Egy örökkévalóságig

8. Fejezet - Tessa

  - Öhm. Jó, mivel ittál inkább hazakísérlek és kialszod azt a rengeted piát amit érzek rajtad.
  - De Tess...
  - Siessünk kezd hideg lenni, remélem nem fog esni.
Nem hagytam hogy végig mondja, ez egyszerűen túl sok volt egyszerre. Ott voltak a vizsgák és tényleg el voltam maradva. Most semmi nem vonhatja el a figyelmemet, főleg nem James Owen. Mi. A. Franc. Az út többi részében nem szóltunk egymáshoz, lassan kezdtem hozzászokni ehhez a sétáláshoz. De pechemre nem sokáig tartott ugyanis elkezdett esni.
Komolyan mi ez a dolog az esővel? Már megint?
Nem beszéltünk, de éreztem hogy figyel, mintha tőlem is várna valami mondandót. De ez most nem megy. Nem itt, és nem most. Nekem ehhez idő kell.

Amúgy meg ivott szóval lehet egy szó sem igaz belőle. Szerencsére most nem esett annyira mint a múltkor, amikor... Tess a francba is, szedd össze magad!
Igaz mire odaértünk Jamesék házához elég rendesen eláztunk így is. És igen ez egy rendes ház, még kertje is van. Emlékszem mikor Alex mondta hogy ingyen laknak itt, mert James apja valami nagykutya aki kő gazdag és van itt-ott pár használatlan háza, úgyhogy ezt odaadta nekik.
Nem agyaltam azon hogy Alex mit fog szólni ahhoz hogy beállítunk ketten csurong vizesen, mert igaz nem láttam, de azt hittem ő is ment arra a bulira. Hát tévedtem.

- Cső..sztök, hát ti hogy hogy, itt, így?

Szólalt meg a bátyám ha jól hallottam, a, nappaliból.
Miközben húztam lefele a cipőmet amit végre levehettem mert már azt hittem kiugrik a bokám a fájdalomtól, mert hát nem a legtanácsosabb majdnem egy órát sétálni magas sarkúban. Addig volt időm kitalálni valamit miért is vagyok itt, azt csak nem mondhattam, hogy "cső tesó képzeld miután a haverod bunyózott egy jót részegen, hazakísértem mert hát tudom mennyire jóban vagytok".
Na igen még a gondolataimba se mertem kimondani azt hogy James Owen bevallotta hogy bejövök neki, túlságosan szürreális.
- Gondoltam benézek hozzád, de útközben összefutottunk és mivel részeg nem hagyhattam hogy motorozzon, szóval elkísért.

Hazudtam. Mi mást tehettem volna? Alex még egyszer felhúzta a szemöldökét miközben közeledett felénk, de utánna annyiban hagyta a dolgot.
  - Oké, mivel mindketten eláztatok, Tess te menj fel az emeleti fürdőbe addig én megcsinálom neked a vendégszobát.
  - De haza...
Alex belém fojtotta a szót.
  - Tessa késő este van, és eláztál. Már most felejtsd el azt hogy te ma este hazamész esetleg holnap délben leghamarabb, ugyanis ha már úgyis itt vagy van egy ötletem mit csináljunk holnap.
És ezzel értehtővé tette számomra hogy vége a beszélgetésnek. Majd ismét megszólalt, de most nem hozzám irányult a mondandója.
  - Tesó, nagyon be vagy rúgva, menj és zuhanyozz meg addig én csinálok neked teát.
  - Kösz, haver.
Erőltette ki magából James, majd tovább sétált a lenti fürdőszoba felé.

Miután lezuhanyoztam, bebújtam a vendégszoba ágyába ami még a saját ágyamnál is kényelmesebb volt. Szinte elsüllyedtem benne. Majd bekapcsoltam a tévét és elindítottam egy filmet. Nem nagyon figyeltem, ugyanis végig a mai napon agyaltam.
Mikor ránéztem az órára már jóval elmúlt hajnali egy, lassan kettő óra lesz, de egy csepp álmosság sincs a szemeimben. Ilyenkor mindig ittam egy jó nagy bögre meleg tejet. Ez megmaradt onnan amikor még kicsi voltam és a télapónak kitett langyos tejet megkóstoltam, azóta mindig ilyet iszok ha nem tudok elaludni.

Így hát meg is vettem az irányt a lépcső felé. De mikor lementem a konyhába és kinyitottam a hűtőt nem volt tej. Komolyan, milyen háztartás az ahol nincs tej?
Már épp indultam volna visszafele amikor meghallottam hogy az egyik szobából mozognak. Nem tudtam hogy meilyk szobában van a bátyám vagy James, de remélem hogy nem az utóbbi szobájához közeledem. Hát a mai nap szerencséjére James szobájába készültem bemenni, ugyanis amikor elforgattam a kilincset tisztán kivehető volt a belegravírozott J betű.
Mikor beléptem nem tűnt úgy mintha bárki is ébren lenne, de aztán megláttam Jamest aki az ágyban volt és össze- vissza forgolódott, mikor közelebb mentem akkor láttam hogy meg van izzadva. Rémálom.
Nekem is szoktak rémálmaim lenni, de James látványából tudtam hogy neki ez nem néha történik, és sokkal rosszabb.

Megvártam míg egy kicsit lenyugszik, már majdnem magzatpózban volt összedomborodva. Óvatosan odamentem mellé az ágyhoz, úgy hogy nehogy felébredjen.
Bebújtam mellé és átöleltem, nem tudom mit miért tettem, de erre szüksége volt.
Ahogy hozzáértem éreztem hogy nincs rajta póló, megvolt izzadva. Közelebb húztam magam a hátához és a karommal átöleltem a hasánál.
Na ezt lehet nem kellet volna mert mikor hozzáértem megremeget és éreztem ahogy felém fordul. És én még mindig körbefogtam őt.