Lucifer kínzó fejfájással kelt fel és egy meleg érzés töltötte el, mintha valaki átölelné, hát amikor kinyitotta a szemét azt látta hogy ő átöleli Alastort, aki csak mellette feküdt.
Lucifer lassan odébb húzódott hogy ne keltse fel Alastort majd halkan kikelt az ágyból és kiment az ajtón kicsit émelyegve.
-a kurva életbe...-suttogta Lucifer mikor a lépcsőhöz ért, látta hogy ennek nem biztos hogy jó vége lesz.
Szédülve elindult lefelé a lépcsőn ami egész jól ment egész a végéig amikor megcsúszott és lehuppant az utólsó két lépcsőn, nem volt akkora hangja de azért fájdalmas volt Lucifernek.
Lucifer lassan feltápászkodott a fenekét fájlalva, majd a konyha felé vette az útját és készített magának egy kávét.
Alastor is felkelt egy kis idő után és körül nézett "már felkelt? Biztos lement" Alastor is felkelt az ágyából és lement a konyhába.
-szép jóreggelt!-vigyorgott Alastor teljesen élettelien Lucifert nézve, aki kicsit fáradtan és furcsállva nézett rá vissza.
-Uh..aha...-mondta Lucifer kicsit méregetve Alastort.
-minden rendben?-furcsállta Alastor, nem erre a válaszra számított.
-szerinted?-Lucifer Alastorra nézett egy fáradt tekintettel.
-és emlékszel mi történt tegnap este?-Alastor elvigyorodva váltott témát.
-nem csak amikor elmentünk inni...miért mit csináltam?-kérdezte Lucifer kicsit megijedve.
-semmi furcsát vagy kínosat-mondta Alastor sunyin kuncogva.
-Alastor! Mond meg!-mordult rá Lucifer a kávéját letéve és közelebb lépett Alastorhoz.
-miért tenném, hiszen nem én vagyok az aki nem emlékszik-vonta meg a vállát Alastor, Lucifer egyre idegesebb lett és egyszerre egy kicsit félt is.
-Oh baszódj meg!-Alastor egy kicsit megrezzent mikor Lucifer ezt mondta "vajon most mit érez?" Alastor fejében sok kérdés volt de nem tudta melyiket kérdezze.
-amit tegnap mondtál...tényleg igaz volt..?-kérdezte Alastor elkomolyodott arccal még a vigyorát is levette.
-Ha meg mondanád mit mondtam, lehet tudnám!-Lucifer még mindig idegeskedve hangoskodott Alastorra nézve.
-hát azt...-de Alastor nem tudta befejezni.
-veletek meg mi van?-kérdezte Charlie megtörölve a fáradt szemeit, a hangos beszélgetésre felébredt.
-Semmi, semmi baj nincs, ne aggódj-mondta Lucifer gyorsan oda lépdelve Charliehoz és megölelte.
-akkor min veszekedtetek?-kérdezte Charlie furcsállva, nem hallotta miről beszélnek csak annyit hogy beszélnek.
-nem fontos, menj fel és pakolj össze, lassan megyünk-Lucifer elengedte Charliet aki egyből felszaladt a lépcsőn.
-Lucifer én...én azt akarom hogy ezt beszéljük meg-Alastor a kezét Lucifer vállára tette és maga felé fordította.
-itt nincs mit nekünk megbeszélni, neked kell elmondanod!-Lucifer megrántotta a vállát amelyiken Alastor keze volt így a keze leesett a válláról.
-tegnap annyira be voltál rúgva hogy engem se ismertél fel, és azt kérted hogy "ne mondjam el Alastornak" és aztán...uhm..azt mondtad szerelmes vagy belém-Alastor elpirulva mesélte a történetett, Lucifer előtte csak leakadva és elpirulva állt.
-háát...akkor szerintem én hamarabb kimegyek..majd megvárom Charliet..-Lucifer megindult az ajtón ki, Alastor csak összezavarodva kapott Lucifer után és visszarántotta.
-ne! Ez...uhm..hogy is mondjam...nem akkor...nem zavar, tudod? É-Én már egy ideje próbálom ezt elmondani...nagyjából mióta ismerlek, és nem tudom szavakba önteni hogy mit érzek...de..de azt tudom hogy sok érzelmem van irántad, és nem rossz értelemben..-Alastor nehezen de elmondta amit szeretett volna azt hogy mit érez és hogy Luciferrel akar lenni.
-é-én ezt nem is tudtam-Lucifernek a szemei elkezdtek csillogni és könnyek gyűltek a szemében mosolyogva Alastort nézve.
Alastor lassan megcsókolta, "imádom ezt a melengető érzés bár csak soha ne lenne vége" kalandozott el Alastor a csók közben ami nem tartott olyan sokáig mert Lucifer ellökte magától.
-Sz-Sziaa Chaarliieee-mondta kínosan Lucifer oda lépve Charliehoz.
-ti meg mit csináltatok?-kérdezte Charlie Alastorra nézve szúrós szemekkel majd az apjára.
-csak búcsúzóul megöleltem Alastort-mosolyodott el Lucifer hátha Charlie beveszi a hazugságot.
-mhmm, akkor megyünk apa?-kérdezte Charlie a cuccaival a kezében majd az ajtó felé fordult.
-Persze Charlie, szia Alastor!-mikor mind a ketten elköszöntek Alastor becsukta az ajtót, előttük még nyugott volt de amint becsukta az ajtót elkezdett ujjongani és ugrálni fel alá.
-megtettem sikerült meg csináltam!-majd egy félóra múlva elszaladt Rosiehoz akinek elmesélt mindent és nagyon boldogak voltak mind a ketten és Rosie büszke volt Alastorra.
A következő egy hétben viszont se Lucifert se Charliet nem látta, kicsit letörte "ő vajon ugyan ezt érzi? Tényleg így érez? Az egész csak egy pillanatos kaland volt? Hiszen azt mondta szeret...ezt még én sem mondtam ki csak ő, én még nem vagyok annyira biztos ebben de biztos hogy romantikusan vonzódok hozzá...ez volt az utolsó hogy láttam? Remélem nem...hamar szeretném látni, hiányzik....NEM egy ilyen kis ember nem hiányzik...vagy még is? AHH már nem tudom mit gondoljak"
Alastor elmélyedve a gondolataiba szinte alig hallotta meg az ajtón a kopogást.
Alastor felkelt a kanapéról és kinyitotta az ajtót, meglepetésére Rosie volt az.
-szia! Általában nem te szoktál át jönni-mosolyodott el Alastor majd beengedte Rosiet.
-gondoltam eljövök régen találkoztunk itt-Rosie bement az ajtón.
Elkezdtek unalmas dolgokról beszélni mikor még egy kopogást hallottak, és Alastor ajtót nyitott.
-Szia Alastor!-mondta Lucifer majd meglátta a hölgyet Alastor mögött és kicsit elkomolyodott.
-Sz-Szia Lu-Lucifer, rád nem számítottam-mondta Alastor összezavarodva.
Remélem tetszett ez a rész, én imádtam, és szeretem befejezetlenül hagyni így, hiszen így még "rejtélyesebb" na jó olvasást a következő részekhez!
YOU ARE READING
A valóvilág - radioapple
Adventure!!CSAK IS SAJÁT FELELŐLSÉGRRE HA NEM SZERETED A RADIOAPPLE-T NE OLVASD EL!! Alastor és Lucifer történetükről szól a valóvilágból, a történet az 1920-as években játszódik New Orleansba, Lucifer még nem tudja mit kezdjen az életével eközben Alastor eg...
