Megbontottam egy üveg bort. Ismét. Nincs annál jobb dolog mint becsiccsentve olvasni. Elindulok a könyvespolc felé amit gyönyörűen megvilágítanak a kósza betérő napsugarak. A könyvek gerincén végig fut a nap némelyik könyv kidomborodó betűjén megcsillan a fény. Nem is figyelem melyik könyvet kapom le a polcról, mivel a bor teszi a hatását és a mozdulataim kevésbé koordináltak. Elindulok a terasz felé, menet közben azonban még a hónom alá veszem a boros üveget is így próbálok egyensúlyban maradni és nem kilöttyinteni a pohárban maradt vörösbor maradékát. Makacs foltot hagyna a tiszta szőnyegen pont olyan makacsot mint amilyen én is vagyok. A terasz ajtaját elhúzva a fények rám törnek, táncolnak a bőrömön. A sós tengeri levegő kitisztítja a fejemet kissé de nem tud vetekedni a bor erejével. Leülök a függő székbe majd, megnézve a könyvet veszem észre, hogy melyiket is vettem le és önkéntelenül is mosolyt csal az arcomra. Haunting Adeline. Hasonlít is a főhős nőjére is a nevem, Madeline. Madeline Bennett.
Buzgón elkezdtem olvasni a könyvet, de észre veszem, hogy a tenger ma haragosabb mint szokott lenni, nem kívánja, hogy bárki is a közelébe menjen, egyedül akar lenni morajlani akar, pont ahogyan én. Vágyom a magányra, azonban vágyom a vágyra is. Csak egy ember lakik rajtam kívül a közelben de nem tudom kicsoda, az ingatlan eladója jelezte, hogy lakik itt egy férfi. Azt nem tudom, hogy idős e vagy fiatal mert még sosem láttam erre az öbölben.
Arra ébredek, hogy a csípős szél fújdogálja a bőrömet.
-Remek. A könyvem is becsukódott.- fortyogok még egy percet a könyv miatt de újabb hideg fuvallat ér el hozzám.
Fel állok és kinyújtóztatom fáradt, befeszült izmaimat. Gyönyörűen csillagos az ég ma este. Körbe nézek az öböl partján és megpillantok egy alakot a homokban ülni. Éppen csak a sziluettje kivehető, hogy egy férfi lehet az. Megérezte a tekintetem és felém fordította a fejét, nem látom túl messze van de mire rá tudnék fókuszálni már vissza is fordult az immár csendes tenger felé.
Biztos csak erre járt és kiszellőzteti a fejét.
Megfogom a boros poharat, a könyvet és úgy döntök az üveget kint hagyom. Üres, reggel leviszem a szemétbe. Meggyőződött róla, hogy nem tudja le fújni a szél majd még egy pillantást vetek a férfira és bemegyek a házba.
Bezárom az ajtót, és zuhanyzás közben kezdek újra álmos lenni. Lehet nem is láttam senkit, csak a fáradtság beszélt belőlem és a könyvet kivetítettem a valóságra.
Holnap úgyis ki fog derülni ha vissza jön, egyúttal az is, hogy nem kezdtem el képzelődni...
Sziasztok Adrienne vagyok nagyon nagy szeretettel ajánlom a könyvet és remélem, hogy tetszeni fog nektek is!❤️
