Az utazást Norbitól kaptam, ő is megbánta ezt az egészet és szerinte is hülyeség volt, hogy hozzám se szólt és ezzel büntetett. 100 szónak is 1 a vége, most minden rendben van. Péntek hajnal 4 van és 30 perc múlva indulunk a repülőtérre.
Ουπς! Αυτή η εικόνα δεν ακολουθεί τους κανόνες περιεχομένου. Για να συνεχίσεις με την δημοσίευση, παρακαλώ αφαίρεσε την ή ανέβασε διαφορετική εικόνα.
Megpróbáltam a lehető legkényelmesebb ruhát felvenni mert ez egy szörnyen hosszú út lessz, de épp most valósul meg életem legnagyobb álma. Mióta hallottam erről az országról és képeket láttam azóta csak arról álmodom, hogy egyszer eljutok ide, de hát egyetemista vagyok és egy ilyen utazást nem engedhetek meg magamnak... nade Norbi ő egy csoda. Fel ültünk a gépre, Mira és Norbi egymás mellett ülnek, én kicsit hátrább 26 B. -Remek, középen..- néztem magam-elé bambán amikor valaki meglökött hátulról- Mivan már? -néztem rá mérgesen -Be is ülsz még ma vagy nézelődsz úgy még 3 órát?- nézett rám egy magas barna hajú fiú, a szemeit nem láttam mivel napszemüveg volt rajta a repülőn (???) nem mellesleg hajnali 6:30 van alig van fent a nap... Szomorúan a gonosz nénire néztem aki az ablak mellet ült és be ültem középre. A gép felszállt és nem ült mellettem senki kívül , ennek azért örülök. Az út nagyon lassan telt, filmeztem, aludtam, ettem és hàt az utolsó 2 órában végső elkeseredésemben borozgatni kezdtem. A légiutas kísérőktől vettem 18€-ért 7deci fehér édes bort és azt kezdtem kortyolgatni. Hát elég jó kedvem lett a végére, már a gonosz nénivel is beszélgettem ami azt illeti annyira nem is gonosz. Miután leszálltunk jött értünk a reptéri transzfer és elvitt a hotellig ami hát Úristen elképesztő volt
Ουπς! Αυτή η εικόνα δεν ακολουθεί τους κανόνες περιεχομένου. Για να συνεχίσεις με την δημοσίευση, παρακαλώ αφαίρεσε την ή ανέβασε διαφορετική εικόνα.
-Norbi ezt nem hiszem el, hogy ide hoztál- indultam meg felé könnyes szemekkel és a nyakába ugrottam. Ő csak szorosan ölelt, nem kellettek szavak, tökéletesen megértettük egymást azok nélkül is. A szüleink a tipikus gazdag szülők tudjátok, akik 3 havonta haza jönnek 2 napot a külföldi üzleti utjaikról majd csomagolnak és indulnak a világ másik felére újabb 3 hónapra, vagy ki tudja?! Lehet 4 vagy 5 hónap is. Olyan is volt, hogy 8 hónapot hagytak magunkra amikor Norbi 22 éves volt én meg 18. Ja persze, 1 kezemen megszámolom hány szülinapot ünnepeltünk együtt. Ők vették a pesti lakásunkat is, inkább vettem egy több száz milliós lakást csak ne legyen több gondjuk velünk, na de mindegy is...jól vagyunk Norbival. Becheckolás után, mindenki a szobájába indult (Mira és Norbi gyütt én egyedül). Kinyitottam az ajtót és könnyek gyűltek a szemembe. Hatalmas ágy, hófehér márvány fürdőszoba és egy óriási terasz ami a medencére nézett. El vettem a táskám és egy italt a mini-bárból majd a teraszra mentem. Le ültem meg nyitottam az italomat és ki vettem egy cigit a táskámból és rágyújtottam. Igen tudom, rossz szokás és le kellene szokni de erre tényleg szükségem van, amióta elköltöztünk azóta nem láttam a szüleimet, nem is hallottam róluk és ennek pontosan 2 éve. A cigi megnyugtat, egyszerűen csak jól esik elszívni egyet és ellazulni. Miután elnyomtam a csikket be mentem, hogy fel vegyek egy pulcsit mert mostmár így este 23:00 körül kezd hűvös lenni. Mikor vissza mentem, láttam Norbit és Mirát a medence mellet üldögélni. Jó rájuk nézni , annyira boldogok. -Megint bambulsz szöszi?-hallottam egy ismerős hangot amikor gyorsan oldalra kaptam a fejem. Nemár! Teljesen lesápadtam, egy barna hajú fiút láttam a teraszon könyökölni és cigizni, ugyanaz a fiú volt akit a repülőn is láttam. Nemcsak, hogy láttam aki már ott is megszólított és úgy látom itt sem lessz nyugtom. -Mi bajod?- Néztem vissza rá és le vettem a kapucnit a fejemről -Találkozzunk 15 perc múlva a szálloda előtt-mondta miközben el nyomta a csikket és be ment Én tágra nyílt szemekkel néztem magam elé mert egyáltalán nem értettet mi történik...
