𝑨𝒍𝒍 𝑰 𝑾𝒂𝒏𝒕 ☆彡 𝑪𝒍𝒊𝒇𝒇𝒐𝒓𝒅

13

Michael ;

Kibontakozott a csókból és futásnak eredt a víz felé.

- Úgy sem kapsz el! - kiáltozta.

Nos nekem több sem kellett, egyből utána szaladtam. Úgy látom meglepődött hogy követtem a példáját és ruhástól mentem be a vízbe. Egyből fröcskölni kezdett, na meg hátrálni aztán annyira elbénázta hogy hanyatt esett bele a vízbe. Felnevettem, mivel eléggé bent voltunk már és kapálózni kezdett. Megfogtam és magamhoz húztam.

- Rossz kislány vagy, ugye tudod? Itt már le se ér a lábad te törpe!

Nem mondott semmit csak kapkodta a levegőt.

- Úszni sem tudsz, mi? - nevettem ki.

- De tudok, csak megijedtem - védekezett.

Annyira aranyos volt. Az ölembe fogva vittem ki a vízből. Majd rápillantottam. Átlátszott a fehér topja. Ugh, basszus. Ne bámuld, ne bámuld! Próbáltam elterelni a figyelmem, mire ő a vállamra hajtotta a fejét. Így már nem volt a szemem előtt szerencsére, megőrjít ez a lány.

Visszamentünk a nagyszüleimhez, Ari táskájáért majd vizesen indultunk feléjük.

- Na most figyelj!

- Mi az?

- Állj elém háttal - szépen szót fogadott én pedig átöleltem. - Most pedig tedd a pici lábad a lábfejemre.

Váratlanul felém fordította a fejét.

- Most ezt miért?

- Mert így viszlek haza! - mosolyogtam rá, s adtam a szájára egy gyors puszit.

- Olyanok vagyunk mint a pingvinek! - kuncogott, mikor elindultunk. Tényleg vicces volt, és ezt már rég kiakartam próbálni.

- Ha ilyen tempóban haladunk Michael, soha nem érünk haza! - szólt rám.

- Na jó. Akkor gyere a hátamra.

- Kérhetek valamit? - nézett rám a nagy barna szemeivel. Nyeltem egy nagyot, és bólintottam. - Ha a hátadra emelsz, futsz is velem?

- Mi vagyok én versenyló?

- Most lehetnél a kedvemért! - rebegtette a szempilláit.

Felsóhajtottam.

- Na jó! Legyen gyereknap!

A hátamra ugrott, erősen fogtam mindkét combját, majd elkezdtem vele futni. Nem volt olyan nehéz így sima ügy volt.

- Gyorsabbaaan! - sipítozta a fülembe.

Egyre gyorsabban futottam vele, mire odaértünk hozzájuk. Mondanom se kell, a tüdőm kiesett a helyéről. Megálltunk a kerítésnél és leszállt rólam.

- Most mit vagy úgy oda? Nem is kellett annyit futnod! - kacagott.

- Inkább fogyj le te malac.

Dühében belebokszolt a karomba, és elfordult tőlem, de magam felé fordítottam és az ölembe emeltem.

- Nem is vagyok malac, te paraszt - mondta sértődötten.

- Hát nem is, csak vicceltem királylány.

- Helyes! - mosolyodott el, az arcom a két kezébe vette és megcsókolt, én közben neki nyomtam a kerítésnek ami beriasztózott.