Pole dance (Jikook) [Befejezett]

Ötvenedik tánc.

-Ne csinálj már úgy, mintha replás lennék. - forgatok szemet és óvatosan fentebb ülök. Nem szoktam panaszkodni, de megdolgoztat annyira, hogy fájjon a fenekem. -Szex közben bezzeg úgy szorítasz a karjaidban, hogy a lelkemet kilehelem. - bizonygatásképp a derekamra, vállamra és karomra mutatok, ahol már kék-zöld vagyok.

-Csak tedd fel a kérdéseidet. - terel kínosan. Majdnem képen röhögöm a viselkedése miatt. Tartja a tisztes távolságot, mintha nem is dugnánk már mióta, és szigorúan csak a kezeit nézi amikkel játszadozik.

-Nincsenek kérdéseim. Csak beszélgetni akartam, de ha ennyire nem akarod akkor hagyjuk. Megyek a saját szobámba, jó éjszakát.

-Várj, Baby. - nyúl utánam.

-Aláfogom írni a papírt, ne aggódj.

-Aludj itt.

-Ilyen kellemetlen légkörbe? A feszültség csak úgy árad belőled!

-Csak feküdj vissza. - gyengén visszahúz, én pedig újra elhelyezkedek az ágyába. -Most mesélj te magadról.

-Velem semmi érdekes nem történt előtted.

-A szüleid.. hogy reagáltak arra, hogy rúdtáncos lettél? Mármint.. tudtommal ezt a legtöbb ember elítéli. Egy fajta kurvaságnak tartják.

-Nem érdekel más véleménye. Ez egy tánc műfaj, és ameddig nem dobom oda magam mindenkinek addig senkinek sincs joga annak titulálni. A szüleim.. Nos hát ők már nincsenek egy ideje. - itt látom, hogy nagy szemeit rámkapja és arcomat méregeti sírás jeleit keresve.

-Nem kell ennyire kétségbeesned.

-Én nem is. - akadékoskodik.

-Aham. Csak tisztán leolvasható a fejedről, hogy azon stresszelsz, hogy te nem tudod hogy kell vigasztalni, ha elsírnám magam.

-Honnan tudod?

-Kiismertelek. - vonok vállat.

-Az én szüleim se élnek. - mászik a takaró alá, így már együtt osztozkodunk és ezáltal sokkal közelebb került hozzám. -Te nem vagy éhes?

-Nagyon rosszul terelsz. - nevetem ki ami miatt morcos pillantásokat kapok. Felcsúsztatom a mellkasán a mancsom és felnézek rá.

-Tényleg kajás vagyok.

-Főzzek neked? - hunyom le félig a szemeimet ahogy közelebb hajolok és szájára pillantok.

-Nem vagy a szakácsom, hogy ellás étellel is.

-Nem, de szeretek törődni veled.

-Ne próbáld elcsábítani a fejem. - összpontosít ő is az én ajkaimra.

-Ezekszerint jó úton járok. - kuncogom el magam, majd megteszem a maradék kicsi távolságot és összenyomom puháinkat, hogy egy szenvedélyes véget nem érő csókba forrjunk össze.

Végül a kajából nem lett semmi, de azt elmondhatom, hogy most az egyszer nem dugtunk, hanem lassan szeretkeztünk.

Bár ha ezt neki mondanám letagadná, de belül ő is tudja mi az igazság.

Sziasztok! Ha tetszett ne felejtsetek el Vote-olni, mert innen látom érdemes-e folytatnom!♡♡

1,78K
17,1K Vote