I know I'm young, but...

12.

○Jimin pov.○

- Hahó, megjött a kaja. - Először csak a fejemet dugtam be a szobába, majd mikor megláttam barátomat az ágyon ülni, miközben maga elé meredve forgatja telefonját a kezében, bentebb léptem és becsuktam magam mögött az ajtót. - Baj van ? Gyeom ?
- Van valakid ? - Fordult felém hirtelen, nekem szegezve kérdését. Megdermedtem egy pillanatra, s ahhoz hogy válaszolni tudjak, nyelnem kellett egy hatalmasat.
-...Miért kérdezed ezt ?
- Igazából ma reggel vettem észre az egyetemen, és korábban is hallottam már valamit, csak nem akartam rákérdezni, mert gondoltam okkal nem mondod el, viszont pont emiatt ütött szöget valami a fejemben. Hiszen miért ne mondanád el ? - Beharaptam alsó ajkam, ahogy folyamatosan realizáltam, hogy vajon hol fogunk kilyukadni, s már azon agyaltam, hogy mit mondhatnék neki, amivel az összes gyanúját eltűntethetem.
- Nem értem, mit vettél észre, vagy mit hallottál ?
- Ma reggel ki volt szívva a nyakad, és az előző este mikor elmentem aludni még nem volt ott, ebben biztos vagyok, és hallottam valakitől, hogy láttak téged egyik reggel smárolni valakivel a kocsidban az egyetem előtt. Úgyhogy gondolkodtam és...ugye nem kavartok a hátam mögött Jungkookkal ? - Bár felkészültem rá, hogy ezt fogja kérdezni, de hangosan kimondva mégis más volt, s annyira lefagytam, hogy válaszolni sem tudtam hirtelen, de ő fentebb tornázva magát az ágyon, folytatta helyettem is. - Nem akarok feltételezni semmit, anélkül, hogy megkérdezném, én csak nagyon remélem, hogy nem dugtad meg az öcsémet, mert akkor nem ő lesz az egyetlen, akinek meg lesz zúzódva a lába, Jimin. - Mélyen, élesen nézett a szemeimbe, s éreztem, hogy ha öt másodpercen belül nem adok neki egy ésszerű magyarázatot, tényleg nekem fog esni. Jungkook meg még kapni fog, amiért kiszívta a nyakam bassza meg. A folytonos kanos rohamai miatt én fogok szívni.
- Jézusom, Yugyeom, hogy juthatott eszedbe ilyesmi ? Jeongguk az öcséd, ráadásul tizenhat éves, nem tennék és nem is tettem vele semmit, amit nem kellene. - Csak olyat, ami mindkettőnknek jól esett. - Nézd, hinned kell nekem, nem feküdtem le vele, nem ő szívta ki a nyakam, ráadásul sosem smároltam senkivel a kocsimban, szóval azt nem tudom, kitől hallhattad, de összekeverhetett valakivel. Esküszöm Gyeom, nem nyúltam az öcsédhez. - Védekezően feltartottam kezeimet, s láttam rajta, hogy mérlegeli a helyzetet, miközben az én szivem majdnem kiugrott a helyéről, ám kívülről teljesen nyugodtnak mutattam magamat. Az hiányzik, hogy a sok figyelmeztetés után, én buktassam le magunkat.
- Akkor hogy került a nyakadra az a folt ?
- Reggel összefutottam egy exemmel az egyetemen és kicsit felelevenítettük a kapcsolatunkat. Ennyi az egész.
-...Jól van. - Megkönnyebbülten felsóhajtott, s felkelt az ágyról, hogy közelebb sétáljon hozzám, majd megpaskolta a vállamat. - Ne haragudj, amiért megvádoltalak, csak nagyon egybe esett minden, és félreértettem.
- Semmi gond, jobb, hogy megbeszéltük, és nem feltételezel dolgokat tévesen.
- Na ja, de ha meg tudom, hogy hazudtál, és titokban az öcsémbe mártogatod a farkadat, míg én alszom, nem lesz mit dugdosni sehova. - A végére elnevette magát, mire kínosan én is viszonoztam, de mikor hátat fordított, muszáj volt megkapaszkodnom az ágy sarkában. Én is egy határozott személyiség vagyok, de az egyetlen ember, aki mellett kevésbé érzem magam annak, az Yugyeom. Előtte sokkal nehezebben hazudok, és rejtem el az érzéseimet, így minden képességemre szükségem volt, hogy ne áruljam el magamat. Ahogy kimentünk ismét a nappaliba, Jungkook már az asztalnál ugrálgatott fél lábon, mire késztetést éreztem arra, hogy odaszaladjak, és segítsek neki megtámaszkodni, főleg, hogy valamiért megszabadult nadrágjától, és egy szál alsóban flangál, ami nem kerüli el a figyelmemet, ám most, hogy tudom, mik fordulnak meg Gyeom fejében, tűrtőztetnem kell magamat, mert csak egy kis pillantás hiányzik a fiú csupasz lábaira, s barátom azonnal kinyír engem.
- Hol a nadrágod ?
- Kényelmetlen volt a rögzítő miatt, szóval levettem. - Rántotta meg vállait, s miután végre megtalálta az ő dobozát, a kanapé felé kezdett ugrálni vele, mire már ösztönösen indultam el, hogy karja alá nyúlva segítsek neki, és leültessem a bútorra, azonban mikor megfordultam, Gyeom felhúzott szemöldökeivel és kérdő tekintetével találtam szembe magam.
- Jaj ugyanmár, csak segítettem neki, hogy ne essen el, nem gondolhatsz ebbe bele semmit. Ráadásul az előbb beszéltük meg a dolgokat
- Mi történt ? - Most Jungkook fürkésző tekintete cikázott közöttünk, mire összefontam magam előtt kezeimet, s úgy döntöttem elmondom neki, nehogy őt is kikérdezze Yugyeom és valami mást mondjon neki, mint amit én.
- A bátyád azt hiszi, hogy megdugtalak a háta mögött, kiszívtad a nyakamat és smároltunk a kocsimban. - Látszott rajta a teljes döbbenet, ahogy meghallotta szavaimat, s csak bámult minket hatalmas, sötét szemeivel. Bármennyire is szerettem volna neki jelezni, hogy itt az ideje kurva jól hazudni, nem tudtam, mert tisztában voltam vele, hogy Yugyeom ebben a pillanatban is szemmel tart engem, így csak remélni tudtam, hogy magától is fedezni fog minket és nem köp be. Erőltetetten elnevette magát, s lerakta kezéből az ebédjét.
- Ez még viccnek is rossz. Miért csinálnék bármit is Jimin hyunggal ? - Ó, te szemtelen kis... - Elég idős hozzám képest, ráadásul alig ismerem, sosem feküdnék le valakivel, akiről nem is tudom, hogy ki az. - Olyan szépen pillázott, hogy biztos vagyok benne; Yugyeom minden szavát issza. Már csak ránézésre is egyértelmű. Különben én is elhinném neki, ha nem éppen ismeretlenül, hazudva a saját koráról, illegálisan bejutva egy buliba feküdt volna alám. - És biztosra állíthatom, hogy szűz vagyok. Nem toszott meg senki és én sem dugtam meg senkit.
- Oké, most már hiszek nektek, de ne is történjen meg. Ti ketten...- Mutogatott ujjával kettőnk között. -...nem bánom, ha jóban vagytok, addig, míg minden ruha rajtatok van. - Oh haver, te is tudod, hogy ruhában is lehet csinálni. Bármennyire is tudom szidni Jeonggukot, és megszólni, amiért ennyire rám mászik állandóan, mégis merem feltételezni, hogy én vagyok az, aki sokkal kanosabb, mint ő. Nem vagyok büszke rá, hogy gondolataim támadnak róla, és megannyiszor elképzeltem, mióta nadrág nélkül tengődik a kanapén mellettem, hogy meglovagol, vagy egy kemény szex alkalmával a csúcsra juttatom, ezért is borulok ki minden alkalommal, mikor történik valami közöttünk, és vágom a fejéhez, hogy mennyire illegális amit csinálunk, ugyanis ezzel magamat próbálom megállítani abban, hogy ne vonzódjak hozzá, vágyjak rá, s az a csöppnyi erkölcs ami bennem maradt, az ott is maradjon. Ám nagyon nehezen megy. Alig bírom visszafogni magam, és csak nehezebben megy, miután már többször kért arra, hogy feküdjek le vele mégegyszer. Oh, ha tudnád édesem, hogy nem csak egyszer tenném meg. Annyira fel tud húzni, hogy egyre több feszültség gyülemlik fel bennem, s minden nap, mikor látom őt, csak egyre jobban érzem; bármelyik pillanatban leteperném őt, hogy a magamévá tegyem. Viszont most, hogy Yugyeomnak eszébe jutott ilyesmi, duplán kényszerítenem kell magamat arra, hogy leálljak, mert én is tudom, mennyire nem lesz jó vége, ha ez mind kiderül. Plusz, ha már itt tartunk, azért érdekelne, hogy ki volt az, aki külön megkereste Gyeomot, és közölte vele, hogy én az egyetem parkolójában csókolózok valakivel a kocsimban. Mert az tény, hogy valóban Jeongguk volt az a valaki, de...És akkor leesett. Eszembe jutott, az a fürkésző szempár, ami kíváncsian figyelt minket, s mérte végig az akkor mellettem ülőt, majd nyalt végig az ajkain, ami annyira felidegesített, hogy lesmároltam miatta a fiatalabbat. Na most majd megtanulod befogni a szádat, te rohadék.

Sziasztok. Remélem tetszett nektek ez a rész is. Haliho, ne haragudjatok a nagy késésért, a héten baromi elfoglaltam voltam, és nem jutott időm sok mindenre!! Igyekszem visszállni, de még van pár elintézni valóm, úgyhogy nem ígérek semmit🫶
Ráadásul végre elértünk egy Jimin szemszöghöz, kellett ám rá várni az biztos😆💜
További szép napot mindenkinek ! ❤️🧡💛💚💙💜