A Szüzek Köre

Első

A V E R Y
____________________

Összerezzentem, ahogy a negyedik óra végét jelző csengő hangja hasított a levegőbe. Tekintettel arra, hogy a matek órán elég jól sikerült bealudnom, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Mrs. Young szúrós szemekkel nézett rám, ahogy fekete tűsarkújában és bordó ceruzaszoknyájában kitipegett az osztályteremből a kifelé siető diákseregen keresztül.

Lassan felküzdöttem magam a kényelmes asztallapról és belesöpörtem a matekfüzetem a táskámba, aztán én is elhagytam a helységet. A folyosón csak a szokásos látkép tárult elém: rohangáló újoncok, földön kucorgó házikörmölők és persze a nyilvánosan smároló párocskák.

A tömegből végre kiszúrtam a szekrényem mellett szobrozó barátnőmet, Corint. A hosszú és egyenes, ébenfekete haját már messziről észre lehetett venni. Vékony lábait fekete nadrágba és barna bőrcsizmába bújtatta, felül pedig egy krémszínű pulóvert viselt. Fekete szemeivel végigmért, ahogy odarohantam hozzá és egy öleléssel jutalmaztam.

- Avery! - szorított közel magához és végigsimított a hátamon. - Hogy vagy, csajszi? - mosolygott rám.

- Jól, köszi - viszonoztam a mosolyt és a szekrényemhez fordultam.

- Na, áll még a pénteki csajos nap?

- Nem is tudom - sóhajtottam, miközben feloldottam a számzárat és kitártam a meglehetősen kupis szekrényemet. - Anya áthívta valami munkatársát vacsira, úgyhogy ott kell lennem. Mit szólsz a szombathoz?

- Nekem jó.

- Akkor szombat. Oké, rohannom kell! Majd beszélük! - csaptam be a szekrényajtót, aztán elsiettem a folyosón a franciaórámra.

Talán kicsit gonosz voltam, hogy otthagytam szegény Corint a folyosón, de franciáról elkésni felért egy halálos ítélettel. Szerintem Mrs. Beaux még guillotin-t is tartott otthon, úgyhogy jobbnak találtam nem kihúzni nála a gyufát.

Gyorsan besprinteltem a terembe és levágódtam a helyemre, pontosan a negyedik padba az ablaknál, egyenesen Sarah mellé, aki éppen nagyon hangosan zenét hallgatott. Halvány lila gőzöm sincs, hogy lehet még egyben a dobhártyája.

Mrs. Beaux egy tornádó erejével viharzott be a terembe, éppen a csengetéskor. Sohasem késett és sohasem jött hamarabb: ő volt maga a csengetés. Élénkvörös, göndör hajfürtjei mindig szinkronban voltak a piros csizmájával és sötétszürke egyberuhájával. Megigazította vékony, drótkeretes szemüvegét, lepakolta a cuccait és már bele is fogott az órába.

- Bonjour... - még be sem fejezte a mondtatot, kivágódott a terem ajtaja és egy kócos hajú Samuel Jones lépett be rajta.

Az a Samuel Jones.

A szexi-kosárcsapat-kapitány-sármos-rosszfiú Samuel Jones. Ő volt az a tipikus menő srác, akitől minden lány szíve kihagyott egy ütemet és akiről kilencedikesek áradoztak az első gimiben töltött napjuk után.

Egy fehér póló volt rajta, ami kissé feszült a mellkasán, de tökéletesen passzolt a farmeréhez, barna bőrdzsekijéhez és bakancsához. Beletúrt sötét hajába és megigazította a válláról lecsúszott táskáját.

- Bocs, Tanárnő, sokan voltak a menzán - igen, a hangja is lebeszélte már a bugyit egy-két emberről.

- Monsieur Jones! Hányszor mondjam még el magának, hogy nincs késés az órámról?! - sipákolta Mrs. Beaux.

- Bocsánat, Tanárnő - mosolygott szélesen a fiú.

- Üljön a helyére. Ma csak öt perc késést írok be - bökött a tanárnő Sam helyére a hatalmas, szintén vörös körmeivel, aztán leült a tanári asztalhoz, hogy bevésse a naplóba a késést.