Pole dance (Jikook) [Befejezett]

Hatvanhetedik tánc.

Írói szemszög:

-Hol voltál eddig? - csapódik be mögötte az ajtó.

-Melóztam. Emlékszel rá, hogy sikerült meggyőznőm téged, hogy visszamehessek, nem?

-Három órája lejárt a munkaidőd!

-Igen és? Most ezt fogom hallgatni egész nap?

-Magyarázd meg!

-Jungkook. Te délután hová tűntél? Tudtommal szabadnapos vagy. Te se számoltál be nekem.

-Ez a bosszúd? Nem gondolod ezt gyerekesnek?

-Nem szokásom bosszúzni. Nem haragszok, mert bízok benned, hogy nem megcsaltál.

-De én tudni akarom mikor, mit csinálsz.

-M ajd mindjárt megtudod, rendben? Most pedig had fürödjek.

-Megyek veled.

-Te most nem jöhetsz.

-Mert?? - kérdezi idegesen, de a másik csak megvonja a vállát és becsukja előtte a fürdőszoba ajtaját. Jungkook értetlenkedve leül az ajtó mellé és igyekszik nem túl gondolni a szituációt.

Egy elfojtott nyögés jutott a fülébe.

-Nélkülem elégíted ki magad? - pattan föl egyből és be is nyit. -Szépségem?

-Jungkook! - lepődik meg és a törölközőt a kicsi szatyorra dobja.

-Heh? Mit csinálsz?

-Gyantázok, minek tűnik? - forgat szemet. -Nem volt időm elmenni megcsináltatni.

-Te.. te leszoktál vetkőzni és széttenni a lábad másnak is!?

-Miért, szerinted én szőr nélkül születtem?

-Jogos.. De mostantól megtiltom! Egyáltalán minek az?

-Olyan igénytelennek érzem magam, ha megnő, szóval engem ettől meg nem tiltasz, mert rohadtul fáj magamnak csinálnom!

-Miért nem csinálod akkor borotvával?

-Mert akkor két naponta kéne csinálnom, és szerintem te se élveznéd, ha szopás közben valami szúrná az arcodat!

-Jesszusom. - nevet fel jóízűen. -Segítsek?

-Segíthetsz. - motyogja vörösödő arccal.

-Annyi mindent csináltunk már és sose pirultál el. Mi van veled, Baby? - vetkőzik le, majd bemászik mellé a kádba.

-Fura a helyzet.

-Márpedig hozzákell szoknod, mert innentől én fogom csinálni, ha ez kell ahoz, hogy csak én láthassalak így. - tapasztja a gyantacsíkot az ágyéka köré és jól odanyomogatja. -Készen állsz?

-Csak csiná-ááhh! Jungkook! Még nem álltam készen! - markol a széles vállba, hogy levezesse vele a fájdalmat.

-Cssh! Édesem, egy már letudva. Amúgy mit vettél, hogy ennyire rejtegetted? - néz a szatyor felé.

-Semmit!

-Baby, kevésbé leszek dühös, ha bevallasz mindent és nem magamtól jövök rá.

-Jungkook, nem Soyeon vagyok. Ne félj, semmi rosszat nem tettem ellened és nem is lennék képes rá. Majd megtudod.

-Rendben. - csókol a kisebb ajkaira majd mikor nem figyel feltépi róla az újabb gyanta csíkot.

-Szhemétládah!

-Szeretlek. - mosolyogja. -Ha végeztünk kap gyógyító szopást a farkad.

-Ahh de jól fog esni.

-A hátsódnál is lekell szedni?

-Basszus Jungkook! - jön zavarba újra.

-Én már mindenhogy láttalak, Szépségem.

-Igazán? Vald be, hogy alig várod széttárjam a lábaimat. - fonja karjait keresztbe, durcásan.

-Nem kell várnom, mert azok akkor nyílnak szét előttem és mászok be közéjük amikor csak akarok! - mire ő ezt kimondja, Jimin meglepetésből megajándékozza egy gyantacsíkkal az ágyékánál. -Hé!

-Boldogat előre is! - vigyorodik el és letépi róla.

28,5K
2,88K Vote

Ezután már csak az utolsó rész következik, pedig a szívemhez nőtt a könyv. Szívesen írtam mindig. :(