An unexpected move

Prologo

- Alessia!! -kiabált fel anya az emeletre.

Csomagjaim már lent sorakoztak, a fontosabbakat a vans hátizsákomba rejtettem, amit majd felviszek a gépre is.

A nővérem szokásához híven a szobájában hempereg valami iskolástársával. Ez a védjegye, már nem tudom hány fiút hozott haza, ebből pedig talán kettőt sejtenek anyáék. Ők folyton utazgatnak a munkájuk miatt, kutatók mindketten. Nem is keresnek rosszul, szóval mindenünk megvan. Minden hónapban egy bizonyos összeget hagynak mindkettőnk számláján és ezzel azt hiszik hogy minden megvan oldva. Pedig kurvára nincsen. 

Végre lejött a szobájából, haja össze vissza áll. Már megszokott ez a fej, ez amolyan 'mostbasztakszét'. Utálom őt, meg a palijait is akiket hazahoz. Sosem lehet tőlük aludni. Nem bírtam ki hogy ne szóljak be neki.

- Mi van ribanckodtál megint?! -forgattam meg a szemeimet.

- Kuss a neved húgi. -mosolygott álszenten.

- Anyádat. -vágtam rá csípőből. 

Felbaszott úgyhogy fogtam magam és inkább kimentem a kertbe a jó öreg barátommal, a Marlborommal. Mindig mellettem van és megnyugtat. Elnyomtam a lépcsőn és beszálltam a kocsiba. 

Nos, ez a mi "tökéletes családunk".