Megjelölve (18+)

26. R É S Z

Freya

Amikor másnap felébredek, végre először látom az egész báltermet. A napfény a mennyezet körüli kis ablakokon keresztül bebukkan, és a feje fölött lévő csillárokon megcsillan, a kristályok világítanak, a csavarodó, leveles indák pedig zöldesen izzanak.

Olyan melegem van. Meztelen testem magába szívja a körülöttem védelmezően heverésző három nagy alfa melegét. Meleg leheletük végigsiklik a csupasz bőrömön.

Mindannyian ébren vannak és figyelnek engem. Kissé zavarba ejtő módon ébredek.

- Hogy érzed magad, kicsim? - Addom dorombol.

Nyújtózkodom és hunyorgok a napfény ellen, ahogy a szemem hozzászokik az ébrenléthez.

- Fáj - kuncogom.

Ez még a felét sem jelenti annak amit érzek. Az izmaim úgy fájnak, mintha életem edzését végeztem volna, és a lábam között vagyok a legérzékenyebb.

- Gyere - mondja Addom. - Megfürdetünk.

A karjába vesz, mint egy gyereket, és én átölelem a nyakát. Visszavisz a forró fürdőbe, Hasker és Kadmon szorosan a nyomában.

Amikor Addom leereszt a vízbe, érzem, ahogy a meleg ellazít, és feloldja az izmaimban lévő feszültséget. Az Alfák összeszedik a szappant, és alaposan megmosnak. Körbeadnak, mindegyikük minden egyes mélyedést és rést megtisztít.

A gyengédségük teljes ellentétben áll azzal a durva móddal, ahogyan tegnap este megosztották és használták a testemet.

Miután háromszorosan tiszta vagyok, kiszállunk, és megszárítják a testemet. Furcsa érzés, hogy így bánnak velem. Nem tudom megmondani, hogy olyanok-e, mint a királynőjüket szolgáló szolgák, vagy mint a férfiak, akik egy értékes tulajdont ápolnak.

- Jó - mondja végül Addom, miközben megpiszkálja a vállamról lelógó nedves fürtöket, és végigcsavarja a hátamon. - Most pedig elmegyünk a Forráshoz, hogy befejezzük a kötést.

- Várj, mi? - Kapkodom a levegőt. - Azt hiszem, most nem bírom tovább folytatni a szexet. Pihennem kell.

Addom megrázza a fejét, és elmosolyodik.

- Nem azért megyünk oda, hogy párosodjunk - mondja. - A kötés utolsó részét a Forrásnál kell elvégezni, hogy a tested gyorsabban gyógyuljon.

- Gyógyuljon?

Ezek a fickók elég durván bántak velem tegnap este, de nem ennyire durván. Persze, megjelöltek a fogaikkal, de nem sebesítettek meg, vagy ilyesmi.

Amikor Kadmonra pillantok, látom, hogy az ajakgyűrűjét érinti.

- Ó - zihálok, és az ujjaim reflexből a saját ajkamhoz mennek.

Most már értem. Meg fognak szúrni.