33. 📜

65 11 2
                                    

- ... El tudsz felejteni engem aminek én igazán örülök.

- Elég is volt ennyi! - Lököm arrébb hogy le tudjak szállni a pultról. - Nem hallgatom végig megint hogy el akarsz hagyni. - Rázom a fejemet majd felmegyek a szobába ahová Minho követ.

- Miért mit vársz tőlem? - Fordít maga felé. - Azt mondod hogy nem akarsz szakítani Jaekyunggal de felháborodsz ha itt akarlak hagyni. Mond el hogy mit akarsz mert nem értem.

- Nem tudtalak elfelejteni Minho. - Nézek fel rá. - Minden egyes nap rád gondoltam de azt mondtam mindenkinek hogy már nem érdekelsz mert attól féltem hogy te már nem gondolsz rám. Max folyamatosan hitegetett hogy majd jössz és újra láthatlak de sosem jöttél helyette; Max benyögte hogy van valakid. Rohadtul rosszul esett és ezért kezdtem el kavarni Jaekyunggal. Nem akartam hogy a pasim legyen de dühített az hogy te már tovább léptél én pedig nem és csak ezért jöttem össze vele. - Hajtom le a fejemet és a lábainkat kezdem el nézni. - Megkedveltem. - Sóhajtok. - Míg vele voltam addig nem gondoltam rád de tudom hogy ez nem helyes. Kihasználom őt ami nem szép do... - Minho felemeli a fejemet majd az ajkaimra csókol amin én meglepődöm. Nem számítottam erre ebben a pillanatban.

- Mit tegyek Jisung? - Néz rám gond terhelten. - Vigyelek magammal vagy pedig próbáljalak meg elfelejteni?

- Hová mész? - Kérdezek rá rögtön. - Most nem engem küldesz el hanem te lépsz le? - Nézek rá felháborodva.

- Visszamegyek Koreába. - Ölel magához.

- Ugye ez nem egy búcsú? - Nézek fel rá mire Minho vállat von.

- Rajtad múlik hogy velem jössz-e vagy sem.

- Picsába. - Döntöm a fejemet a mellkasának. Minho a tarkómat simogatja míg én erősen gondolkozom azon hogy mit tegyek.

- Ma elhagyom ezt a helyet így nyugodtan tudsz gondolkozni és beszélni Jaekyunggal. - Simít a fejemre. - Következőnek akkor találkozunk amikor elmegyek az országból.

- Mi? - Nézek fel rá. - Melyik nap mész?

- Három nap múlva. - Hümmögök. - Maxel holnap küldeni fogok neked egy repülőjegyet.

- Miért állítasz ilyen nehéz döntések elé?

- Csak hallgass a szívedre. - Puszil a homlokomra. - Ha úgy döntesz hogy nem jössz velem akkor tiszteletben tartom a döntésedet és nem foglak többet keresni.

Fáradt vagyok így csak arra vágyom hogy lefeküdjek és pihenjek viszont muszáj vagyok Jaekyunggal beszélni. Fogalmam sincs hogy kit válasszak.

- Mivan apával? - Nézek fel rá egy kis idő után.

- Nem mondta Max? - Néz rám értetlenül mire én megrázom a fejemet. - Nem került börtönbe mert Juwo magára vállalt mindent.

- Mégis miért tenne ilyet? - Nézek zavarodottan. - Mivan ha valamire készül?

- Hyunjinnak hála tudjuk hogy mi folyik odabent így nem kell aggódnunk semmi miatt.

- Hyunjinnak hála? Ugye nincsen börtönben?

- Dehogy! - Simít az arcomra. - Többet tud az a fiú mint gondoltam. Elég sok rendőrt ismer. - Hümmögök.

- Szóval... Akkor apa Koreában van? - Minho vállat von.

- Semmit nem tudok róla. Amióta eljöttünk; nem hallottunk felőle. Changbin próbált kutakodni utána de semmi. - Von vállat megint.

- Meghalt?

- Nem tudom Jisung. - Rázza a fejét. - Mivel az apád így remélem hogy nem.

- Nem az apám. - Nézek el róla. - Egy apa nem hagyta volna hogy bántsák a fiát. - Sóhajtok. - Szóval ne mond azt hogy az apám. - Nézek rá mire Minho bólint. Ölelgetem még egy kis ideig mivel nem tudom elhinni hogy újra itt lehetek vele. Biztonságot nyújt a karjaiban lenni és ez megnyugtat.

- Nem lesz gond Jaekyunggal igaz? - Kérdezi halkan mire én megvonom a vállam.

- Megoldom.

- Az nem megoldás ha odaadod magadat neki csak azért hogy ne kelljen beszélned vele.

- Minek nézel te engem? - Nézek fel rá.

- Ismerlek Jisung. Ugyanezt csináltad Juwoval is.

- Az egy kicsit más volt. - Engedem el Minhot. - Azért hagytam magamat hogy téged ne bántson.

- Nem számít hogy ki bánt engem Jisung. A lényeg hogy te jól legyél.

- Örülök hogy ezt így gondolod mivel én is. Bánthat engem de téged nem.

- Jisung nem érted amit mondok? - Fogja közre az arcomat.

- De értem Minho! Értem hogy mit mondasz de én ezzel nem értek egyet. Ahogy te sem úgy én sem fogom magamat előtérbe helyezni ha rólad van szó.

- Istenem te gyerek. - Ölel magához szorosan.

- Már nem vagyok gyerek. - Motyogom a nyakába.

- Számomra mindig gyerek maradsz.

- Ez egy kicsit kiábrándító. - Húzom el a számat. - Nem akarom hogy gyerekként kezelj.

- Te vagy a babám Jisung. - Ölel magához szorosabban. - Védeni és szeretgetni akarlak.

- Az elmúlt kettő napban történtek után... - Nézek rá. - Csoda ha nem szülök neked egy gyereket. - Kuncogok Minho pedig a hasamra simít.

- Bárcsak benned lehetne a gyerekem. - Néz rám csillogó szemekkel.

- Jajj fogd már be! - Hajtom le a fejemet zavaromban.

Minhotól hosszas búcsút kellett vennem pedig igazán nem akartam. Ölelgettem és csókolgattam mintha nem lenne holnap amin Minho csak nevetett. Nekem viszont nem volt kedvem nevetni. Nem akartam elengedni így Minho kénytelen volt hagyni hogy addig öleljem míg meg nem unom.

Próbált viccelődni hogy ne érezzem magamat annyira rosszul - és fel is dobta a kedvemet - viszont amikor eszembe jutott hogy Jaekyung talán megkéri a kezemet amikor a házba belépek; kedvem támadt elaludni örökre.

- Ne gondolj rám rendben? - Mosolyodik el. - Csak válaszolj neki.

- Hogyan menjek hozzá egy férfihoz amikor valaki más gyereke van a rohadt hasamban? - Döntöm a fejemet Minho mellkasának. - Miért nekem kell döntenem? Miért nem döntesz helyettem?

- Az sem lenne jobb Jisung. - Simít a fejemre. - Szeretnék melletted lenni és segíteni de ezt most egyedül kell eldöntened. - Hümmögök majd Minho nyakába teszem a kezeimet.

- Mond ki utoljára. - Nézek rá kérlelve mire Minho elmosolyodik majd megrázza a fejét.

- Ha találkozunk a reptéren; kimondom minden egyes nap hogy kedvellek.

- Ha találkozunk a reptéren; mond ki végre hogy szeretsz.

Time skip

- Jisung! - Ölel magához Jaekyung amikor belépek a házba. - Hol az istenben voltál? Tudod hogy mennyire aggódtam? Már beszéltem a húgoddal is. - Simít az arcomra majd a számra puszil. - Mi a baj? - Néz rám aggódva. - Történt valami Jisung?

- Én... - Nyelek egy nagyot.

- Jolvan. - Fog a kezemre. - Először gyere és egyél valamit. Készítettem neked ebédet. - Húz be az ebédlőbe.

- Köszönöm. - Mondom amikor leülünk egymással szembe az asztalhoz.

- Nos... - Tesz a tányéromba egy hús darabot. - Egyél sokat rendben? - Egy halvány mosollyal az arcomon bólintok majd megkóstolom a húst - ami eszméletlenül finom - viszont most nincsen nagyon étvágyam.

- Szeretnék mondani valami fontosat. - Veszek erőt magamon hogy végre megszólaljak.

- Csak nem azt akarod mondani hogy kisbabát vársz? - Néz rám egy óriási mosollyal mire én sóhajtok.

- Bárcsak azt mondhatnám hogy te vagy az apja...

•Love Full of Secrets•Where stories live. Discover now