Húgom a Directioner /Befejezett/

41. fejezet,, Freddie Tomlinson,ízlelgettem"

Louis Tomlinson

Miután elküldtem Harry-nek az SMS-t,egyből Becca-t hívtam de még mindig elérhetetlen. Kezdek aggódni,hogy valami baj történt,és Hannah száma sincs meg,hogy rajta keresztül érhessem el. Teljesen megfeledkezek arról,hogy hol is vagyok. Legszívesebben most azonnal repülnék vissza Londonba. Mi van,ha valami baleset történt? Nem akarok a legrosszabbra gondolni,de jobb a felkészülni mint megijedni,vagy valami hasonló. Utolsó lehetőségként felhívom Harry-t,hátha tud róla valamit.
-Hello,haver!-szól bele szokásosan.
-Szia.-köszönök vissza,majd le is támadom a kérdésemmel.-Tudsz valamit Becca-ról? Baja történt? Menj át...-nem tudtam befejezni a monológom,mert a fürtös közbe vágott.
-Nyugi,Lou. Becca az előbb ment el Hannah-val. Itt voltak nálam délután,beszélgettünk a srácokkal,de ha akarod elmehetek megnézni,hátha rá esett egy tégla.-dramatizálja túl. De legalább tudom,hogy Becca épségben van.
-Hé,ilyennel ne viccelődj,mert amilyen szerencsétlen néha aranyom,simán előfordulhat vele.-igazam van,a barátnőm képes elesni a saját lábába.
-Oké. Na,de mesélj a piciről.-sejtettem,hogy ilyet fog kérni,mégiscsak Hazza-ról beszélünk aki oda meg vissza van a gyerekekért hát még a picikért.
Kérésére mesélek arról milyen volt először a kezembe tartani,és hogy milyen aranyos,meg mennyire hasonlít az apjára. Nem beszélünk sokat,mert Briana visszajön a szobába,a picivel. Eddig szoptatni volt egy külön ennek kijelölt helységbe. Leül az ágyra a fiammal a kezében. Rá nézek és szívemet büszkeség tölti el.
-Azt mondták az orvosok,hogy mivel minden rendben zajlott,holnap már elhagyhatjuk a kórházat.-tájékoztat. Ennek örülök,mert akkor ez azt jelenti nem kell többet elviselnem ezt a förtelmes szagot. De az éjszakára bent maradok.
-Mi legyen a neve?-kérdezem,ahogy közelebb hajolok és megsimogatom a kis buksiját,amin még csak egypár hajszál áll kuszán. Kíváncsi leszek milyen színű haja és szeme lesz a csöppségnek. Kire hasonlít majd jobban?
-Oké. Holnapra elintézem a kocsit,meg ilyeneket.-jegyeztem fel a telefonom jegyzetébe. Ahogy öregszem egyre feledékenyebb vagyok,ezért egyszerűen csak ide felírom,mert általában ezt megnézem.
Egy név listát tanulmányozva próbáltunk rájönni,hogyan nevezzük el a gyermekünk. A nevek oldalakon keresztül voltak,mégse találtam egy normálisat se. Tuti nem fogják az én gyerekemet Joe-nak,Jacob-nak vagy hasonlónak hívni! Igen pont a j betűsöknél tartok. Briana leszavazta a Tommy-t,pedig mennyire szeretem volna. Tommy Tomlinson,olyan klasszul hangzik,nem? De.
-Mit szólsz ehhez?-bökött rá egyre.
Leonardo olvastam el.
-Kizárt,hogy Leonardo Dicaprio után kapja a nevét!-tiltakoztam.
-Én Leonardo Da Vincire gondoltam.
-Az meg ki?-értetlenkedtem. Fogalmam sincs ki az.
Briana csak megforgatta a szemeit,majd visszatértünk a böngészésbe. Az előbbi jelenetet még eljátszottuk pár névvel,de sose tudtunk megegyezni.
-Ezt nézd!-mutattam a Freddy névre.-Mint a Rémálom az Elm utcában.
Az újdonsült anyuka elképedve nézet rám.
-Oké,de ezzel az írással.-mutatott az alatta lévő Freddie írásmódúra.
Freddie Tomlinson,ízlelgettem. Nem hangzik rosszul. Végül emellett döntöttünk illetve Briana választott még egy nevet,így neki is kettő lesz.
Mindketten a kiságyhoz sétáltunk,hogy megnézhessük alvó gyerekünket. Édesen szuszogott,kis kezeivel kalimpálva még almában is.
-Ezt megcsináltuk.-nevettem Briana-ra.
Elködösült tekintettel nézet vissza rám. Egyre jobban közelített felém,én pedig lefagytam. Mit akar csinálni? Még mielőtt kitérhettem volna előle,megéreztem ajkait a sajátjaimon.