A jövőmbe törtél be

18. Fejezet - Sütisütés Ronival

- Van kétféle cukor, liszt, tej, vanília, és csoki. Tojást hozzál még! - néztem végig a konyhapultra kipakolt dolgokat. Egy hét van a karácsonyi bálig. Éppen Roninál, vagyunk mert kitaláltuk, hogy sütit akarunk sütni. Igazából nem úgy konkrét alkalomra lesz a süti, csak egyszer beszéltünk erről, és gondoltuk, hogy most megcsinálhatnánk. A konyhájuk nagyon tetszett nekem. A konyhabútor sötétbarna színű volt, rajta a konyhalap szürkés fehéres, a padló is hasonló színű volt. Emellett jónéhány virág, és különböző fűszernövények voltak cserepekben, amik nagyon feldobták a helyet.

- Itt van – rakta le a tojásokat Roni a többi hozzávalóhoz.

- Indítunk közben zenét? - jutott eszembe.

- Persze.

Roni berakott Metallicát a háttérbe, de nem túl hangosan, hogy azért tudjunk beszélgetni. Én elkezdtem összekeverni a nedves hozzávalókat egy tálban, ő pedig a szárazakat csinálta.

- Ti mit fogtok csinálni a biosz kiselőadáson? - kérdeztem.

- Jó kérdés, a környezetvédelem a témánk, úgyhogy majd valamit csak megoldunk Örssel.

- A témával mázlisták vagytok. Arról egy csomót lehet írni, és nem kell annyit utánanézni – sírtam.

- Miért ti mit kaptok?

- Veszélyeztetett állatokat – mondtam mondtam egy fintorral – Mármint nincs velük bajom és értem, hogy meg kéne őket menteni, de a tanár biztos elvárja, hogy megtanuljunk legalább öt spéci fajnak a kilométernyi nevét, és olyan neveket képesek kitalálni nekik, hogy az néha fantasykönyvekbe is elmenne.

- Igazad van, azzal tényleg megszívtátok. De legalább Zoé tud szerezni jó képeket.

Kicsi oldalra döntöttem a fejem és ironikus hangon megszólaltam – Jegesmedvékről? Ultra ritka kihalás szélén lévő papagájokról?

Roni csak igazat adóan bólintott. (Nem lenne egyszerű elrepülni az Északi-sarkra)

Elképzelhető, hogy egyszer kicsit ráijesztettem Ronira amikor összevesztünk még régebben. Ott picit túlléptem a határon azzal a pofonnal. Az történt, hogy alapból bal lábbal keltem fel, aztán a nap többi része sem ment túl fényesen. Reggel összevesztem Botival valami hülyeségen amire már nem is emlékszem, aztán kaptam egy kettest a töridogámra (rohadjon meg az egész Római Birodalom). Ezután már elég könnyen fel lehetett b*szni. Roni pedig kihasználta az alkalmat és beszólt nekem. Igazság szerint már nem is emlékszem, hogy pontosan mit mondott, de valamit a dogámról szerintem. Mindenesetre én ott kiborultam, és Roni sajnos túl közel volt hozzám így kapott egy jó nagy pofont. Az akkorát csattant, hogy az én kezem is fájt. Utána meg kimentem a teremből, hogy picit lenyugodjak. Szerencsére szünetben történt ez, így nem kaptam beírást, mert senki nem szólt a tanárnak, és Ronin hál' az égnek nem látszott meg nagyon, órán pedig a padon feküdt az arca kissé piros oldalán..

Végül bocsánatot kértem, és kibékültünk, de azóta kicsit fél tőlem. Nem hibáztatom, néha én is félek magamtól.

- Ezután mit kell csinálni? - kérdeztem.

- A recept szerint öntsük a kettőt egybe és mehet bele a csoki.

Ezt gyorsan megcsináltuk, bár a csokiba természetesen beleettünk.

- Hozol egy tepsit? - kértem Ronit. Hozott egyet. Raktunk bele sütőpapírt majd mehetett bele kis kupacokba a tészta. Beraktuk a sütőbe, és elkezdtük sütni.

- Hát ezzel is megvagyunk – mosolyodtam el.

- Aha, de még el kéne pakolni – sóhajtott szomorúan Roni. Megértem, én sem szeretek pakolni. Nem volt más választásunk, úgyhogy nekiálltunk elpakolni. Én pakoltam be a mosogatógépbe, Roni pedig kidobta a szemeteket, és elpakolta a hozzávalókat. Mire végeztünk a süti kész is lett.

- Melyikünk vegye ki? - jutottunk el egy apró bökkenőhöz. Egyikünk sem szeret forró dolgokhoz nyúlkálni.

- Kiveszem én – ajánlottam fel.

- Van egy jobb ötletem – mondta Roni – ANYA!

- Ne kiabálj itt vagyok - jött oda hozzánk az anyukája – mit szeretnél?

- Kiveszed nekünk a sütit a sütőből?

Roni anyukája kivette nekünk. Roni elkezdett nyúlni az egyik darabért. - Meg kéne várni amíg kihűl! - figyelmeztettem. Ő csak megforgatta a szemét és elvette az egyik sütit.

- Aú! - rántotta el a kezét – Ne, ne mond!

- Én megmondtam – mondtam nevetve.

- Gonosz vagy.

- Tudom – sóhajtottam drámaian - Bora a sütisütés főgonosza! - tártam szét a karom. Pár pillanat múlva mindketten a földön fetrengve röhögtünk.

- Szer-szertintem most már kihűlt – próbáltam felállni.

- Aha, valószínűleg – nevetett még Roni is. Miután mindketten abba tudtuk hagyni a nevetést megkóstoltuk a sütit. Finom lett. Nem lett nagyon kiemelkedően jó de ez szerintem nem túl meglepő a képességeinket tekintve.

- Ez jobb lett mint vártam – jegyeztem meg.

- Egyetértek. Azt hittem kisebb katasztrófát csinálunk. Vagy legalábbis te.

- Hé! - csaptam meg játékosan a karját.

- Most mi van? Belőled ki tudja nézni az ember, hogy felgyújtja a konyhát. Míg belőlem azt, hogy egy igazi konyhatündér vagyok.

Egyből kitört belőlem a röhögés. - Te? Konyhatündér? - Roni időnként határozottan vicces is tud lenni.

- Jó igazad van – adta meg magát – közösen gyújtjuk fel a konyhát.

- Azt inkább majd suliban. Hátha hamarabb kezdődhet a téli szünet.

És így alakult meg az iskola felgyújtására a tervünk, amit a délután további részében pontosítottunk.