You make me happy when skies are grey J.S. [Befejezett]

1. rész

Még alig pár perc,és odaérünk a hotelhez.Már nagyon elfáradtam az ide-oda rohangálásban és persze a rengeteg utazásban,ezért a fejemet Jacob vállán pihentettem.Anyuék voltak olyan jófejek,hogy ők mentek busszal,én pedig jöhettem Jacob-ékkal,szintén busszal.Csoda,hogy elengedtek.A busz leparkolt a hotel előtt,így ideje volt kiszállni.Olyan jó,hogy a fiúk ugyanolyanok,mint az álmomban.Figyelmesen végighallgatták a sztorimat,vagyis az álmomat és teljesen úgy kezeltek,mintha már legalább ezer éve ismernénk egymást.
-Kim!-rohant utánam Cameron,mert én már beléptem a hotel nagy üvegajtaján.
-Igen?-kérdeztem mosolyogva és arra vártam,hogy mondjon valamit.
-Először is,szeretnék kérdezni valamit,másodszor pedig elmondani egy dolgot.De ha először elmondom,akkor lehet,hogy az első kérdésre nem úgy fogsz válaszolni,mintha nem mondtam volna.-beszélt össze-vissza Cam.
-Cameron,a lényeget.-sürgettem,mert már menni szerettem volna Jacob-hoz.-Vagyis először kérdezz.-javítottam ki magam,mielőtt újra elkezdeni hadarni,és megint nem tudnám követni.
-Szeretnél nálunk aludni?Persze csak,ha a szüleid is megengedik.-kérdezte kedvesen,és közben elindultunk a többiek után.
-Aha.Szeretnék.Biztos megengedik.Vagy nem.De akkor ugye meggyőzöd őket?-néztem rá kiskutya szemekkel.
-Persze.-forgatta meg a szemét-A másik dolog,pedig...szerintem még várhat.-nyitotta ki az ideiglenes szobájuk ajtaját.
-Naaa!Ha már belekezdtél,fejezd is be!Cameron!-kiabáltam a szoba,vagy inkább lakosztály közepén állva.Cam felsóhajtott,majd visszasétált hozzám,és a karomnál fogva kihúzott a folyosóra.
-Ugye te szereted Jacob-ot?-kérdezte úgy,mint aki nincs eléggé tisztában vele.
-Aha,bae-m a gyerek.-bólogattam hevesen és előre féltem,hogy valami olyat fog mondani,hogy "akkor valamit tudnod kell",és félelmem be is igazolódott,mert Cameron a következőt kezdte el mondani:
-Akkor valamit tudnod kell.-húzta el a száját,mire én hangosan felsóhajtottam-Biztos tudni akarod?-nézett le rám,mert ő sokkal magasabb volt,mint én és úgy várta,hogy mondjak valamit,vagy,hogy esetleg meggondolom magam.
-Biztos.-mondtam magabiztosan a szemébe.
-Szóval...neki...izé...van egy...egy barátnője.-nyögte ki végül,én pedig abban a pillanatban egyszerre éreztem magam kínosan,összezavarodva,összetörve és teljesen feleslegesnek.
-Oké.-suttogtam megsemmisülve,és alig láttam a könnyeimtől.
-Ennyi?-kérdezte csodálkozva.Gondolom nem ezt várta.
-Ennyi.-bólintottam és letöröltem a könnyeim.
-De azért ugye nálunk alszol?-próbálkozott mosolyogva.
-Nem hiszem,hogy jó ötlet lenne.-mondtam őszintén,és nem bírtam tovább,mert valamit muszály volt megkérdeznem-És ki ő?Legalább szép?Vagy kedves?Csinos?Vicces?Milyen a lány?Hogy hívják?-bombáztam Cam-et újabb,és újabb kérdésekkel.
-Nyugi Kim!Nagyon ronda a csaj,te sokkal szebb vagy.Egyáltalán nem kedves.Csinos?Most viccelsz?Inkább deszka.Hogy vicces-e?Nem,hogy nem vicces,még a viccet sem érti.Totál sötét szegény kislány.A neve pedig Skyler,azt hiszem.-kezdett el mesélni a lányról Cameron,és én őszintén hálás voltam neki,hogy csak negatív dolgokat mondott.Valószínüleg az én nyugtatásom érdekében.De várjunk csak...Skyler?
-Hogy mit mondtál?Skyler?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Igen.Vagy nem.Nem biztos.Nem tudom.Van képem róla.-vette elő a telefonját,majd a kezembe nyomta.A képen Jacob puszit nyomott Skyler arcára.Az én legjobb barátnőm arcára.Annak a Skyler-nek az arcára.De mi?Meg hogy?És mi van?Mikor ismerkedtek meg?És miért nem mondta el nekem?Ha Jacob-nak barátnője van,akkor miért éppen az én kezemet fogdossa?Miért nyugtat?Ahj.Túl sok a kérdés.Éreztem,hogy a könnyeim lefolynak az arcomon.Nekem ez miért fáj ennyire?Egyátalán miért fáj ez nekem?Semmi jogom nincs féltékenykedni,hiszen nem járunk.Igazából semmi közünk nincs egymáshoz.Idegenek vagyunk.De az álom...Talán az álom miatt szerettem belé.Vagyis egy "kitalált" Jacob-ba,aki az agyam szüleménye.De annyira valóságos volt,hogy igaznak hittem.Azt vettem észre,hogy egyedül vagyok a kihalt folyosón.Hová tűnt Cameron?Csak megrántottam a vállam,és benyitottam a szobájukba,amit inkább ne tettem volna meg.Jacob ölében Skyler ült,és úgy gusztustalankodtak.Vagyis bocsánat csókolóztak.Én meg csak álltam.Álltam és néztem őket.Hirtelen valaki hátulról átölelte a derekam,és valamit súgott a fülembe,de nem értettem,mert teljesen levoltam sokkolódva.Megfordultam,és Daniel-el találtam szembe magam.Ő ölelt át.Elhúzódtam tőle,szomorúan elmosolyodtam,majd kisétáltam a szobából.Rengeteg érzés kavarog most bennem.Nem értem Daniel miért ölelt át és azt sem tudom,hogy mit súgott a fülembe,de most nem ez a legfontosabb.Hanem Jacob és Skyler.Skyler a legjobb barátnőm,Jacob-ot pedig ennyi ismertség,és persze az álom után nagyon megkedveltem.Van benne valami,ami nagyon megfogott.Csak azt nem tudom,hogy mi.Talán az,hogy mindig önmaga?De ez már mindegy.Úgysem lesz belőle semmi,mert barátnője van.Szuper.Jól kezdődik a nyaralásom,az biztos.