Hate You - Yes or No (Jungkook ff.) (❗BEFEJEZETT❗)

32. rész

NaRa szemszöge

Az a kérés, hogy tartsam távol magam JeongGuktól és a srácoktól, sokkal nehezebbnek bizonyult mint gondoltam volna. Nagyon erős késztetést éreztem arra, hogy odamenjek és megtudjam mi történt miután eljöttem. Vagy csak felhívjam NamJoont, hogy megkérdezzem hogy van JeongGuk. De ígéretet tettem az apámnak és nem az az ember vagyok aki megszegi az adott szavát. Csupán nehéz ebben a tudatlanságban élni.

A másik ami teljes bizonytalanságba sodor az nem más mint maga Daniel. A szombati esemény óta nem láttam, és még csak hírt sem ad magáról. Kezdek nagyon aggódni, hogy talán tervez valamit és már lassan aludni sem tudok. Féltem YoRat, nem akarom, hogy bármi baja essen Daniel miatt. Tudom vele akar sakkban tartani, és nem lesz rest komolyabban fellépni az ügyben. Már lassan a paranoiától nem leszek képes tisztán gondolkodni, félek el fogom veszíteni a kontrollt. Vajon meddig fajulhat még ez az egész?

&&&

Szerencsére a szülinapi buli tervezése eltereli a figyelmem és nem gondolok állandóan a problémáimra, de akadnak olyan pillanatok mikor akaratlanul is eszembe jut egyik vagy a másik. Daniel miatt félelem van bennem, míg JeongGuk miatt kettősség. Még mindig haragszom a múltkoriért, ugyanakkor rendkívül aggódom is érte. Tudom, azok amiket akkor a fejemhez vágott nem voltak komolyak, mégis annyira bánt amiért még ha csak dühből is de ilyet
kitalált, hogy egyszerűen nem tudok nem haragudni rá. Méghogy sosem szerettem őt és csak Sihyuk miatt akartam vele lenni... Egyáltalán hogy juthat ilyesmi az eszébe? Ha tudná mennyit jelentett számomra. És talán még most is...

.....

Egy éttermet néztünk ki SoYanggal a party helyszínének, aminek van egy csodás kis terme különféle rendezvények miatt, nem mellesleg egész közel van YoRa ovijához. Szerintem tökéletes helyszín egy 5. szülinaphoz. El is mentünk megnézni a helyet és befizetni a foglalót. Úgyse találnánk jobbat ilyen rövid időn belül, meg nem is igazán kéne, ez pont megfelelő lesz mindannyiunk számára. Miután sikeresen lefoglaltuk arra a napra a helyet felhívtam az óvodát, hogy értesítsem őket a helyszín változásról és megkérjem szóljanak minden szülőnek akik már korábban megígérték, hogy elhozzák a gyermeküket a partyra, hogy megváltozott a cím. Hálásan megköszöntem a segítséget, majd siettem a céghez, hogy közöljem apával is a jó hírt.

Beérve nagy volt a nyüzsi, mindenki rohant valahová. Némi boldogság költözött szívembe amiért tudom, nagy meglepetést fogok okozni a lányomnak. Alig várja a szülinapját és bár rengeteg szörnyű dolog gyötör, de megígértem magamnak, hogy bármi is történjen az a nap csak YoRaé lesz, senki másé.
Boldogan kopogok be apához aki kedvesen beinvitál és egész jó kedvűen újságolom el neki a jó hírt.

- Már csak a dekorációt kell megcsinálni és kész.

- Tényleg csak ennyi? -kérdezi tágra nyílt szemekkel.

- Persze. Minden mást már rég leszerveztem. A kaját, a tortát és az étterem tulajdonos azt mondta ők állják az italokat aznap este.

- Oh, ez nagyszerű. De hogy hogy?

- Hát, elkerülhetetlen volt, hogy bemutatkozzak, és mikor rájött ki vagyok kissé el volt ragadtatva a dologtól. -bár sose szerettem ha a nevem miatt kivételeznek velem, de valahogy ezt most nem bántam.

- Ja úgy már más. -mosolyodott el kissé önelégülten- NaRa, akkor a díszítést bízd rám, rendben? Szeretnék részt venni én is a szervezésben. Mégis csak az unokámról van szó!

- Biztos ez? Holnapután lesz a party.

- Semmi gond. Van egy ismerősöm aki ezzel foglalkozik. Telefonálok neki és még ma kirittyenti nekünk a helyet.