Ötvenötödik tánc.

374 49 3
                                    

Két napja. Ennyi ideje próbálok valamit szóba hozni Jungkooknak csak félek, hogy kezdhetem előről a bizalma felépítését. Nem fog hinni nekem, de elkell mondanom neki..

-Jimin! - hallom meg a nevemet. Ajjaj!

-Igen? - szólalok meg vékony ijedős hangon. Francba! Hallom a hangján, hogy tudja és amilyen fejjel benyitott ide...

-Az ágyra! - parancsol.

-Mi a baj..? - kérdezek rá az egyértelműre, közben pedig az ágyba mászok, nehogy jobban felidegesítsem. Válasszal nem méltat csak megragadja a csuklóimat és az ágyhoz bilincseli őket.

-Hogy tehetted?! - sziszegi állkapcsát megfeszítve.

-Jungkook, miről beszélsz? - játszom a tudatlant, mert ha mégse az a baja, akkor elszólnám magam.

-Ne tettesd a hülyét! - kap vérben forgó szemekkel a táskájához és fényképeket húz elő belőle.

-Te most komolyan nyomoztattál utánam? - nevetem ki, mire látom hogy szemei egy hangyányit bekönnyesednek. Azt hiszi eljátszottam a bizalmát én is..

-Nem én voltam, egy ismeretlen postázta nekem.

-Akkor fölösleges magyarázkodnom úgy se hiszel majd nekem.

-Meg se próbálod? - neveti el magát hisztérikusan.

-Úgy se hinnéd el. - suttogom magam elé. -Mindegy csak essünk túl a nehezén. - hunyom le a szemeimet szorosan.

-Nevetséges vagy. Azt hiszed bántani foglak? Attól mivel lenne könnyebb nekem?! Még, hogy nem mindenki ugyanolyan!

-Jungkook! - kiáltok utána mikor elhagyja a szobát. -Szeretlek és nem csináltam semmit!

Magyarázkodnom kellett volna. Olyan csalódottan nézett rám..

Hoppá! Na vajon mi történt? :/

21K
2,12K Vote

Pole dance (Jikook) [Befejezett] Where stories live. Discover now