Rossz helyre születtem [Befejezett]

"VÉGE!"

Elbúcsúztam anyáéktól, átmentem Luke-hoz, és együtt indultunk el a repülőtérre, útközbe felvettük taxival a többieket is.

Amikor elértünk a repülőtérre, és meghallottam, hogy indul a gépünk, megdobbant a szívem. Rossz érzés kerített hatalmába, és nem hagyott nyugodni egészen addig, amíg fel nem ültünk a repülőre.

Amint felültünk, ez az érzés elszállt, nemtudtam, hogy mit jelent ez. De nem törődtem vele.

Egy új élet előtt álltam.

Az 5SOS-sal.

Miután felszállt a gépünk, újra rossz érzés kerített hatalmába.

-Nyugi Miri, minden rendben lesz.- nyugtatott meg Luke. Látszólag. Mert amúgy nem igazán voltam nyugodt.

Az Atlanti-óceán fölött járhattunk, amikor fura, csipogó hangot adott ki a repülőgép, és elkezdett füstölni a szárnya.

Tudtam mi jön. Lefogunk zuhanni. Egyenesen az Atlanti-óceánba.

Aggodalmasan néztem Luke-ra, mire bíztatóan megszorította a kezem.

Meg kell beszélnem vele azt, amit Máté mondott. Ha ez annyira könnyű lenne..

Minden bátorságomat összeszedve, kimondtam a nevét. Mire ő rám nézett, és félmosolyra húzta a száját.

-Kérdezhetek valamit?

-Te, bármit.- mosolygott.

-Öhm.. Te... Te többet érzel irántam, mi..mint..- nem hagyta, hogy befejezzem. Megcsókolt. Istenien csókol..

Visszacsókoltam..

Egészen addig csókolóztunk, amíg a repülőgép bele nem zuhant az óceánba..

Azthiszem elmondhatom, hogy boldogan halok meg..

Egy utolsó lélegzet vétel, elájultam..

Meghaltam..