Minden rendben lesz...

30 4 1
                                    

Előző részből:

-Van kedved játszani?....

Jelen:

-Ne kérem uram ne bántson!-könyörgött

-Tudod...nálam nincs kegyelem, most rád van szükségem hogy lenyugodjak. Szóval ha nem engedelmeskedsz meghalsz! Világos!?-amúgy is meghal de ezt nem kell tudnia.

-I..Igen...

-Jólvan ügyes....

Elfordultam tőle és a mögöttem lévő asztalon kerestem a megfelelő eszközt amivel meg akarom kínozni. Egy késre esett a választásom amit a jobb kezébe állítottam bele.

-AAHH N...NE URAM K...K...KÉREM NE B...B...BÁNTSON!!!

Már épp kezdtem élvezni a helyzetet mikor megcsörrent a telefonom.
Anya volt az mindent otthagyva rohantam fel az emeletre.

-Szia anya!

-Szia kisfiam!...baj van...

-Baj? Mégis milyen baj anya?

-Emilit elviszem hozzád nálad fog lakni.
Nekem el kell mennem egy üzleti útra.

-De anya milyen üzleti út?

-Apád elment és nekem is ott kell lennem.
Ne ellenkezz fiam!
Egy óra és ott vagyunk.

A vonal hirtelen megszakadt. Gyorsan tennem kell valamit hiszen lent a pincében nem szép a látvány. Kiadtam a parancsot kevesebb,mint egy órájuk van eltűntetni mindent vagy ha nem én tüntetem el őket.
Most már nem értem mi van, egyszer apa most anya. Valami nekem nagyon nem tetszik.

Hirtelen ki nyitódott az ajtó.
Emili az. Sírva lépett be rajta.

-Shh..nincs semmi baj..- öleltem magamhoz amennyire csak tudtam.
-Miért sírsz? Anya mondott valamit?

-Bátyó.. eltűnt apát reggel óta senki nem látta. A munkafüzet amibe írja a megbeszéléseket...-itt elcsuklott a hangja- üres...nem írja benne hogy mi történt vagy hogy hogy van, de anya meg...én úgy érzem hogy valamit eltitkoltok előlem..

-Eltitkolunk? Kik?

-Te és anya...

-Emili én nem tudok semmiről. Apa reggel hívott hogy vigyázzak rád és anyura. Aztán csak úgy lerakta. Próbáltam újra hívni azt a számot amiről ő hívott de nem volt már elérhető.

-Hazudsz igaz? Nem vagyok már kislány.

-Tudom Emi és nem hazudok. Soha nem hazudnék neked. Ez az igazság.-lehajtotta a fejét és egy pontot figyelt- gyere feküdj le...

Lefektetve az ágyba mellé ültem és adtam egy puszit a homlokára.

-Próbálj meg aludni. Rendben?-egy bólintással jelezte a beleegyezését.

Már mentem volna ki a szobából, mikor hirtelen megszólalt.

-Tudod én mindig azt hittem hogy te mindent elmondasz nekem. De mindig hazudtál, soha nem voltál velem igazán őszinte.
Miért nem mondtad el? -itt megfagyott bennem a vér. Ha rájött arra mit művelek nap mint nap nekem annyi.

-Mégis mit nem mondtam el?

-Azt hogy meleg vagy...
Miért nem mondtad el?

Nagy kő esett le a szívemről, ugyanakkor meg is rémültem. Mit válaszoljak neki erre?

-Tudod...nem könnyű ez nekem. Egyszerűen nem tudtam hogy mondjam el érted?
De te ezt honnan tudod?

-Tudom hogy nem könnyű de elmondhattad volna nekem. Láttam rajtad, soha nem volt barátnőd. Mindig azt mondtad hogy nincs időd rá. De én éreztem hogy valami más is van mögötte.

-Értem...
Hagylak aludni.

Puszit nyomtam a fejére és elindultam kifelé a szobából.

-Adam!

-Igen?

-Szeretlek és elfogadlak úgy ahogy vagy.
Ettől nem kell félned.

-Köszönöm...- egy halvány mosolyt eröltettem magamra majd kilépve a szobából becsuktam az ajtót.

Nagyon jól esik, hogy nem ítél el. De amíg ő itt van nálam nem ölhetek embert. Valahol máshol kell ezt elintéznem. Itt kockázatos lenne.
Két indokból is.
Az első hogy Emili elítéli az ilyen embereket. A második pedig hogy lecsuknának, mert semmit sem tehetek a hatóság ellen, hiába van hatalmam ha egyszer ők nincsenek a zsebemben.
A hugomat meg nem ölhetem meg.
Jobb lesz ha letusolok és én is lefekszem aludni.
De előtte ellenőrzöm el takarítottak-e már.
Ha nem hatalmas gondok lesznek.

Mikor úgy véltem minden rendben egy gyors tusolás elmentem lefeküdni.
De hiába próbáltam elaludni nem ment.
Kipattanva az ágyból felöltöztem és elmentem egy szórakozó helyre.
Kefélni akarok.
Nem bírom ezt így tovább...


Itt is lenne az új rész remélem tetszeni fog🥰

Pszichopata a szerelmem/ 18+Where stories live. Discover now