Szikra (Bucky Barnes ff) /Befejezett/

Ütések

Ana szemszöge

A szavai jártak a fejemben. Többet akarok és ezt ő is tudja. Ha nem akartam volna többet, akkor most ellöktem volna magamtól.

A csak szex eddig tartott. Hiába most is csak ennyi történt, ez már mást is jelent. Az éjszakám most is ugyanolyan szar volt, mint előző nap.

Belenéztem a tükörbe. Mély levegőt vettem. Senki nem tudhat semmit, úgy kell csináljak mindent, mint eddig. Mosolyt erőltettem, ez nekem mindig is jól ment. Egész életünkben a mű mosoly rajtunk volt és már igazinak hat.

Ma annyival volt könnyebb, hogy nem jött be a bárba, este pedig Daniel-el edzettem. Három órán át ütöttük egymást, vagy a boksz zsákot. A kezem vörös volt és fájt. Holnap vissza vár. Kell az erős fizikum.

Most én nyitottam ki, majd Ben jön délután és vált le. A csap alá tettem a kezem, amikor csak tehettem és vagy hideg, vagy forró vizet engedtem rá. Elszoktam ettől, régen órákat tudtam csinálni és nem volt semmi bajom. Most még puhát is ütöttem, akkor a HYDRA lapos fát használt, hogy az ütéseink által kemény legyen a kezünk.

Délben sétált be lazán Bucky és ült le. Mivel csak én voltam itt muszáj volt odasétálnom.

- Csak egy sört.

Nem néztem rá, kivettem és nehezen kibontottam. A mai edzés életem legszarabb pillanatai közé fog tartozni.

Leraktam elé, akkor vette ő is észre, hogy véraláfutások vannak az egész bütykömön.

- Mi történt veled? - kérdezte idegesen.

De amint leraktam az italt elsétáltam. Ő felállt és jött végig a pult másik oldalán.

- Ana! Mi van a kezeddel? Válaszolj, kérlek.

Bementem a konyhába vezető folyosóra, de utánam jött.

- Ana! Válaszolj - fogta meg a kezem.

- Ide tényleg nem jöhetsz be!

- Nem érdekel semmi, csak te - csókolt meg.

Először én is viszonoztam, de aztán tényleg ellöktem.

- Normális vagy!? Itt bárki megláthat.

- Beszélj.

- Menj ki!

Tovább mentem és ide legalább nem jött.

- Agatha menj ki.

- Miért?

- Csak légyszi.

Bólintott és megtette, én pedig bent leültem és Jackel beszéltem. Leginkább azt kérdezte mégis hogyan edzünk mi, hogy ilyen a kezem. Így meséltem neki. Már tudja mikre vagyok képes.

Negyven perc múlva hívott Daniel.

- Monjad.

- Kérj szabadságot holnaptól. Reggel tízkor megy a gépünk.

- Mi? Máris? Hova?

- Drezda.

- Németország?

- Igen. Susan anyja biztosan ott van. Mára már nem kaptam jegyet. Holnap megyünk.

- Oké. Elintézem.

- Most pedig indulj az edzőterembe, én is megyek.

- Oké. Megoldom. Nem soká ott vagyok.

Kiléptem és intettem a fejemmel Agathának, Bucky sem tűnt el innen.

Behívtam a konyhába, de azonnal ő kezdett beszélni.