two halves of one whole [G.F.W. fanfiction]

2. rész

-Igazán érdekes tud lenni ez a hely, Romániában alig van valami - sóhajtott hangosan és kelletlenül Revon

-És a legjobb hátra van még! Elmegyünk Roxmortsba is, azt mondtad, hogy ott lesz a bátyád esküvője, igaz?

-Így van kedves George, nem tévedsz! - mondta ezt Revon színpadiasan, majd elkuncogta magát.

-Hát akkor kedves Dalca hölgyem, elvihetem "egy darabon"? - nyújtotta jobbját George Revonnak, aki önfeledten kacagva karolt a férfibe

-Megtisztelne Weasley uram! - indultak a kocsihoz.

Egy kisebb repkedés után el is értek George régi iskolájához, a Roxforthoz, persze csak távolról szemlélték annak magas tornyait.

-Látod ott azt? Az a Roxfort! Oda jártunk, a világ legjobb varázsló és boszorkány képzője!

-Hát ez meseszép! Ahova én jártam fele ennyire se volt varázslatos! - biggyesztette le ajkait, miközben az autó ablakának préselte magát

-Ha van rá mód, a nyáron körbe vezetlek, ha szeretnéd - nézett az "útra" továbbra is George

-Mindenképp! - vágta rá Revon

Lassan megérkeztek Roxmortsba és George egyből elkezdte mesélni Revonnak, hogy melyik épülethez milyen emlék vagy csíny kötődik, amit iker testvérével eszeltek ki.

-Bemenjünk esetleg a mézes falásba, vagy szeretnél-e egy vaj sört?

-Nem ittam még vaj sört és nem tudom mim az a mézesfalás, szóval mind a kettőre írtóan kíváncsi vagyok!! - örvendezett Revon, mint egy óvodás aki most megy el első kirándulására.

Először a mézesfalásba mentek, ahol minden féle nyalánkságot össze vásároltak, és George azt is elmesélte, hogy ide vezetett egy régi alagút a Roxfortból, és onnan szöktek ide fel.

Következő megállójuk a foltozott üst volt, ahol Revon egy vajsört kért, míg George csak teázott. Hiszen még haza is haza kellett vezetni.

-Ez isteni! Kampányt fogok indítani, hogy Romániába is legyen ilyen! - kortyolgatta a Dalca lány a sörét

-Annyira vicces és aranyos, hogy így reagálsz erre

-Lehet, hogy neked ez hétköznapi, de nekem nem na! - intette le a Weasleyt

Egy félóra telt el, és a kétszemélyes baráti társaságot egy másik platina szőke hajkorona zavarta meg.

-Dalca? - Az említett majd kiköpte és vagy nyelte félre a vaj sör utolsó kortyát a meglepettségtől, mivel nem számolt ismerősre a környéken

-Én? - fordult a hang irányába és végre arcot is köthetett hozzá - Hát a pofám leszakad! - Csapta magát arcon a lány, mire a Weasley féri kicsit közelebb hajolt

- Ne mondd, hogy ismered - suttogta oda a lánynak, aki a meglepettségtől alig ha hallotta a vörös szavait.

-Draco! - pattant fel Revon és magához hűen egy ölelésbe részesítette az imént említettet. Weasley csak megforgatta a szemét, de ő is felállt, hogy egy kézfogással üdvözölhesse Malfoyt, már ha Revon abba hagyná az ölelgetést.

-Ezer éve nem láttalak Dalca! - ölelte vissza a szőke lányt- Mit keresel itt?

-Hát tudod, a bátyámnak esküvője lesz.

-Igen, a nyár közepén! Nyár eleje van bőven! - értetlenkedett Draco majd végre elengedték egymást és felmérhette a terepet és meglepődve konstatálta, hogy bizony a lány nincs egyedül. - Weasley? - vonta fel szemöldökét.