A fiú nagyjából fél fejjel magasabb nálam. Dús, barna haja van, amit ujjaival ferdén végigszánt, miközben rám mosolyog. A tekintete barátságos. A pályaudvar üvegtetején átsütő napsugarak megvilágítják az arcán sorakozó halvány szeplőket és a borostyán csillanást zöldesbarna szemében. Augusztus eleje lévén farmer rövidnadrágot visel fehér pólóval és egy cipzáros kapucnis felsővel.
– Igen! – tör ki belőlem megkönnyebbülten, mert úgy tűnik, megmentőre akadtam. – Honnan tudtad?
A fiú egy másodpercig néz vissza rám, aztán lepillant a kezében tartott labdámra, majd vissza a szemembe.
– Ja, igen, jogos, bocsi – veszem át a labdát zavartan, azután megköszönöm. – És esetleg van rá esély, hogy tudod, hol az ötödik vágány?
– Az biztos, hogy nem erre – bök abba az irányba, ahova egészen eddig igyekeztem. – Erről jövök, és ezt az oldalt már megnéztem.
– A középső rész is kilőve.
– Akkor irány a másik szárny! – bólint, és megindulunk. – Egyébként Konrád vagyok. A leendő 9/b osztályból.
– Én is b-s vagyok! – lelkesedem. – Lucának hívnak.
– Örülök, hogy ilyen kalandos módon egymásba botlottunk – mosolyog rám. – Ugyan majdnem letaroltál, és a labdád kis híján egy vonat alatt végezte, de legalább izgalmasan indult a reggel.
A szája sarkában megbújó huncut mosolyra leszek figyelmes, ami arra enged következtetni, hogy csak húzza az agyamat.
– Hát – köszörülöm meg a torkomat –, gondolom, a vágánykeresgélés eddig nem lehetett túl érdekfeszítő, úgyhogy szívesen. Örömmel dobtam fel a reggeledet!
Konrád bólogatva nevet.
– Sok mindenre számítottam, de ilyen izgalmakra valóban nem.
Egy ideig csendben haladunk egymás mellett, ujjaimmal a kezemben tartott labdára filccel felrajzolt bikafej vonalait követem.
– A Bullsnak szurkolsz? – érdeklődik Konrád, mire felkapom a fejem.
– Igen! – vágom rá hevesen. – Amióta csak NBA-t nézek, Derrick Rose a kedvencem, mert hihetetlen munkamorálja van, és annyira lenyűgöző, hogy bármi történik vele, mindig fel tud állni – hadarom.
Amilyen hirtelen kezdek bele, olyan hirtelen hallgatok is el, mert rádöbbenek, hogy összevissza fecsegek. Lesütöm a szememet, és ezt kicsit olyan „most vagy soha" pillanatnak érzem. Félve sandítok fel Konrádra, de legnagyobb meglepetésemre mosolyog.
– Akkor hasonlóbbak vagyunk, mint gondolnánk – feleli, miközben lekanyarodunk bal szélre. Azta! Ezek szerint ő is Bulls-fan...?
YOU ARE READING
Kosársuli
RomanceTörök Luca életének legjobb éveire készül, miután felvették álmai iskolájába, a Budapesti Kosársuliba. Egy sor kihívást állít maga elé: teljesíteni a délutáni edzéseken, bekerülni a csapatba, beilleszkedni az új osztályába és barátokat találni. De...
