HUN | Az ősz beköszöntén

4. Rész | Érték

Minden lépés visszhangzott a hatalmas teremben – David felnézett a tüskés mennyezetre, és csodálta a barlang gyönyörű... kialakítását.

„...aztán David..." – meghallotta Rocky hangját, amint megpróbálta 'halkan' fényezni magát egy gyönyörűen öltözött, kifinomult nővel beszélgetve, nagy eséllyel azért, hogy lenyűgözze – bár nem volt teljesen biztos benne, hogy Rocky szándékosan hangos-e, jelezni próbálva, hogy csatlakozzon a beszélgetésükhöz, vagy egyszerűen csak nem tudja visszafogni magát. Mindenesetre, odament.

„Ah, David, ugye?" – kérdezte az elegáns nő.
„Igen, hölgyem, David Thornes" – válaszolta David.
„Nos, ellentétben a nevével, Miss M., biztosíthatom, hogy nem lesz tüske az oldalunkban!" – nevetett Rocky.
„Szép volt Rocky, ezt a viccet még soha nem hallottam. Nagyon kreatív." – mondta David, miközben a fejét rázta, mosolyogva.
„Oh... Mindenesetre, fárasztó humort félretéve, személyesen szerettem volna megköszönni, kedvesem, hogy megmentetted a... Csapatunk 'lelki vezetőjének' életét."
Rocky szemei kitágultak, ahogy összetette a kezét, hogy kifejezze az apró bók által kiváltott örömét.
David mosolygott és nevetett – „Szívesen!" – mondta David, majd azonnal levette a kalapját és a félszemű csapos felé fordult, akivel tegnap is találkozott – „És öhm, bocsánat szeretnék kérni miatta." – mondta David, Rocky felé intve.
„Hé!" – kiáltotta Rocky, mintha mélyen megsértették volna.
A nő felnevetett.
A nagydarab férfi rövid, vérforraló pillantást vetett a hegesztett fejű macskára, majd lassan David felé fordult, miután letette az alkoholt tartalmazó dobozt, és bólintott.

„Nos, megyek gyakorolni a zenekarral! Ma nagy 'tömeg' lesz, David! Ne késs, rendben?" – mondta Rocky, mosolyogva, majd megemelte kalapját a nő felé, és elindult a többi zenész felé, hegedűjével a kezében.

„Hm... David drágám, igaz, hogy nem tudsz fegyvert használni?..." – kérdezte a nő.
David az állára tette a kezét, majd megvonta a vállát – „Tudok, csak úgy gondoltam, egy szokatlanabb megközelítés volt a megfelelőbb."
Rocky hallotta a beszélgetésüket; gyorsan megfordult – „ADTAM NEKED EGY PISZTOLYT, ÉS TE A PASAS FEJÉHEZ VÁGTAD – A FEGYVERT LÖVÉSRE TALÁLTÁK KI, A MODERN EMBER KEZÉBE NEM EGY ŐSEMBERÉBE!" – mondta Rocky, emelve a hangját frusztráltan.
„Rocky, amennyire tudom, még mindig itt vagy, és a másik fickó nincs! Miért számít a módszer, ha az eredmény ugyanaz?" – válaszolta David, szintén felemelve a hangját, hogy elérje a szoba másik végén lévő mérges szőrgombócot.
Rocky forgatta a szemeit.

„Nos, tudod, ebben a munkában nem mindig lehet olyan megoldást találni ami...– Szóval, finoman szólva-"
„Értem, hölgyem és nagyon is tudatában voltam annak, amit csináltam."
„Kérlek, hívj Mitzi-nek, jó?" – David bólintott – „Hm rendben... Csak ne ölesd meg magad vagy másokat, rendben? Már így is sok adósságunk van, mind pénzügyileg, mind érzelmileg. Úgy értem, Rocky már több furcsább mutatványt csinált, mint te, de azt hiszem, érted." – mondta Mitzi, próbálva olyan szelíden megfogalmazni a szavait, hogy azok ne enyhítsék David tetteinek kockázatát abban ahogy 'lefegyverezte' a támadójukat.

David újra bólintott. Számára az volt a fontos, hogy nem vett el egy életet aznap éjjel. De mégis... Lehetővé tette Rocky számára, hogy megtegye helyette.
Persze értette, amit Mitzi mondott. Nem ez volt az első alkalom, hogy nehéz döntést kellett hoznia az életében – de ennek ellenére, ez még mindig sokkal másabb volt.

Odament a pulthoz és leült. Néhány perc csend után odaszólt a csaposnak:
„Kérdezhetek valamit?"
A férfi bólintott.
„Érezted már úgy hogy... Vér tapad a kezedhez?"
A férfi abbahagyta az alkohol pakolását. Kifejezéstelen arccal kinyújtotta a jobb kezét...
„Viktor Vasko." – mondta.
Megrázta a kezét, miközben David arcán lassan mosoly jelent meg.
„David Thornes."