Just one Night

4. fejezet

Halihó! Elnézést a sok késésért, de nagyon sok dolgom volt és kb, ha levegőt tudtam venni ezen a 2 héten. De most itt vagyok és hoztam is a kövi részt :D 
Ja és nagyon, nagyon, naaagggyyyooon köszönöm a több mint 500 olvasót és jesszus már majdnem 100 csillagocska van a sztorin *_*

JÓ OLVASÁST!

Miután kicsengettek még három órát szenvedtem át. Épp az ebédlő felé indultam Tiffanyval, amikor meghallottam Donald hangját.

- Hé, Cassie! Szia. Hallom megint összetűzésbe kerültél Isabellel.

- Ah! Igen- mondtam a szememet forgatva. – Egy idióta ribanc. Másból sem áll az élete csakhogy engem bosszantson.

- Igen, tudom.

Láttam rajta, hogy mondani szeretne valamit, de Tiffany miatt nem meri.

- Öhm Tiffany... menj előre, mindjárt megyek én is. Válassz nekem valami kaját.

Egy bólintással beleegyezett, majd elment.

- Szóval? Mit akartál mondani?- kérdeztem.

- Figyelj... - kezdte, majd egy kicsit beljebb húzott a folyosóról egy kis bemélyedésbe, a fal mentén. – A tegnap estéről akartam beszélni.

- Igen?

- Nem ismételhetnénk meg valamikor megint?- kérdezte idegesen, ami rá nem volt jellemző.

- Donald, én nem fekszem le kétszer ugyanazzal a sráccal. Már így is nagylelkű voltam veled. Sajnálom, de nem.

- Nézd- mondta, és a kezét a derekamra csúsztatta. Mivel nem volt nagy tér közöttünk, a falhoz nyomott. – Tudom, hogy vannak szabályaid, de... - a nyakamat kezdte csókolni. – ... nem tehetnél most kivételt?- kérdezte még mindig a nyakamat csókolgatva. Egyre haladt felfelé. Most kell leállítanom, vagy mindennek vége és itt helyben fogunk szexelni.

- Donald... állj le- mondtam kissé zihálva. Sajnos ezzel elárultam magam. Donald még inkább beindult és már a fülem mögötti kis érzékeny pontnál járt a szája. Az agyam egyik hátsó sarkában lévő kis fény nagyban villogott a fejemben, mire eltoltam őt. – Figyelj. A tegnap este megtörtént és kész. Jól szórakoztam, de ennyi. Sajnálom... törődj bele és gyere ebédelni- mondtam, azzal kifurakodtam a kis rejtekhelyünkről, és az ebédlő felé indultam.

Nem érdekel Donald. Senki nem ér meg ennyit. Főleg ő nem, aki minden hónapban mást visz haza.

Bementem az ebédlőbe és körülnéztem. Még mindig ugyanaz a ronda szín. A falak sárgák, a padló fehér. Az asztalok műanyagból készültek, körülöttük pedig egyszerű műanyag székek voltak. Azonban az ebédlőnek volt egy különleges helye: a Páholy. Itt ültem én, a focicsapat és persze a szurkolócsapat, élükön Isabellel.

Láttam, hogy Tiffany leült az egyik asztalhoz, ahol ott ült Brittany és Nora is. Brittany hosszú, fekete hajú lány. Az egész csajnak modell alakja van, mivel állandóan meghallgatásokra jár, hogy végre valaki felfigyeljen rá. Nora inkább az átlaghoz tartozik. Alacsony, vállig érő szőke haj, csinos cuccok. Azonban az apja valami nagymenő hotelt vezet, így dúsgazdagok. Tehát ő is helyet kaphat a Páholyban.

Elindultam feléjük. Láttam, hogy Brett és a csapat többi tagja is ott ültek, köztük az új sráccal. Felmentem a kis lépcsőn és leültem Tiffanyék asztalához. A tálcámon egy fél szendvics és egy doboz narancslé volt. Utálom az egészet, de a látszatot fent kell tartani, miszerint csak egészséges kaját eszek. Nagy műmosollyal leültem.

- Na, mi volt?– kérdezi egyből Tiffany. Ő a suli pletykakirálynője és már alig várja, hogy egy kis információ morzsát kapjon, amit szépen megsüthet egy nagy kenyérré.

- Semmi. Donald akart valamit, de én azt mondtam, hogy nem.

- Akkor most nem fogtok járni?– kérdezte Brittany.

- Miért járnánk?- kérdeztem értetlenül.

- Hát, mert ő a focicsapat kapitánya és állati helyes. És szerintem jó páros lennétek- mondta Nora.

- Igen, tudom, de én nem vagyok az az elkötelezett típus. Nem bírnám ki.

- Nézd, ott jön- mondta Tiffany. Épp akkor lépett be Donald is az ebédlőbe. Szinte az összes lány fantáziált már róla, azonban ő észre sem veszi. Nem érdekli nagyon az úgymond aljanép, azaz az iskolai hierarchia legalján lévők. Például a színjátszósok vagy a gördeszkások. Ő is a Páholyba tartozik, a focicsapathoz. Az idegen srác mellé ült le, szembe velem. Természetesen, miért ne? Legalább egész ebédidő alatt az ő fejét kell bámulnom. Bár nem mondom, hogy csúnya a feje, sőt. A szőke haját imádom, de annyira mégse. Az ágyba jó, de emberileg pocsék.

Beleharaptam a szendvicsembe. Éreztem a tonhalkrémet benne, amit annyira utálok, de nem érdekelt. Ittam gyorsan egy kis narancslevet. A harmadik falatnál már nem bírtam tovább. Inkább odamentem a pulthoz és elkezdem nézegetni a kínálatot. Láttam gyümölcsöket, még több tonhalkrémes szendvicset, sütiket (ú, de jó lenne megenni belőlük legalább egyet), és egy árván maradt salátát. Nem is nézelődtem tovább, elhatároztam, hogy azt veszem meg. Hirtelen megszólalt valaki mögöttem.

- Szóval nem szereted a tonhalat?- kérdezte. Az idegen srác volt az. Grimaszt vágtam, majd hátat fordítottam neki és beálltam a sorba. – Szerintem finom. Különleges alkalmakkor szoktunk is csinálni... - meg sem vártam, amíg befejezi.

- Már megbocsáss, de te most hozzám beszélsz?- kérdeztem lenézően.

- Rajtad kívül nem látok mást, aki figyelne rám- mondta félmosollyal.

- Tudod, van fülem, és mivel itt állsz közvetlen mögöttem, mindent hallok.

- Kitűnő megfigyelés Miss Morgan.

- Hűha! Máris Miss Morgan vagyok. Nagyon jó út a lúzerség felé- mondtam, majd egy kis tapsot is kapott tőlem.

- Nem kellene itt játszanod magad. Mindenki tudja milyen vagy- súgta, majd egy szempillantás alatt elém került. A sor egy kicsit előrébb haladt, ő pedig kihasználta a figyelmem elterelését.

- Tudod, egy igazi férfi maga elé engedi a nőt, és nem játszik kisfiús játékokat- mondtam karba font kézzel.

A fiú csak mosolygott.

- Következő- mondta a pénztár mögött álló nő. Már az ötvenes évei elején járhatott. Haja barna volt, de már megjelent pár ősz hajszál közte. Az egészet egy kisebb kontya fogta a tarkójánál, amire ráhúzott egy hajhálót.

Az idegen megfordult.

- Azt a salátát kérném- mondta.

- Micsoda? Nem! Az a saláta az enyém! Én voltam itt előbb- mondtam a nőnek, de ő nem is figyelt rám, hanem elvette a salátát és odaadta a fiúnak. Ő kifizette, majd felém fordult.

- Sajnálom, de úgy látszik ma mégis megszereted a tonhalat.

Önelégülten vigyorgott.

- Seggfej- vágtam vissza. Ő ettől még inkább mosolygott, és elindult vissza az asztalokhoz.

Vettem egy almát, mielőtt valaki bármit is mondhatna, és én is visszamentem a Páholyba. Leültem, és láttam, hogy Donald engem bámul. Erre csak a szememet forgattam.

Miután véget ért az ebédszünet, mindenki bement még az utolsó két órájára. Akik szakkörökre jártak, azoknak még volt plusz egy órájuk. Én a kocsim felé vettem az irányt. A parkolóban egy csomó diák volt. Mindenki alig várta, hogy hazaérjen. Beszálltam a kocsiba és hazaindultam.

Kérlek ne felejtsetek el kommentelni és csillagozni, mert nagyooon kíváncsi vagyok a véleményetekre ^^