The Other Aunt (HP ff -magyar fordítás)

Perselus

Közzétéve: 2024.04.27.
Hosszúság: 958 szó

– Biztos nem – Remus észrevette, és most kevésbé volt lelkes, hogy elküldi a feleségét egy a semmi közepén lévő kastélyba, ahova nem is tud rögtön elhoppanálni. Valójában nem haragudott rá. Nyilvánvaló volt a képen, hogy ez csak kényelmetlen volt neki és Harry-nek. Ő azért volt mérges, mert Gilderoy azután tette ezt, hogy megmondta neki, férjnél van. Nem akarta, hogy Lockhart megpróbálja elcsábítani a feleségét.

– Ó, ugyan már, Remus – Anna rázta a fejét a felbőszítéshez. – Teljesen nevetséges vagy. Nem mintha valaha is elhagynálak téged egy hazudozó, hadonászó varázslóra, aki egy szimpla lebegtető bűbájt sem képes csinálni.

– Nem arról van szó – nézett rá. – Még azon a képen sem engedett el. Nem akarom, hogy idegesítsen és rosszul bánjon veled.

– Remus – forgatta meg a szemét –, itt lesz velem a pálcám egész végig. Ha valami történne, varanggyá fog változni, mielőtt annyit mondhatnál, hókusz pókusz.

– Mégis miért mondanám ezt? – húzta össze szemöldökét.

– Egy mugli dolog. Mindegy is. Az a lényeg, hogy nem lesz semmi bajom. Perselus is ott lesz.

– Ez nem segít – erre felesége sóhajtott.

– Remus, elkészítettem három teli üstnyi bájitalt, ott van a hűtőben egy kis pörkölt mellett, arra az esetre, ha éhes lennél. Küldj egy baglyot, ha szeretnél még. Már bepakoltam, majd odahoppanálok valahova a kastély közelébe. Nemsokára indulok, megvan még az a boszorkánytükör, amit adtam neked?

– Persze, mi van vele?

– Ennek a segítségével a két ember, akiké a tükör, kommunikálhatnak szemtől szemben. De azért szeretnék leveleket – férje bólintott, mielőtt összecsattintotta volna ujjait.

– Várj, a baglyod! – Anna észbekapott, és füttyentett egyet. Abban a pillanatban Anna gyönyörű szürke és fehér baglya, Avalon végigrepült a szobán, és lefoglalta gazdája vállát. Ő pedig adott Remus-nak egy hosszú búcsú csókot, mielőtt sarkon perdülve eltűnt.

Anna már is elfelejtette, milyen nagy és csodálatos volt a Roxfort, és mindenek felett, milyen nehezen lehetett tájékozódni benne. Amikor odaért, akkor jött rá, hogy fogalma sincs, merre vannak a tanárok. Szerencsére több tanító előbb jött, hogy előkészítsék a szobáikat és termeiket. Elmosolyodott, amikor meglátta McGalagony professzort leszólni Hóborcot, az iskola hivatalos csínytevőjét. Gyakorlatilag odapattogott egykori kedvenc tanárához.

– Minnie! – így hívták a Tekergők Minerva McGalagony-t, viszont csak Annának volt annyi bátorsága, hogy hangosan is használja, mert ő volt a kedvence.

Minerva is megmosolyogta, és gyengéden megölelte.

– Ó, édes kicsi Anna, évek óta nem láttalak! Nézz magadra! – az említett megköszönte, és félszegen megdörzsölte tarkóját.

– Megint elvesztél, igaz, kedvesem? – pillantott rá mindentudóan.

– Aha, nosztalgikus, nem? – bólintott.

– Valóban. Végülis, mindig én voltam az, akinek el kellett igazítania téged a Griffendél klubhelyiségébe minden évben. A tájékozódási képességeid hiánya több galibába vitt téged, mint a Weasley ikrek magukat szándékosan.
Egyszer véletlenül elkóboroltál a kastély egyik legveszélyesebb szobájába, azok közül, amelyeket sok diák keres, de nem tud megtalálni.

– Tehát – Anna nem tagadta, de nem is ez volt a kedvenc témája –, meg tudja mutatni a szobámat? 

– Biztosan.

Annának még sikerült is megszereznie Minerva segítségét a szoba berendezésében azzal, hogy megtöltötte a könyvespolcokat, posztereket tett a falra és áthúzta az ágyat.

Miután készen lettek, elismerték munkájukat, de Anna nem tudott mit csinálni.

– És most mi lesz?

– Nekem, sajnos van egy előkészítendő tantermem, viszont neked nincs, mivel te vagy az új biztonsági vezetőnk és tanár asszisztensünk, neked nincs termed.

– Tudom már! Elmegyek Perselus-hoz – Minerva somolyogva gondolt arra, hogy ők ketten még mindig olyanok, mintha testvérek lennének, és Anna a fiatalabbik. Perselus mindig árnyalatnyival boldogabbnak tűnt körülötte, és olyan okokkal védelmezte, amikről talán még ő sem tudott.
Anna ellenkezően vidám személyiségével könnyen összeillettek. A nő tudta,  hiányoztak neki a beszélgetéseik, az intellektuálisak és a véletlenszerűek is. Furcsa volt. McGalagony gyanította, hogy a bátyszerű természete iránta nem változott. Megmosolyogta, ahogy Anna gyakorlatilag elszökdelt Perselus terméig. Az őrületbe fogja kergetni őt idén.

Perselus nem számított látogatókra azelőtt, hogy megérkeztek volna a gyerekek. Esetleg McGalagony megállt volna nála, hogy fogadjanak a közelgő kviddicsmeccsre, de az nem volna valószínű, figyelembe véve, hogy még nem válogatták be a játékosokat. Ezért meglehetősen elképedt, amikor kopogást hallott. Kinyitotta az ajtót, arra készüpve, hogy becsapja, attól függően, hogy ki áll mögötte, mikor rájött, hogy Anna az, hús-vér valójában. Nem is jutott szóhoz mielőtt a nő karjait a nyaka köré tekerte volna.

– Perselus! Hiányoztál.

– Te is nekem – jelent meg egy kis mosoly a szája sarkában.

– Hogy vagy? – válaszul vállat vont.

– Mint mindig. Veled történt azóta valami új? – erre Anna félénken elmosolyodott, és arra a kezére támaszkodott, amelyen a gyűrűje volt.

– Megházasodtam!

– Kérlek, csak azt ne mondd, hogy hozzámentél ahhoz az idiótához! – Perselus arca már majdnem játékosan ellazult. Mivel a nő nem válaszolt, kezdett türelmetlen lenni. – Na? Hozzámentél?

– Te szóltál rám, hogy ne mondjam el. Feltéve, hogy Remus-ra gondoltál.

– Meglepettnek tűntél, mikor megérkeztem – folytatta. – Nem is tudtad, hogy jövök?

– Felteszem, az igazgató titokban tartotta az információt, hogy kellőképpen meglepődjek.

– De... – húzta össze szemöldökét. – Ott volt az újság címlapján, amióta Lockhart eldöntötte, hogy megmondja mindenkinek. Viszont azt kívánom, bárcsak ne késztetett volna arra a fényképezésre.

– Ó, hogy az – villant a felismerés Piton szemeiben. – Azt elégettem abban a pillanatban, hogy észrevettem Lockhart arcát. Nem jutottam el addig, hogy jobban megnézzem a mellette állót. Viszont emlékszem, milyen szánalmat éreztem a szegény nő iránt. Kínzás lehetett ennyire közel állni valaki ennyire sötéthez – Ezen a ponton megajándékozta egy megértő nézéssel és egy ravasz mosollyal. Anna szórakozottan vigyorgott.

– Igen, és ennél még van rosszabb. Mindketten vele fogunk dolgozni az egész iskolai évben. Legfőképp én.

– Remélhetőleg – tette kezét a nő vállára –, ő egy olyan SVK tanár lesz, aki még a félév vége előtt felmond.

– De mikor is voltunk mi olyan szerencsések, Perselus? – nevetett. Amikor válaszként egy mosolyt kapott, vállat vont. – Azonkívül, kétlem, hogy velünk akarna együtt lógni. Általában, amikor nem akarunk valakit a közelünkben, az tisztán látszik – Perselus bólintott. ,,Igaza van." gondolta ,,Még a legidiótább emberek is vették az üzenetet, amikor azt szerettük volna, hogy egyedül hagyjanak. Ahhoz hülyébbnek kell lenned egy zacskónyi homoknál, hogy ne jöjj rá, annyira meg már biztosan nem agyalágyult."