Nothing [Cameron Dallas][Szünetel]

18. rész

A Házhoz tartottunk Emilyvel. A metrón ültünk, már csak pár megálló volt a célunkig. Láttam barátnőmön, hogy iszonytatosan izgul. Pedig nem értem, nincs miért! Mármint most ketten leszünk! Legutóbb se történt semmi komoly!

15 perc múlva az utca vége felé tartottunk. Néhány tulajdonos, akik a házuk előtt voltak éppen, furcsán néztek ránk. Most mi olyan különös ebben? Csak két lány, akik a Kísértet Házhoz tartanak. Önszántukból.

Tényleg semmi különös nincs benne...

- Biztos vagy benne? – állított meg Emily még a kapu előtt.

- Persze! Ha már eljöttünk idáig, nem futamodhatunk meg! Na, gyere! Nem lesz semmi baj! Nyugi... - megfogtam a kezét, és a Ház területe felé kezdtem húzni.

A verandánál kicsit megtorpantam, de nem álltam meg. Óvatos lépésekkel folytattuk a házba vezető utat.

Az ajtót lassan nyitottam ki. Belülről ugyanúgy nézett ki, ugyanolyan rémisztő volt még mindig.

Elindultam a nappali felé, ahol a kislányt is láttam. Emily szorosan a nyomomban jött, és minden kis neszre felkapta a fejét. (Bár ez nem meglepő, én is ugyanilyen voltam a mikor először jöttem ide be.)

Most jobban szét tudtam nézni. A falakon mindenféle régi kép lógott. Közelebb mentem.

Az egyiken egy család volt. A kép poros és kopott volt ezért nem tudtam teljesen kivenni az arcukat. 2 felnőtt – gondolom a szülők – és 2 kisgyerek mosolygott a kamerába. A gyerekeknek valamennyire lehetett látni az arcát.

Ekkor megállt bennem az ütő. A kislány a képen Zoe volt.

Az nem lehet! Ez a kép nagyon régi.

Ledermedten álltam. Tényleg régi volt a fénykép, látszott a rajta szereplők ruháin, a kép minőségén és állapotán.

De akkor, hogy lehet, hogy Zoe még él? Ráadásul még kislány?

Biztos van rá értelmes magyarázat! Biztosan az egyik rokona. A nagymamája.

Hiszen rengeteg képet lehet látni, ahol az anya és lánya azonos korban szinte ugyanúgy néz ki. Csak ez inkább a nagymamája lehet.

A következő képen egy kedves, öreg néni állt. A konyhában készült. Ugyanaz a néni volt, mint akivel beszélgettem...

- Visszajöttél hozzám? – egy vékonyka hangot hallottam meg magam mögül. Megfordultam.

- Zoe? – kérdeztem elhaló hangon. Zoe állt előttem. A labdáját a kezében szorongatta és ugyanabban a koszos, rongyos ruhácskában volt. A haja is kócosan omlott a hátára.

- Kihez beszélsz Leena? – Emily remegő hangon kérdezte tőlem, és közben furcsán nézett rám.

- Te nem látod? – mutattam Zoe felé – Ott áll a szoba közepén. Zoe-nak hívják.

- Kit Leena? Én nem látok senkit! Most csak szórakozol velem, ugye? – kérdezte hisztérikusan barátnőm.

Ő nem látja? Mi történik itt? Vagy csak meg akar ijeszteni, hogy elmenjünk innen?

Hirtelen megcsörrent Emily telefonja. Felsikított egy kicsit, majd gyorsan felvette, és arrébb ment.

Bezzeg ilyenkor nem fél!

Pár perc elteltével visszajött hozzám.

- Figyelj Leena! El kell mennem! Anya most hívott, hogy azonnal menjek haza, mert a főnöke jön vacsorára és nekem is ott kell lennem! Majd visszajövünk máskor!

- Nem! Menj csak, én majd itt maradok egyedül!

- Leena, ne csináld már! Nem jó ötlet itt maradnod egyedül! Majd holnap visszajövünk.

- Emily, nekem meg kell tudnom mi folyik itt! Egyedül is megleszek!

- Biztos? – bólintottam egy aprót. Bár nem vagyok biztos benne, de jobb, ha Emily ezt hiszi – Jól van, akkor majd beszélünk... már ha még élni fogsz...

- Hallottam! – nevettem egy aprót.

- Szia!

- Szia...

Végignéztem, ahogy sebesen kiszalad a házból, majd eltűnik az utcán.

Jól van! Minden rendben lesz!

- Zoe?

- Igen? Játszani szeretnél velem?

- Öhm, igen. De előbb beszélhetnék azzal a hölggyel, aki legutóbb is itt volt? – bólintott egyet, majd elindult az egyik szobába.

Az öreg néni – akinek még mindig nem tudom a nevét- egy hintaszékben ült és egy pulcsit kötött.

- Oh, már megint te! Na, és hol van a barátnőd? Az előbb még itt volt, nem?

- Igen, de el kellett mennie...

- És te miért vagy itt?

- Nekem meg kell tudnom pár dolgot. És azt hiszem ez a hely a legmegfelelőbb, hogy választ kapja a kérdéseimre.

- Ez esetben menjünk a konyhába! – ezt nem értem. Eddig kicsit sem volt barátságos, most meg hirtelen beleegyezik ebbe az egészbe? Ilyen könnyen? Semmit nem kér cserébe? Vagy azt majd csak későbbre tervezi?

- Ülj csak le! – mutatott a konyhában az egyik székre. – És mit is szeretnél megtudni? Miben tudok ÉN segíteni? – hangsúlyozta ki a szavakat.

- Nos, öhm... amikor bejöttünk a házba, a nappaliban volt Zoe. Én láttam, viszont a barátnőm, azt mondta, hogy nincs is ott senki...

- Szóval ő nem látta, te pedig igen? – bólintottam – Nyugodj meg! Készítek neked egy teát!

Ennyire látszik, hogy frusztrál a dolog?

Az öreg néni a konyhapulthoz lépett. Melegített egy kis vizet, majd rakott bele valamit. Háttal állt nekem, ezért nem láttam semmit, csak, hogy mozog a keze.

- Idd ezt meg. – rakta elém a gőzölgő italt. Belekortyoltam. Kellemesen édeskés íze volt. Az egész csészével megittam. A néni csak mosolyogva nézett.

- Hamarosan hatni fog az altató! Addig beszélgessü... – a szempilláim kezdtek elnehezedni.

Már fel sem fogtam mit mond, csak a sötétséget észleltem. Ami hamarosan teljesen körbevett. 

____________________________________

Sziasztok Babák!

Meghoztam a kövit egy kis késéssel, de ezért egy hosszabb részt írtam, ami remélem kárpótol a várakozásért. :)

Egyébként nagyon szépen köszönöm a több mint 7000 oldalmegtekintést és rengeteg vote-ot. 

És kérlek írjatok véleményeket, és vote-oljatok. ;)

Puszó, Emy

2016.04.23.