Az a bizonyos balatoni este

3. Fejezet

Alexander

Nagyon zavartan éreztem magam, amikor a két lány bejött a konyhába. A fiúk tovább beszélgettek, de én csak a lányra tudtam gondolni. Egyből eltűnt a szervezetemből az a piamennyiség is, amit ittam.

- Légyszíves, Bia! Igyál valamit, lazulj el! - kérlelte a barátnője - ezek szerint Biankát - hogy élvezze a bulit.
- Nem! Eleve kedvem sem volt eljönni! - válaszolja.
Majd fogta magát és kiment a konyhából, majd az emeletre igyekezett, gondolom a mosdóba. Barátnője lent maradt táncolni.

- Hallod, haver! Nincs kedved táncolni vele? - intek fejemmel Bianka barátnője felé, aki nem mellesleg Olivér ideálja, kinézetileg báris.
Oli felpattant, majd minden sármját bevetve, odament a lányhoz.
Láttam nevetnek, szóval ezt jónak veszem. Jómagam pedig elindult az emelet felé.
A lépcsőn haladva párokat láttam, akik elmélyülten csókolóztak. Fájdalmat éreztem a szívemben, én is ilyet akartam, hogy valakivel átéljem ezt. Átéljem a szerelmet.
Azóta, mióta eldobtak, a rosszfiú szerepet vettem fel, képtelen voltam lányra úgy nézni, hogy szexen kívül bármi más legyen köztünk.
De mióta megláttam Biankát, azt érzem, hogy vele nem tudnék és nem is akarnék durva lenni.
Mire felértem, a mosdóajtó erősen kicsapódott és fejbe talált. Seggre is estem rendesen.

- Jézusom! - szörnyed el Bianka. - Ugye nem esett semmi bajod? - kérdezi riadtan.                                - Nem, nyugi, semmi bajom! - mondom rekedt hangom. 

Hirtelen hangváltozásomat nem tudom hova tenni, de úgy látom Biankára hatással van, mert zavarba jött.

- Biztos nincs semmi bajod? Nem szeretném ha miattam agyrázkódást szenvednél!                            - Biztosíthatlak, hogy kutya bajom! - szólok vissza.

Anyám! Hogy ez a lány mennyire édes ahogyan aggódik. Egészen melegséget érzek az egész testemben, régen nem törődtek velem így.

Ide nyújtotta kezét, hogy felsegítsen. Megfogtam, majd felhúzott, vagyis próbált. Ahogy fölálltam, szinte Bianka eltűnt mellettem, olyan kicsike. Rám nézett kék szemeivel. Azokkal a szemekkel, amikkel már szinte megbabonáz. Egyszerűen olyan gyönyörű, hogy legszívesebben most azonnal fognám és megcsókolnám.

Na, jó! Ezt nagyon gyorsan ki kell vernem a fejemből. Nem is ismerem, de már a megszállottja vagyok. És ez nem jó. Nagyon nem. Megfogok bolondulni. 

Láttam valamit a szemében, ahogy rám nézett. Bizonytalanságot. Félelmet. 

Majd elfordította a fejét és leszaladt a lépcsőn. 

Konkrétan faképnél hagyott. Utána bírtam volna futni és megállítani, de hogy jött volna az ki? Nem is ismer. Ahogy én sem őt. De ez nem fog sokáig így lenni, megakarom ismerni Őt. Ismerni akarom Biankát. Minden titkát. Minden gondolatát. 

Na tessék! Ennyit arról, hogy kiverem a fejemből.

Ahogy leértem a lépcsőn, Bianka már nem volt sehol. Olit sem láttam. Elindultam a konyhába, hátha ott lesznek. Legalább a megérzéseim még jól működnek, mert tényleg ott voltak.

 - U, haver! Mi történt? - kérdezi haverom. - A kiscsaj csak úgy elviharzott.                                                   - Nem tudom, érted? Nem tudom! - mondom. - Mentem fel mosdóba, mire annak az ajtaja kivágódott, én meg seggre estem. Bianka felsegített, majd elrohant. Ennyi. - vázolom fel röviden a storyt.                                                                                                                                                                                        - Ne aggódj, haver! Iza azt mondta, hogy Bianka hazament! - közli Olivér.                                                  - Én is hazamegyek! - válaszolom.                                                                                                                                  - Ez most komoly? - hüledezik Oli.                                                                                                                                  - Igen! - mondom. - Majd vidd haza Bianka barátnőjét!            

Hátat fordítottam és elindultam a bejárat felé.

   - Fhu, hallod, nem tudom mit csinált Bianka, de totál elvette Alex eszét! - hallom még meg, ahogy Olivér beszél Izához.

Hát, az tuti biztos. Bianka a józan eszemet is elveszi.

Szerencsére nem ittam sokat, így épségben haza is vezettem. Leparkoltam a házunk előtt, majd kinyitottam a bejárati ajtót. Anyuék már aludtak, szerintem anyámat is meglepné hogy ilyen hamar itthon vagyok.                                                                                                                                                            Felmentem az emeletre, megnéztem a húgomat és adtam neki puszit. Úgy imádom, még csak négy éves. 

Visszamentem a szobámba, majd becsuktam az ajtót. Levettem magamról a ruhát, csak a boxeremet hagytam magamon. Befeküdtem az ágyba. És a ma estére gondoltam.

Ugyanolyan estének indult, mint a többi, de mégis fenekestül felforgatta az életemet. Ő.