Megszöktetve /Elrabolva2.fejezet/

9. ~A JÖVEVÉNY

Anastasia hátradobta hosszú fekete haját, és végig szemlélte a házat.

-Kérem, a csomagokat vigye fel a keleti szárnyba. -utasította Michaelt, a Henderson család sofőrjét.

Ezután pedig kifújta a nagy levegőt, és vigyorászva lépkedett befelé.
Az ajtóban Emmeline várta őt.

-Csakhogy megérkeztél. Kellemesen utaztál? -ölelte meg.

-Igen, köszönöm.

-Fáradj be. Mostantól ez a te otthonod is. -engedte előre.

-Nagyon köszönöm, Mrs. Henderson.

-Már ezerszer mondtam hogy szóljts Emmelinenak! -nyüstölte. -A szobátok már készen van, mindent úgy rendeztek el ahogy kérted. Evan csak késő este érkezik meg. Nickkel van az irodában. De addig, ha társaságra vágysz nyugodtan keress meg. -mosolygott.

-Köszönöm, de biztos lesz még mit rendezkednem a szobánkban. -vigyorgott.

-Hát, rendben. Akkor, szólj ha bármire szükséged van.

-Úgy lesz. -mosolygott, majd elindult felfelé a lépcsőn. Izgatottan markolászta a karfát, és vizslatta szemeivel a ház minden egyes szegletét.

Egy darabig úgy is tett, a szobában rendezkedett, de később unalom kezdte elfogni, ezért a folyosókon bóklászott.

-Te lány! Gracie! -kiáltott rá ahogy megpillantotta, egy nagy adag kosár ruhával a kezében.

-Igen, kisasszony? -szeppent meg a lány.

-Te vagy a szobalányom. Megmagyaráznád miért nem volt kellően kiszellőztetve mire megérkeztem? Rémes a levegő odabent! Szinte meg kehet fulladni!

-Bocsásson meg, az úrfi kérte hogy zárjuk be az ablakokat. Vihar készülődött. -Válaszolt halk kis hangján. 

-Hm, az úrfi.. -csattogott cipője talpával. -Na és, nem kellett volna már elkészítened a fürdőmet? Órák óta megérkeztem. Nemsokára vacsora!

-Nem gondoltam hogy szüksége van rám. Még odalent volt dolgom és...

-Mostantól, jegyezd meg hogy minden úgy van, ahogy én mondom. -vágott a szavába kissé dühösen, majd tovább sétált a folyosón.

-Segíthetek?? -ütközött szembe a zsémbes Carlottával.

-Nem, köszönöm. -rázta meg a vállát cinikusan.

-Nem kéne erre kóricálnia... -mormogott az idős hölgy.

-Mégis miért nem?? -kérdezett vissza feldühödötten.

-Arra Mr. Henderson dolgozószobája van. Magácskának ott semmi keresnivalója. Menjen csak vissza a keleti szárnyba.

-Majd én eldöntöm, merre felé szeretnék menni. Elvégre, mától én is itt lakom. -lépett hozzá közelebb kissé fenyegetően, de a jó öreg Carlotta cseppet sem riadt vissza tőle.

-Az viszont korán sem jelenti azt, hogy azt tehet amit csak akar.

-De, pontosan hogy azt jelenti. -ellenkezett vele. -Ha nem hiszi, kérdezze csak meg a vőlegényemet.

-A vőlegényét?? -nevette el magát. -Kisasszony, úgy látszik nem sok mindennel van tisztában.

-Ha a szobalányom ott lenne amikor szükség van rá, nem kellene a fél házat körbe bolyonganom érte! Pompásan kezdi a szolgálatát... -pökkhendiskedett.

-Biztosíthatom hogy Gracie tökéletesen végzi a dolgát. Van meg egyéb kérdése?

-Köszönöm az útbaigazítást, Carlotta... -mondta ki a nevét egy kis gúnnyal, majd hátat fordított és morcosan visszament a keleti szárny felé.