Sok olyan könyvet vagy blogot olvastál már, amiben egy nőcsábász pasi van? Esetleg csak szimplán rossz fiú és megjavul (vagy éppen nem) egy lány kedvéért?
Nos, érdekelne most egy olyan blog, amiben a lány a férficsábász? Mikor a lány döntött úgy, ho...
A harmadik fejezet a csalódásomról szól. Arról, hogy az ember, akit annyira szerettem, eldobott magától, mint egy rongyot. A napról, amikor elfelejtettem szeretni. A napról, ami után soha többet nem akartam szeretni.
A csajos este utáni nap Jason, az én drága barátom és tanárom át is jött hozzám. Az egész hetet végigszexeltük, és csodás volt minden. Boldog voltam. Épp az ötödik menet után lihegtünk, pihentünk, amikor is ő bejelentette, hogy nem fogjuk együtt tölteni a karácsonyt. Meglepődve kaptam fel a fejem a mellkasáról, úgy pillantottam fel a sötét szemekbe. - Elutazol? Hová? – Hangomban jól érződött a csalódottság, így inkább el is hallgattam, és egy csókot nyomtam a felsőtestére. Majd még egyet. - A menyasszonyomhoz – jött a halk válasz, bennem pedig egy pillanatra megállt az ütő, a fejemben elhaltak a gondolatok. Csak annyit tudtam, hogy ez fáj. Nagyon fáj. - Hová? - kérdeztem értetlenül, zavartan, összevont szemöldökkel. Csak hülyül, ugye? Ez csak egy rossz tréfa lehet, semmi más. Tudtam volna, ha van valakije, pláne ha az ennyire komoly, és... Ám hiába próbáltam ilyenekkel nyugtatni magam, a szemeimbe már beleszöktek a könnyek. - Menyasszony – dünnyögte Jason ismét, szikra érzelem nélkül, fáradtan. Tényleg igaz volna? - É-és ő... én... mi... - dadogtam össze-vissza, miközben fokozatosan távolodtam el tőle. Nem állított meg, nem tiltakozott, rám sem nézett, csak megvonta a vállát. Mintha csak annyit mondott volna, hogy holnap esni fog az eső. Nem tudtam ezt hirtelen feldolgozni, a sírás pedig már kezdett összerázni, így egy szó nélkül magamra kaptam a takarót, és berohantam a fürdőbe, ahol eltört az a kibaszott mécses. -A suliban majd találkozunk – hallottam kintről percek múlva, majd az ajtó hangosan csapódott a távozó alakja után. Elment.
De nem úgy, mint ahogy szoktuk. Nem szexuálisan. Távozott a házból, az életemből.. Örökre kilépett a kapcsolatunkból. Én pedig csak zokogtam, és zokogtam...
Pár óra múlva rendbe szedtem magam, kiöltöztem, sminkeltem egy keveset, majd elmentem a boltba, ahol megvártam a boltos srác munkaidejének végét. Tudjátok, a pénztárosról van szó, aki mindig úgy megnéz magának. Aki megjegyezte, hogy a sokadik óvszert veszem a héten. Na, őt vártam meg. - Hali - köszöntem neki, amikor kijött az épületből. Én épp a falat támasztottam a magas sarkú csizmámban. - Szia - mosolygott rám, kissé meglepetten. - Mondd csak, bejövök neked? – csaptam a lecsóba kertelés nélkül, csípőre tett kézzel. Ő egy pillanatra lefagyott, majd amikor rájött, hogy válaszolni kéne valamit, nagy hévvel tette azt meg. - Nagyon is! Apró félmosoly jelent meg a szám szélén. - Feljössz? Egyedül vagyok otthon. - Egyedül? Karácsonykor? – lepődött meg jól láthatóan; zöld szemei hatalmasra kerekedtek. - Még csak 23-a van. Ez még nem számít karácsonynak. – Megvontam a vállam. - Gyere, menjünk. Azzal már el is löktem magam a faltól, és elindultam. Egy szikra érzelem nélkül. Akárcsak Jason, amikor... Nem, nem gondolok most erre. - Menjünk – hallottam magam mögül a beleegyezést, s kisvártatva a határozott léptek zaja is megütötte a fülem. Hamarosan már nálam is voltunk. Alig zárult be mögöttünk az ajtó, én már neki is löktem a robosztus, izmos testet a falnak, és rávetettem magam a húsos, puha ajkakra.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
