, majd összeérintette a fejünket.- A repülőn mindent elmagyarázok, ígérem.
Bólintottam, majd elindultunk becsekkolni, onnan pedig a gépünk felé.
-Charles! Nem engedted, hogy kifizessem a jegyem, nem engedted, hogy beszálljak a szállásba... Amúgy sem akartam beleegyezni de így, hogy első osztályon utazunk, még annyira sem fogok.
-Baba, nekem nem gond. Meghalnék, ha te fizetnél bármit is. Én hívtalak meg, amúgy, ha szabad lenne a magángép, akkor azzal mennénk.
-Magángép, még csak az kéne, persze.
A székemhez tartozó karfára könyökölt és a tenyerébe helyezte az állát.
-Van pár dolog, amit nem meséltem el még neked... Úgy terveztem, hogy várok ezzel addig, ameddig oda nem érünk, de valószínűleg akkor tényleg kérdésből kérdésbe másznánk, így viszont valamennyi tisztázódik addig.- Bólintottam, majd egy hatalmasat nyeltem, miközben figyeltem, ahogy mesélni kezd az életéről.- Egész gyerekkorom vezettem, versenyről versenyre jártam. Hat éves voltam amikor először gokartba ültem, hét évesen megnyertem az első versenyem, onnantól pedig elindultam az úton ami a csúcsra vezetett.
Előhúzta a telefonját a zsebéből, belépett a képekhez és mutogatni kezdte a kiskorából készült fotókat. Ahogy a pódiumon áll, ahogy a trófeákat fogja, ahogy vezetés közben integet. Sok sok képet, amit még sosem láttam róla és nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi szerepet kapott korábban az életében.
-Tudod, mi az a Forma 1?- Nézett rám kérdően.
-Hát autók mennek körbe körbe egy pályán, de gondolom ennél azért jóval több.- Nevettem fel.- Hogy őszinte legyek nem nagyon követem ezt a sportot.
-Na, oda sajnos nem jutottam fel. Miután apám meghalt, otthagytam az egészet. Végig neki akartam örömet szerezni, azt akartam, hogy büszke legyen rám. De miután már nem volt többet, így nem volt miért tovább csinálnom, sőt, jobban emlékeztetett rá az egész sport, mint én azt akartam...- Sóhajtott egy nagyot, majd a kezén lévő karkötőkkel kezdett el babrálni.- Nem tudtam folytatni, így ott hagytam, elvégeztem az egyetemet és most tanítok. Így lettem az, aki vagyok.
