Handsome Soldier

Hetedik

Nem sokkal később elindultunk hozzám. Gyorsan bementem a szobámba és átöltöztem. Mondtam Alexnek, hogy addig helyezze magát kényelembe.

Nem tudtam, hogy a virágos felsőmet vegyem fel a bőr szoknyámmal, vagy egy fekete nadrágot egy bordó felsővel. Legjobb barátnőm hiányában Alexhez fordultam.

Kiléptem a nappaliba és láttam, hogy a kanapén ülve telefonozik. Hozzá dobtam a szoknyás összeállítást, a kezemben pedig tartottam a másikat.

- Melyik legyen? - kérdeztem.

Megnézte a hozzávágott ruhadarabokat, majd azokat amik nálam vannak, és rámutatott a kezemben lévőre.

Visszamentem a szobámba és felvettem a kiválasztott szettet. Közben Alex is bejött és összehajtva lerakta az ágyra a nála maradt ruhákat.

- Hallod, felveszlek házvezető nőnek. Szebben hajtogatsz mint én - röhögtem el magam, és a tükör előtt gondosan betűrtem a nadrágomba a felsőm.

- Tudod, az agglegény élet megtanít néhány dologra - mosolygott ő is.

- Na, így jó leszek? - fordultam meg.

- Nem - felelte lazán.

- Miaz hogy nem?! Hiszen azt mondtad ez jó lesz.

- Meggondoltam magam. Ez itt nincs jó helyen - vette le rólam a felsőm, én meg hagytam, mert azt hittem valami értelmeset akár kihozni belőle - És ez sem.

A nadrágomat is le akarta róla venni, de nekem időben leesett hova is akar kilyukadni, így megakadályoztam.

- Ne már! Majd megmondjuk, hogy elaludtunk - alkudozott.

- Nem. Már az első héten találják ki kifogásokat, hogy ne menjek dolgozni?

- Dehát én csak jobb vagyok mint a munka.

- Nem olyan biztos az - kacsintottam rá.

- Oh, bebizonyítom én neked - megcsókolt.

- Ne. Ne, tényleg el fogok késni - toltam el mosolyogva magamtól.

De nem engedett. Minél jobban próbáltam eltolni, ő annál szorosabban tartott karjaiban.

Egy gyors csókcsatába belementem. Amikor azt hitte, hogy nyert és lazított a szorításon, gyorsan elléptem, felkaptam a felsőm és már a bejárati ajtóban álltam.

- Ah, te ezt most tényleg képes voltál megtenni? - nyafogott.

Vigyorogva megvontam a vállam, felvettem a magassarkúm és kiléptem az ajtón.

Megvártam míg ő is kijön, és bezártam. A lépcsőn elöl mentem, de a lenti ajtónál előre sietett és kinyitotta előttem.

- Nagyon szemét vagy - csapott a fenekemre.

- Szóval rossz kislány vagyok? Tudod, a rossz lányokat el kell fenekelni - mondtam hátrafelé lépkedve, és reménykedtem, hogy nem megyek neki senkinek az utcán.

- Ne kínozz még jobban - neki nyomott a kocsijának, majd ismét megcsókolt.

Ha így folytatja tényleg el fogok késni. Mondjuk egyáltalán nem bánnám, ha emiatt akár ki is rúgnának.

Csók közben a zsebébe nyúltam, és kivettem a slusszkulcsot.

- Most én vezetek - mentem át a kocsi másik oldalára.

Beindítottam a motort, és vártam, hogy ő is beszálljon. Beletörődve sorsába szállt be a kocsiba.

- Hihetetlen vagy - rázta nevetve a fejét.

Nem sértettem szabályokat, de nem is mentem lassan. Át is hajtottam egy-két sárgán. Egyrészt tényleg nem akartam elkésni. Másrészt pedig meg akartam mutatni, hogy nem vagyok kifejezetten jókislány.

10 perccel később pedig meg is álltam a munkahelyem előtt. Kiszálltunk a kocsiből, én odadobtam neki a kulcsot, dobtam a levegőben egy puszit és bementem az épületben.

Amint beléptem a liftbe megrezzent a telóm.

Alex: És a búcsú puszi hol marad? :( Este el leszel fenekelve ;)

Elvigyorodtam ezen, majd elindultam a lifttel.

///

Ebédszünet előtt pár perccel kaptam sms-t Emtől, hogy beszélni akar velem, így a közeli kávézóba jön. Felkaptam a táskám és elindultam.

A liftben összefutottam az egyik szőke csajjal. Egy-két emelettel lejebb dolgozik, mint én. Még az első nap összefutottam vele. Már akkor sem volt szimpi...

A liftajtó kinyílt én pedig megláttam Alex mosolygós arcát. Ettől nekem is mosoly futott az arcomra. De hamar le is hervadt.

- Aleeex, szívem! - visítozta a szöszi, és magassarkújában odatipegett a fiúhoz.

A nyakába kapaszkodott és egy cuppanós puszit nyomott a szájára. Alexnek látszólag ez nagyon nem jött be, de a szöszit nem nagyon zavarta.

Alex bűnbánóan nézett rám, mire műmosollyal megvontam a vállam, és kiléptem az épületből.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem zavart az iménti jelenet. De hát ő ilyen, nincs mit tenni. Minden csajhoz fűzi valami, és én számára csak egy vagyok a sok közül. Ebbe bele kell törődnöm...

- Maddy, várj! - hallottam meg az ismerős hangot - Figyelj, sajnálom. Nincs mentségem, hisz ismersz. De közte és köztem nincs semmi, ezt tudnod kell.

- Nem tartozol magyarázattal - mosolyogtam még mindig.

- Dehogy nem. Nem akarom, hogy félreértsd a helyzetet.

- Nyugi, nem értem félre. Ha azt mondod nincs semmi, akkor nincs semmi. De tényleg nem kell magyarázkodnod, hisz nem vagyunk együtt - azzal megfordultam és elsétáltam.

Még csak nem is lehetek jogosan kiakadva, hisz tényleg nem vagyunk együtt. Azt csinál amit akar, akivel akar. És ha velem nem akar semmit, azt el kell fogadnom...