Üdv Liverpoolban (Sz. D.)

5. Fejezet

Természetesen az indulás napján elaludtam, és arra keltem fel, hogy Trent a csengőmön fekszik, így az egész reggel egy nagy rohanás volt. Csoda, hogy nem hagytam otthon semmit. A hajamat is a kocsiban fésültem meg, ahogy egy kis sminket is útközben raktam magamra. A reptér ajtaján belépve, már rohantunk is az ellenőrzéshez, hiszen a többiek már a csapat magángépe mellett vártak minket.

„Ne nézzetek így ránk, nem miattam késtünk, ő aludt el." Kösz T, lökj a busz elé.
„Csak azért, mert késő estig ápolgattam a kis lelkedet." Amint megtaláltam a helyemet, már fel is raktam a fejhallgatót a fejemre, és benyomtam a kedvenc lejátszási listámat. Alig indult el a szám, éreztem, hogy valaki leül a mellettem lévő székre. Félve néztem oldalra, hogy lássam ki ült le mellém.
„Te nem figyelsz erre a biztonsági izéra?"
„Nem." A szememet forgatva kapcsoltam vissza a zenét, abban a reményben, hogy nyugton felszállhatunk. Aha, csak így gondoltam, ugyanis a következő másodpercben Szoboszlai levette a fejemről a fejhallgatót. „Add vissza!"
„Nem akarom. Beszélnünk kéne." Aha, szóval most, hogy be vagyunk zárva egy gépbe már hirtelen beszélni akar. Még mit nem.
„Szerintem nem. Rosszul indult a reggelem, legalább te ne húzz fel, és hagyjál nyugton zenét hallgatni."
Szerencsére érezte, hogy nem vagyok olyan állapotban, és ezek után már békén hagyott, majd ő is bedugta az airpodsát a fülébe. A viszonylag rövid út teljesen nyugisan telt, egy darab légörvénybe sem keveredtünk, ami amúgy meglepő volt, ha azt nézzük, hogy Angliában vagyunk, ahol mindig minden szeles. Leszállás után egyből a hotel felé vettük az irányt a bérelt buszunkkal, ahol már Millie várt rám. Vagy Trentre. A reakciójából ítélve, inkább a srácra. A lány ugyanis, nem túl diszkréten ugrott a legjobb barátom nyakába, aki amint felocsúdott, boldogan szorította magához őt. Mosolyogva néztem őket, és őszintén reméltem, hogy ebből egy komolyabb kapcsolat is lehet, hiszen mindketten megérdemlik a boldogságot.

„Szóval Trent megtalálta a párját, te mikor fogod belátni, hogy mellettem a helyed?" Ez most komoly?
„Örülj neki, hogy ennyien vannak itt, mert most bevernék neked egyet. Nyeld már le magad!"
„Most mi a bajod? Semmi rosszat nem mondtam."
„Szerinted. Ha most megbocsátasz, átveszem a szobakulcsom."
Pechemre a szobaszomszédom Dominik lett, így szinte el sem tudtam jutni a liftig anélkül, hogy arról ő ne tudott volna. Ezt egyébként meg is jegyezte a hétvége alatt. A mai napot szerencsére megkaptam szabadnapnak, így amíg a srácoknak edzése és megbeszélése volt, én Ameliával bevettem a várost, és elmentünk vacsorázni a kedvenc helyére. Az estét végül egy buliban folytattuk, ahol nem kevés gin&tonicot ittam meg rövid időn belül.

„Na, és mesélj, hogy alakulnak a dolgok azzal a magyar sráccal. Ő is itt van, igaz?" A tánctól kifulladva huppantunk le egy asztalhoz a lánnyal, hogy kiönthessük egymásnak a lelkünket.
„Ah, ne is kérdezd. Végre rendeződött minden köztünk, de aztán sikerült összekapnunk, és most megint eléggé gázos a hangulat kettőnk között. Ja, és furán nyomul mostanában."
„Nyilván nyomul, hiszen tetszel neki. És tudom, hogy neked is bejön. Szóval mi áll az utatokba?"
„Az, hogy ő csak kalandot akar, én pedig komoly kapcsolatra vágyok. Lehet, hogy tetszem neki, de ez csak ideig-óráig fog tartani, csak menőnek tartja, hogy egy nála idősebb nővel lehet együtt, aztán majd jön egy vele egykorú lány, és engem meg dobni fog. És ennek is az lesz a vége, hogy az én szívem tízezer darabra fog törni, és naponta álomba sírom magam, ő pedig addig a huszadik lányt fekteti meg."
„Miért vagy ennyire biztos benne, hogy ő nem gondolja komolyan ezt az egészet? Trent szerint totálisan beléd van zúgva és komolyan gondolja ezt az egészet."
„Ezt mondja Trent, de én ismerem Dominikot kiskorunk óta. Tudom, hogy milyen. Tudom, hogy Fannin kívül egy hosszabb kapcsolata sem volt, és még egyébként a vele való kapcsolatot sem lehetne komolynak tekinteni, hiszen a szexre alapult az egész. Nekem ez nem kell."
„Engedd neki, hogy bebizonyítsa, hogy mennyire érett gondolkodású. Nem fogod megbánni."
„Milyen bölcs lettél hirtelen." Nevetve kértem egy újabb adag piát, miközben a másikat még meg sem ittam. Ebből később még baj lesz az biztos. „Lehetne, hogy most ne rólam beszéljünk? Olyan jót bulizunk, ne rontsuk el." Barátnőm szerencsére értette a célzást, így lehúzva az italát húzott fel a székről, hogy újra belevessük magunkat a tömegbe, megmutatva a tánctudásunkat.