[SZÜNETEL] Nobody ~ TMR hungarian fanfiction

Three

Úgy szorítottam a mellkasomhoz a lapot, mintha az életem függne tőle. Szorosan követtem Newtot, be az erdőbe. Úgy egy öt-tíz percig sétáltunk, utána megérkeztünk egy nagy, kör alakú kunyhóhoz. A fiú belépett, én pedig elbújtam a háta mögött. Óvakodva kipillantottam a válla felett. Megnyugodva fújtam ki a levegőt. Minho tényleg itt volt.
- Minho, akadt egy kis gond...
- Igen? - kapta fel a fejét az ázsiai fiú, aki eddig egy asztalra támaszkodott.
Newt kitolt a háta mögül. Kihúzta a kezeim közül a papírt, és Minhónak nyújtotta. A fiúnak a magasba szaladt a szemöldöke.
- Ezt meg ki? És hogy? Olyan, mint egy fénykép...
- Én voltam - motyogtam csendesen.
- Mi? De hát.. Hol a francba láttál te Siratót? - szegezte nekem a kérdést Minho.
- Egy mit? - kérdeztem vissza.
- Newt? - meredt az említettre.
- Éppen a "lányok" feliratú ládát vittük az alvóhelyéhez, amikor egy Sirató kint felvisított. Nati megrándult és elejtette a dobozt. Elködösült a tekintete, elővett egy rajzlapot és egy ceruzát a dobozból, aztán rajzolni kezdett. Egy órán át folyamatosan rajzolt, de bárhogy rázogattam, szólongattam, nem hagyta abba. Még azt a bökött ceruzát is kivettem a kezéből, akkor meg elővett egy másikat. Végül békén hagytam, aztán rá tíz percre kiejtette a ceruzát a kezéből és felpattant. Fölkapta a lapot és totál pánikban elkezdett beszélni, hogy azonnal keressünk meg téged, mert oda kell adnia neked - rövidítette le a sztorit Newt.

- Szólnunk kell Albynak. Gyertek - intett Minho.

~~~~~~~~

Albyt végül az őrtoronyban találtuk meg. Minhóval fölmásztunk Alby mellé.

- Alby, van egy kis probléma... - kezdte Minho.

- Zengjed, Minho - fordult meg Alby.

- Ezt rajzoltam néhány órája - nyomtam a kezébe a papírt. A fiú tanulmányozta pár percig a rajzot, aztán felemelte a tekintetét.

- Hol láttál te Siratót,hogy ilyen pontossággal le tudtad rajzolni?

- N-nem tudom. Csak meghallottam a hangját. - dadogtam.

- Késő van. Menjetek aludni - váltott témát Alby. Csak bólintottam, és elkezdtem lemászni. Hullafáradt voltam, és meglehetősen dekoncentrált. Majdnem felbuktam a saját lábamban, de Minho elkapott.
Vigyázz, csak ennyit mondott. Bágyatagon megköszöntem, és tovább sétáltam. Még kétszer taknyoltam el majdnem, de a fiú mindig elkapott. Gondolom Minho megelégelte, hogy állandóan el kell kapnia, ezért nemes egyszerűséggel a karjába vett.
- Mit csinálsz? - ásítottam. A fiú nem válaszolt. Félálomban még éreztem, hogy beleraknak egy függő, szövet valamibe és betakarnak egy durva szövésű takaróval.
- Jó éjszakát, Nati! - suttogta Minho.
- Neked is, pöttöm - susogtam hangtalanul. Nem tudom, hogy miért ezt mondtam. De akkor már nem is érdekelt... Minden elsötétült.

Sorry, srácok, ez most egy nagyon rövid rész lett. El vagyok havazva, rengeteget kell tanulnom. Tudom, ez nem mentség.
Nem hiszem, hogy van jogom ezt mondani, de azért megjegyzem: a kommentekért nem harapok!

Amúgy srácok isteniek vagytok! Időközben túlléptük a 100 megtekintést. Imádlak titeket!

Pussz: Melody