39. Írország.

116 9 1
                                    

Robert elzavarta Christ amikor kiderült, hogy benne volt az ellenünk elkövetett támadásban.
Ransom kiszedte a golyót a kezemből és ellátta a sérülésemet. Robert még aznap este elindult Miraval a hegyekbe, nehéz volt a búcsú, hiszen a lányunk sírt mert nem akart nélkülünk menni. Ransom igazi apaként lenyugtatta Mirat így végül megbékélt.

Másnap korán indultunk a reptérre és nap végére Írországba értünk.
Egy régi ismerősömmel felvettem a kapcsolatot akivel annak idején egy egyetemre jártam. Volt egy bevetés amikor megmentettem az életét és akkor megfogadta nekem, hogyha bármikor a segítségre lenne szükségem, ő rendelkezésemre fog állni.

Kiderült, hogy Odett a régi ismerősöm, éppenséggel az Ír rendőrségen dolgozott. Így tehát felhívtam őt és beavattam a tervünk minden egyes részletébe. Odett elintézte, hogy elszállíthassuk a bizonyítékokat a kapitányság raktárából. Azt a sztorit adta be a főnökének, hogy egy hatalmas maffia szervezet letartóztatásához kellenek ezek a bizonyítékok az FBI-nak. A tervünk egyszerű és hihető volt, hiszen a múltban előfordult már  többször is, hogy a bizonyítékokat az FBI csalinak használta.

A reptér parkolójában vártunk Odettre és Ransom idegesen mászkált fel alá.
- Rossz előérzetem van Emma.
- Nyugi. Nem lesz semmi baj, hiszen a te embereid fognak felpakolni a kamionra.
- N.. Nem tudom, nem bízom ebben a nőben. - motyogott.
- Ransom, Odett jó ember, nem fog átbaszni minket.
- Hát kurvára remélem. - motyogta.

Ekkor egy volvo állt meg mellettünk, majd a kormány felőli részén lehúzodott az ablak és Odett vigyorgott ránk.
- Sziasztok! Sápadtnak tűntök. - végig mért minket a barna hajú nő.
- Minden oké, csak hosszú volt a repülő út. Te viszont jól nézel ki! - mutogattam rá, Odett pedig elmosolyodott.
- Üljetek be! - biccentett a fejével a kocsi hátsó része felé.
Ransom bepakolt a csomagtartóba majd behuppantunk az autóba és Odett elindult. Egy ideig csendben voltunk majd a nő megszólalt.
- Az ülés alatt van Ransom kamu FBI jelvénye, illetve a két fegyver amit kértetek. - mosolygott ránk a vissza pillantó tükörből.
- Köszönjük! - válaszoltam és Ransom keze már egyből nyúlt az ülés alá. Kivette a táskából az említett tárgyakat, majd az egyik fegyvert átnyújtotta nekem.

Körülbelül negyed óra múlva megérkeztünk az kapitányságra és Odett előre ment, hogy ne legyen feltűnő az érkezésünk.

- Hagyd, hogy én beszéljek Ransom és minden rendben lesz. Hidd el, hogy pakolással együtt maximum fél óra lesz! - mutogattam neki mert láttam rajta, hogy feszült.
- Valami nem oké.. - hajtogatta folyamatosan.
- Ransom, az embereid fognak a kamionra felpakolni katonai szerelésben. Minden úgy lesz, ahogy elterveztük. - nyomtam egy csókot a szájárra és láthatóan kicsit megnyugodott.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Én is téged Ransom. - megsimítottam a fejét, majd besétáltunk a rendőrségre.

Az információs pult mögötti fickóhoz léptünk, felmutattuk a jelvényünket, bemutatkoztunk és ő csak a szemét forgatva egy kupac kulcsért nyúlt.
- Gondolom maguk jöttek a P430-as bizonyítékokért.
- Így van! Kérem vezessen oda minket! - mutogattam a férfinek aki halál unalommal a fején kezdett kísérni minket egy külső épület felé.

Egy óriási raktárba vezetett be minket, ott pár egyszerű papírt kitöltetett velünk majd cinikus hanglejtéssel megszólalt.
- Remélem azért majd megemlítik az Ír rendőrséget is amikor learatják a babérokat helyettünk, az FBI minden nagy fogásra lecsap. - finytorogva nézett rám.
- Hát persze. - erőltetetten mosolyogtam.

Ekkor a hátsó ajtók kinyíltak és egy kamion kezdett betolatni rajta.  Öt perccel később fel alá mászkáltam miközben a kamion rakterébe pakoló embereket néztem.

Ransom zihálva jött oda hozzám de közben még is halk volt.
- Ezek nem az én embereim Emma. - biccentett a fejével a katonáknak öltözött férfiak felé.
- Biztos?
- Emma csukott szemmel még a járásukat is megismerném! Ez csapda!
- O.. Oké, lassan sétáljunk ki. - motyogtam neki, és óvatos léptekkel elkezdtünk hátrálni az kijárat felé.

Hirtelen minden ajtó becsukódott és pár lámpa felkapcsolodott. A rakodó emberek letettek mindent ami a kezükben volt, majd a zsebükbe nyúltak és fegyvert fogtak ránk.
Nem mozdultunk, mert abban a pillanatban szitává lőttek volna minket.

- Komolyan elhittétek, hogy ilyen könnyen fog menni? - közeledett felénk Chris akinek a hangjától is már hányingert kaptam.
Maga előtt tartotta Odettet és fegyvert fogott a nő fejéhez. Odett arca tiszta vér volt és pityergett. A keze bilincsbe volt és látszott rajta, hogy bizony alig fél óra alatt elég csúnyán elverték.
- Elég idegesítő, hogy próbálod Ransom állandóan a bizniszemet rontani. Először az öko falu, most meg ez. - mutogatott a mögöttünk lévő fegyverekre és drogokra.
- Megfoglak ölni. - szikrázott Random szeme.
- Ugyan.. Hiszen te loptad el tőlem életem szerelmét. Itt csak nekem van jogom gyilkolni.- vigyorgott rám kajánul Chris.
- Azt hiszed Chris, hogy mindenható vagy? Te is csak egy szaros ember vagy ezen a kicseszett bolygón. - megindultam felé de ő ekkor megjobban neki nyomta a fegyvert Odett koponyájának. Megtorpantam mert nem akartam, hogy baja essen.
- Fogadjátok el, hogy nyertem. Emma, azért küzdöttem foggal körömmel a Hamamoto cég ellen, mert egy olyan telekre akartak építkezni ahol a Venezuelaiakkal termesztettük a kokacserjét. Sajnálattal kell közölnöm veled, hogy végig egy gengszter testőre voltál. Igazából szerettelek az elején, és felcsillant a szemem amikor azt hittem, hogy Mira az én lányom. De a kibaszott testvérem tönkre tett mindent, utánad ment Bostonba és elcsavarta a fejed! Szívem szerint mindkettőtöket lepuffantanám, és akkor nyernék, vége lenne ennek az egésznek. Viszont én szeretem a kihívásokat és ti ketten. - mutogatott rám majd Ransomra. - Feladjátok nekem rendesen a leckét.
Fütyült egyet és Chris emberei felpakolták a kamionra az utolsó dobozokat is.
Pár nagyobb darab férfi ott maradt a kamion pedig kijárt a raktárból.

- Mit akarsz Chris? - sóhajtottam mert Odett már alig állt a lábán.
- Hozzám gyere feleségül és megkímélem a kis barátnőd életét.
- Chris, komolyan egy olyan házasságban akarsz élni, ahol a feleséged bármelyik pillanatban elvághatja a torkodat?
- Válassz Ransom vagy Odett élete! - szigorúan nézett rám.
Ransomra pillantottam és fájt a szívem, fájt, hogy tehetetlenek voltunk.
- Nos Emma drágám? Ketyeg az idő! - sürgetett Chris.
Kicsordult egy könnycsepp a szememből amit Ransom letörölt és adott egy csókot a számra.
- Tedd azt amit helyesnek gondolsz. - súgta a fülembe Ransom majd elhajolt tőlem és hátrébb lépett.
Nagy levegőt vettem majd megszólaltam.

- Chris, hajlandó vagyok veled tárgyalni, de engedd el Odettet.
- Rendben. - elengedte a lányt aki egyből futni kezdett a kijárat felé, viszont Chris a menekülő nő felé tartotta a pisztolyát majd egy golyót repített Odett fejébe akinek a vére szétfröccsent majd a teste mint egy zsák eldőlt.
Felsikítottam mert olyan hirtelen történt, hogy közbe avatkozni sem tudtam. Megszakadt a szívem, hogy miattam halt meg egy jó barátom.

DEFENDING EVANSWhere stories live. Discover now