Negyedik fejezet

150 14 1
                                    

Max, mint mindig szokásához híven első helyen zárt az első szabadedzésen.

-Kérsz valami kaját?-kérdeztem a srácot, amint levette a bukót.
-Mert akkor elmegyek és megrendelem

-Nem, most nem kell-legyintett, majd az autójára nézett és vissza rám, mosolyogva.
-Bele akarsz ülni?-kérdezte.

-Mi? Én?-kerekedtek ki a szemeim.
-Neeem-kapálóztam.

-Pedig nyugodtan beleülhetsz-húzta fel a szemöldökeit mosolyogva, majd belementem a dologba.

Max segített beszállni a RedBull-os autóba, majd amikor benne ültem lefotózott.

-Másba is beleülhetnél, Bia-nézett fel a telójából vigyorogva.

Azonnal elérte, hogy elpiruljak.

És persze épp ekkor volt a családom is a box utcát felfedezni.

-A második szabadedzésen már te vezetsz?-kérdi a bátyám.

-Nem vezethetek, hisz személyreszabott az autó-nevettem, majd ekkor odajött Max és elkezdte megmutogatni a képeket.

-És arról pedig nehogy megfeledkezz, hogy bajod is eshet-nézett rám a holland.

-Persze, persze-csavargattam meg a szemeimet.
-Borzalamasak ezek a képek-sóhajtottam, majd a srác kiegyenesedett én pedig kiszálltam az autóból.

-Pedig ez, ahol mosolyogsz tökre aranyos-motyogta.

-Persze, neked lehet, de én utálom a mosolyomat-vontam vállat.

-Én pedig szeretem a mosolyodat!-jelentette ki hangosan a családom előtt.

A levegő megfagyott. A garázsban összesúgtak. Anyáék is ugyanezt tették.

-Mégiscsak jól jönne egy kis kaja-szólalt meg a semmiből Max.

-Persze, már rendelem is-indultam meg nagy léptekkel a garázsba, hogy onnan vissza jussak a paddockba.
-Majd még találkozunk-intettem anyuéknak.

Max végig utánam baktatott az étterem felé.
Vagyis inkább csak egy amolyan kajálda.

Útközben megpillantottam Landot is akinek azonnal kiabálni kezdtem.

-Szia Lando!-kalimpáltam, majd amikor a srác megpillantott akkor odafutott hozzánk és megölelt.

-Hová mentek?

-Éhes vagyok Bia, nem mehetnének?-kérdezte Max.

-Ne nyavajogj már!
-Kajálni megyünk, mert Max éhes-magyarázom.
-Csatlakozhatsz, ha-vágott bele Max.

-Nem! Lando nem éhes!

-Max akkor menj nélkülem-emeltem fel a hangomat.
-Nem kell megvárni engem, ha annyira éhes vagy-vontam vállat.

-Ugyis hányingerem van tőled-csattant ki, majd otthagyott.

-Milyen...-sóhajtott Lando.

-Romantikus-bukkant fel Leclerc.

-Mert szerintetek Maxben van bármi romantikus?-vágtam finytort.

-Van-mondta Charles.

-Persze te már csak tudod, hisz a csaja vagy-felelte Lando, mire elnevettem magam.

-Na megszólaltál!
-És hogy van Carlos?-vágott vissza a monacoi.

-Remekül van! Köszönöm a kérdésed

-Ti nem vagytok normálisak-nevettem.

-Tudjuk! De visszatérve Maxre-felelte Charles.
-Ha azért küzdesz, hogy vele együtt lehess, akkor még küzdhetsz egy darabig!
-Ő egy jéghegy!

KényszerházasságWhere stories live. Discover now