Porig Égetve

Harmadik rész

Másnap magamhoz képest későn keltem, viszont az megnyugtatott, hogy Aemond nem volt mellettem, mert ha most az unott képére kellett volna kelnem, biztos elrontotta volna az egész napom, de mivel nem volt még a szobában sem, így jókedvvel keltem ki az ágyból mire bejött az egyik szolgáló.

-Jó reggelt Úrnőm.- hajolt meg majd közelebb sétált -Aemond herceg lent várja az étkezőben.

-Rendben van.- mosolyodtam el miközben kiengedtem a hullámos hajam -Az erkélyen reggelizem, kérlek hozd fel.

-De az Úr..

-Nem érdekel az Úr.- mondtam még mindig széles vigyorral az arcomon mire a megszeppent lány meghajolt majd elsietett én pedig kitártam a hatalmas ajtókat és kiléptem az erkélyre. A reggeli szellő azonnal körbejárt miközben megtámaszkodtam a párkányon, viszont a kellemes érzést az ajtó hangos kivágódása zavarta meg.

-Nem igaz, hogy nem vagy képes lejönni.- mondta már már fujtatva a testvérem amitől nevetnem kellett -Ne idegesíts fel Amelia.- morogta az orra alatt miközben megszüntette a köztünk lévő távolságot.

-Hidd el, hogy nem kell eljátszanunk a tökéletes házasokat.- mondtam kuncogva ahogyan megfordultam, hogy szemben álljak vele miközben a párkányra tettem a könyökeim a fejemet pedig hátra döntöttem -Nem rontjuk a levegőt Királyvárban, ráadásul nincs itt senki aki ítélkezne felettünk.- folytattam lehunyt szemekkel miközben élveztem, hogy a szél össze vissza fújja a hajam. Éreztem magamon a szúrós tekintetét amitől továbbra is felfelé görbült a szám -Te mondtad, hogy lesz megoldás arra, hogy ne keljen együtt élnünk.- kaptam Rá hirtelen a tekintetem mire Aemond mellém lépve megtámaszkodott az erkély párkányának és minden előjel nélkül elkapott egy tincsem amit az ujjai közé vett.

-Ennyiben hasonlítasz csak Helena-ra.- mondta teljesen komolyan miközben a hajamat csavargató kezét nézte.

-Mit mondtál?- egyenesedtem ki miközben kitéptem a hajam a kezéből mire immáron Ő mosolyodott el.

-Jól hallottad.- nézett le rám mire én éreztem, hogy az arcomat elönti a düh.

-Hogy Te..- lendítettem meg a kezem amit Ő azonnal elkapott a levegőben.

-Sose leszel olyan kedves és tökéletes mint Ő. - mondta teljesen komolyan amire én egy könnyed mozdulattal térden rúgtam amitől megrogyott a szabad kezemmel pedig sikeresen arcon ütöttem.

-Soha többet ne érj hozzám Te korcs..- sziszegtem mérgesen miközben kirántottam a kezem a szorításából -Ha nem kényszerítettek volna erre a házasságra, egy normális nő se állna szóba Veled Te pszichopata.

-Vigyázz a szádra..- mondta mérgesen miközben kihúzta magát.

-Különben mi lesz? Haza szaladsz Anyánkhoz?- kérdeztem lekonyult szájjal -El se hiszem, hogy ikrek vagyunk.- ráztam meg a fejem majd hátat fordítva elindultam a hálóba mire Aemond megfogta a karom és szembe fordítva magával, könnyedén a falnak nyomott.

-Neked olyan férj kellett volna mint Aegon?- döntötte oldalra a fejét majd folytatta -Aki sírt az esküvőjén? Aki nem tud rendesen egy nőhöz nyúlni? Engem tartasz Anyám kis kegyeltjének? Ha az lennék nem kényszerített volna, hogy egy ilyen hiszterikus szajhát vegyek el mint Te.- szórta felém a szavakat mire én nagy nehezen kiszabadítottam az egyik kezem és a torkára szorítottam azt miközben a körmeimet a bőrébe mélyesztettem.

-Aegon mellett a világ legboldogabb embere lehettem volna! Már bánom, hogy két évvel ezelőtt nem szöktem meg Vele! - üvöltöttem ahogyan csak tudtam miközben Ő még inkább a falhoz szorított -Ha tudni akarod, Aegon nagyon is tudja, hogyan tegyen boldoggá egy nőt a hálószobában.- mosolyodtam el gúnyosan mire elengedett így én is levettem a torkáról a kezem -A te szégyened, hogy nem érsz fel a testvéredhez, nem pedig az enyém.