Ötvenkettedik tánc.

461 50 4
                                    

-Tehát az idegesített fel, hogy az a lassan ötvenes csávó rólam áradozott, hogy újra megtömne?

-Igen. - fújt ki egy adag levegőt és látom rajta, hogy újra felbosszantotta magát rajta.

-Te normális vagy? - vágom tarkón. -És ezt rajtam kell kiadnod? Erről hol én tehetek?!

-Baby, ne ütögess! - ragadja meg a csuklómat mielőtt adhatnám a következőt. -Tudom, hogy nem te tehetsz róla, mert először engedély nélkül dobtalak neki oda, utána meg megengedtem a munkám érdekébe, de már bánom! Csak az enyém vagy és senki más nem birtokolhat. - szorít meg jobban. -Addig nem is hagyhatod el a házam a boltig se még újra alá nem írod a három hónapot. Bezárlak! - dönti el és a szobájába rángat. Lelök az ágyra és kezeimet lefogva nyúl a bilincsért.

-Semmi szükség erre. - nézem végig a hadműveletét halál nyugodtsággal. -Nem hagylak el ameddig nem próbálsz újra elküldeni.

-Miért kéne hinnem neked? Engem ne próbá-

-Mert szeretlek. - vágok a szavába, tekintetét keresve. Lassan kihúzom csuklómat kezei fogságából, és nyaka köré kulcsolom karjaimat.

-Én papír nélkül nem engedlek sehova.

-Én nem az a lány vagyok Jungkook! Attól mert ő annyi mindent tett ellened, bennem még megkéne bíznod.

-Ugyan miért kéne? - nevet fel hisztérikusan.

-Mikor tettem olyat, hogy kételyeid legyenek? Bízz bennem csak egy kicsit. Legyen ez a próbatételem, jó? Nincs veszíteni valód, mert még nem szeretsz. - mondom mire félrenéz szemeimből. -Megmutatom papír és a szabályok nélkül, hogy nem mindenki olyan, mint ő.

-Csak egyszer baszd el és én esküszöm-

-Shh! - csitítom el ajkaimra húzva. Feljebb ülök és mellkasánál tolni kezdem, hogy végül ő feküdjön alattam. Fenekemmel férfiasságára ülök, belőle kicsalva egy jóleső sóhajt. A bilincsért nyúlok amivel nemrég ideakart láncolni és egyik csuklójára illesztem.

-Ilyet nem játszunk. - húzza el a másikat mielőtt arra is rátehetném.

-Nem bízol bennem? - hajolok a füléhez. -Megakarlak lovagolni, közben egy kis bizalmat szerezni.

-De ha megengedem és te elmersz gyorsan menekülni, Jimin én széttöröm az ágyat és ha utána elkaplak, nagyon csúnyán megjárod.

-Ne fenyegess, mert nem félek tőled. - emelem át a bilincs láncát az ágy keret mögött, hogy felállni se tudjon, és ráteszem a másik kezére is. -Egy jó dugást nem hagynák ki, majd utána megyek el. - mondom mire egész testében megfeszül. -Csak vicceltem. - harapok alsó ajkamra, visszafojtva a nevetésemet. Levetkőzöm és őt is megfosztom nadrágjától, ha már a pólójától már nem tudom. -Bármit megtehetek veled. - nyúlok feneke alá és végignézem ahogy szemei kitágulnak meglepettségében és talán egy kis félelmet is felfedezek bennük.

-Jimin.. - sziszegi dühösen. -Nem erről volt szó!

-Bármit megtehetek veled... de szeretlek és nem teszek olyat amit te nem szeretnél. - kicsit mintha megnyugodott volna. Már a testtartása se volt olyan feszült. Lábait felemelem és vállaimra helyezem őket. Itt még volt benne egy kis bizonytalanság, de mikor nem a fenekéhez nyúltam hanem számba vettem a farkát, egyből elsliszkolt minden kételye. -Készülj fel, mert ma nagyon sokszor fogunk elélvezni. - engedem le torkomra.

Sziasztok, ha tetszett ne felejtsetek el Vote-olni, mert innen látom érdemes-e folytatni! ♡♡

Egyébként 67 részes lesz ez a könyv, ha minden jól megy plusz/minusz egy.

18,9K
1,96K Vote

Pole dance (Jikook) [Befejezett] Where stories live. Discover now