Barátságból Szerelem

Mikor be értem az iskolához a barátnőm fogadott engem.
Emiatt le is ment rólam a stressz egy kicsit így sokkal könyebb volt az első napom.
Megvolt a bemutatkozás a megismerkedés a többiekkel.

Hát volt akit bírtam volt akit kevésbé...
De hát nem lehet mindenki szimpatikus és nem is akartam mindenkivel jóban lenni mert ez lehetetlen lenne számomra.

Jött a szünet végre és akkor láttam meg őt ahogy közeledik barátnőmhöz.
Volt vele pár ember,igen ő ilyen neki voltak barátai nem is egy.
Köszöntek nekünk én mosolyogva fogadtam őket bár kicsit megvoltak szeppenve.

Kezeimet össze szorítottam és próbáltam elrejteni,hogy mennyire szorongok.
Talán a számat is harapdáltam igen ez rossz szokásom.

Aztán barátnőm hangját hallottam ahogy mondja:

"Na ismerkedjetek meg, ő a barátnőm"

Én egyből köszöntem neki és ő is nekem,kedvesen fogadott mosolygott rám amit én viszonyoztam is.
Megláttam először azt a gyönyörű tengerkék szemeit ahogy néznek rám.

A köszönésen kívül viszont nem igazán beszéltünk egymással ő is ment tovább és mi is.
De ettől függetlenül megjegyeztem őt,mert hiába nem kerestem a szerelmet be kell vallani ő elég jól nézett ki.