°The love game°

What the fuck...?!

Szombat reggel ugyan úgy keltem, mintha hétköznap lett volna, mert csapatépítésre hívták össze az osztályt a tanárok. A hely egy mező volt, ott találkoztunk, ha már ilyen szép idő volt.

Dél körül elindultam otthonról, szokásos, iskolai egyenruhámban, sapkában, és a kék lencsével a szememben.

Te jó ég... Múltkor a kávézóban nem volt bent a lencsém... Mi van, ha meglátta !? Basszus...

Előbb értem oda pár perccel, gy kiterültem a fűben. Csodás érzés volt feküdni, sápatag bőrömön érezve a napfényt, a kellemes tavaszi szellőt, ami ontotta magából a virágok csodálatos illatát. Közeledő hangokat hallottam, így kinyitottam a szemem. Már majdnem mindenki megjött, egy-egy kisebb csoport röhögve pislogott felém, majd összesúgtak.

Láttam pár ismeretlen alakot, ugyan olyan egyenruhában, mint amilyet mi is viseltünk.

Van itt egy másik osztály is... Ohh, hát persze, hogy az övé...

Megpillantottam Matt-et, aki szintén felém pillantott. Mosolyogtam, ő pedig úgy nézet, mint aki nem is ismer.  Arcomról lehervadt a korábbi mosoly, majd tűnődni kezdtem, mi baja is lehet, ám végül arra jutottam, hogy hidegen hagy.

Egyszer beszélgettünk, nem érzek iránta semmit.  Sőt, nem is tetszik...

A nagy csapatépítés abból állt, hogy megpróbálták összebarátkoztatni a két osztályt egymással, aminek őszintén sok értelmét nem láttam. Mindenki beszélgetett, míg én fogtam magam és kiültem egy cseresznyefa alá, melyről hóesést idézően hulltak alá az apró, halvány, rózsaszín virágszirmok.

Mikor vége lett ennek az egész baromságnak, elindultam, a táskámért, amit a tömeg mellett hagytam, és amikor odaértem Matthew és a múltkori bandája állt velem szemben, mellettem, mögöttem, egyszóval.. Körülöttem.

Nem értettem mit akartak, mire láttam, hogy Matt kiáll a körből, menekülési vészajtót nyitva számomra, mire beállt  helyére egy másik fiú. Elkezdtem hátrálni, mire megbotlottam valamiben. Az egyik mögöttem álló fiú lábában. Miközben egyensúlyomtól megfosztva dőltem hátra, valaki alulról elkapott a hónom alatt, ám mikor azt hittem, végre elmehetek, hirtelen előre lendített, mire nekiestem egy másik fiúnak, aki tovább lökött egy másiknak, aki ugyan így tett és ez ismétlődött, egész addig, míg végül hanyatt nem estem.

A földön keményen érkezve a szemüveg lerepült a fejemről, valahova hátra, el a végtelenbe, táskám tartalma a földre ürült, én pedig tehetetlenül feküdtem a fűben. Így szemlélve már nem tetszett annyira ez a helyzet, mit ez előtt.

Mi a f... Ez meg mi volt.. ? És.. Mégis miért.. ?

A fiúk magamra hagytak, majd összepakoltam és elindultam haza. Ahogy sétáltam az úton, Matt lépett mellém, mire én védekezőn felemeltem a kezem.

- Ne haragudj... - Mondta, szemében bűntudat látszódott.

- Mi volt ez az egész ?! Mi bajod van ?! Miért nem segítettél ?! Vagy te találtad ki ezt az egészet ?! - Bombáztam kérdéseimmel, félig kiabálva - Tudod mit... Nem érdekel. Szia. - Mondtam, majd gyorsítottam lépteimen, mire a fiú hátulról elkapta zakóm ujját.

Egy erős rántással magával szembe fordított, és olyan közel rántott, hogy csak centik válaszották el arcunkat. Mélyen a szembe nézett, és éreztem, hogy elpirulok. Arra gondoltam, hogy bár megcsókolna. Átkarolta derekamat, majd így szólt:

- Nem kell az a lencse, szebb vagy nélküle

Ez után elengedett és faképnél hagyott. 

Mi a fasz van ma ezzel a fiúval... ? És mi volt EZ ?!