Take Me Back To The Night We Met

harmadik fejezet

𝔸𝕦𝕕𝕣𝕖𝕪 𝕃𝕖𝕔𝕝𝕖𝕣𝕔

Az egész alakos tükröm előtt állva tűztem bele még egy fekete színű hajtűt a vörös hajzuhatagomba. Megragadtam az asztalomon lévő hajlakkot,és a szemeimet behunyva fixáltam le a balettos kontyomat. Egy hajszál sem rakoncátlankodhatott.

Még egy utolsó pillantást vetettem magamra a fekete dresszemben,majd bólintottam és felkaptam a táskámat. Már épp léptem volna ki az ajtón,mikor Thea csoszogott ki a fürdőből egy törülközővel a fején.

-Hát te?-kérdeztem-Nem jössz balettra? 10 perc és kezdődik az óra.-

-Baszki-kezdte el elő szedni a ruháit.-Túl sokáig aludtam-nyöszörgött.-Apropó! A jegyzeteidet majd kölcsön kérhetem?-próbálta túl kiabálni az idő közben bekapcsolt hajszárítót.-

-Jó,persze-forgattam meg a szemeimet.-

-Falazz nekem légyszi,mert Madame Dubois ki fog nyírni.-

-Egy feltétellel.-álltam még mindig egyhelyben,Thea pedig érdeklődően dugta ki a fejét.-Lando ma itt alszik,és te nem szólsz senkinek.-fontam össze magam előtt a karjaimat.-

-Ahh,oké!-sóhajtotta,és újra búgatni kezdte a hajszárítót.-Ja,és üres a hűtő!-szólt utánam,mikor már a folyosón voltam.-

Theaval egy éve lettünk szobatársak,mikor átvették ide Portugáliából az apja kérésére,aki szintén itt tanít. Egészen addig egyedül voltam a szobámban. Nem vagyunk közeli barátok,és néha nagyon idegesít,hogy alapvető dolgokra sem lehet megkérni őt,de kedves lány.Laza,divatos,és a legtöbb tanórát kihagyja,mert egyszerűen nem tud korán kelni.

Csak az járt a fejemben,hogy minél előbb letudjam a mai gyakorlást,és találkozhassak végre Landoval. Nem volt kedvem táncolni,mert túl sok dolog nyomta a lelkemet.

Éppen hogy időben érkeztem,így rögtön a korláthoz szaladtam,és megkezdtük a bemelegítést. Ilyenkor halkan szól a zene,és az oktatónk,-jelen esetben Madame Dubois-körbe járva diktálja a feladatokat,és javítja ki a hibákat.

Az öt alapállás között ugráltunk,majd nyújtottunk. A kemény cipőben is csináltunk pár gyakorlatot,aztán levettük a pulcsijainkat,és egy korty vizet követően körbe ültük a tanárnőt,aki jelezte,hogy figyelmet kér.

-Tehát. Bizonyára tudjátok,hogy a tavaszi előadásra egy újabb klasszikussal készülünk,ami nem más lesz,mint a Csipkerózsika.- jelentette be.-

Körülöttem többen is boldogan kezdtek el tapsikolni,de én a szereposztást vártam. Az utolsó éveim egyike a mostani,mégsem kaptam még főszerepet semmiben sem. Minden alkalommal a tánckart erősítettem. Ha most a Csipkerózsika nem sikerül,már csak egy dobásom marad,az év végi Hattyúk tava. Ahhoz pedig tökéletes koreográfiát kell bemutatnom.

-Csöndet kérek!-szólt a tanárnő.-Ma gyakorolni fogjuk a különböző szerepek táncait,holnapután pedig meghallgatás a nagyteremben!-

-Ki szeretnél legjobban lenni?-lökte meg a vállamat mosolyogva Odette,ezzel kiszakítva a bambulásomból-

Talán Odette az egyetlen lány itt,akivel ténylegesen jóban vagyok. Az egyik legnagyobb tehetsége az iskolának,a főszerepeket rendszerint neki osztják,és a legjobb partnerei is neki voltak. A tanárok pedig imádják. Ő még sincs elszállva magától.

Néha azt kívánom bárcsak ő lehetnék. De akármennyire is próbálkozom,én más vagyok,hiába megy jól a balett,nem vesznek észre.

-Aurora hercegnő,de az egyik tündérrel is beérem.-vontam vállat.-És te?-