4.Rész

1.6K 60 5
                                    


Bódultan ébredem. A szédülés mintha kisebb maradványait hordoznám a fejemben..A gyomrom is remeg pedig most ébredtem fel. Az éjjeli szekrényem felé pillantok hogy megnézzem hány óra van, de teljesen meglepődöm, mert szemeim elé egy pohár gyümölcslé, és egy szem gyógyszer tárul. És ez mi? Ez egy levél? - nézek a kis papír darabra majd a kezembe veszem hogy megnézzem mi áll rajta.

Idd meg a gyógyszert Kicsike! Meglátod segíteni fog! Remélem jobban érzed magad. Az éjszaka többször is benéztem rád, hogy megnyugodjak nincs semmi bajod. Legközelebb ne igyál ennyit! Vagy inkább semmit!

Mi van már parancsolgatna is? Unottan forgatom meg szemeim majd összegyűröm a papírt és bedobom a fiókomba, de azért megiszom a gyógyszert mert hát szükségem van rá.

A reggeli finom illatta, az orromba kúszik ezért arra a következtetésre jutok, hogy bizony irány enni. Felveszek egy rövidnadrágot, majd amikor kinyitnám az ajtót Aaron hangjára leszek figyelmes. Steph és az én szobám közötti fal nagyon vékony így szinte mindent hallani.

- Téged érdekel egyáltalán amit mondok? - szólal meg Aaron. - Én hoztam haza őt! Rosszul lett!

- Micsoda? - kérdezi meglepő hangon Steph.

- Nekem kellett vele maradnom! Nem hiszem el... Steph! Nem hiszem el... - tart egy kis szünetet, és hallani lehet hangjában, hogy valami nincs rendben. - Hogy nem vetted észre hogy eltűntem arról a kurva partiról? Nem vetted észre hogy se én sem a húgod már nem vagyunk ott?

- Aaron... Ne kezd!

- Felelőtlen vagy! Kurvára felelőtlen! De... - nevet. - Még sem hagy nyugodni hogy, hogy nem vetted észre hogy miért nem vagyunk már ott! Mi volt az a dolog ami annyira lefoglalt hogy még ott is maradtál, és csak reggel öt órakkor jöttél haza?

- Aaron te is tudod hogy Tara-val voltam egész este! Mi a bajod?

- Ezt inkább én kérdezhetném tőled!

- Kérlek ezt beszéljük meg később! Ne veszekedjünk már megint egy teljesen jelentéktelen dolgon!

- Oké Steph! Ha neked jelentéktelen dolog hogy a húgod kis híján alkohol mérgezést kapott, akkor igazán felelősség teljes nővér lehetsz!

- Aaron... Fejezd be! - sziszegi Steph idegesen.

- Nem vagyok egy kurva bébiszitter! Érted? Nem az én dolgom vigyázni rá!

- Oké igazad van! Sajnálom oké? Legközelebb jobban figyelek, de most menjünk le rendben?

- Csak át öltözöm, majd utánad megyek! - válaszolja Aaron, és hallom ahogy Steph elhagyja a szobát. Résnyire hagyom az ajtót, hogy lássam mikor jön ki ő is, majd amikor a szobám elé ér kilépek onnan, és elé állok.

- Szóval nem vagy a bébiszitterem? - kérdezem mire szemöldökeit felvonja.

- Te meg...

- Vékonyak a falak!

- Akkor sem kellene hallgatóznod! - fonja össze karjait előttem.

- Én nem kértelek meg arra hogy vigyázz rám! Nem kértelek meg arra hogy haza hozz, és ápolj! Igaz hogy sok minden kiesik a tegnapról... De megtehetted volna hogy szólsz a nővéremnek, és ő is haza hozhatott volna! De te... - lépek közelebb hozzá. - Inkább úgy döntöttél hogy velem maradsz!

- Hmm... - húzza fel egyik szemöldökét, és ereszt egy fél mosolyt. - Akkor nem emlékszel mindenre?

- Csak arra hogy elkergetted a srácokat... Az is nagyon homályos amikor a kocsiban ültünk, és... Igen! Az viszont teljesen tiszta hogy össze hánytam magam! - szégyenlem el magam.

Egynyári Szerelem Where stories live. Discover now