Szerethetlek?

21.

SAMMY

Éppen egy fehér, hatalmas helyiségben vagyok, minden ragyog, és úgy tűnik, végtelen az egész. Elindulok valamerre, egyenesen, azt hiszem, bár ezt nehéz megállapítanom. Egyszer csak egy kezet érzek meg a vállamra ereszkedni, amítől megijedek és ugrok egyet. Egy mosolygós, hullafehér bőrű, fekete, hosszúhajú kislány állt velem szemben. Eldöntötte a fejét, és úgy nézett tovább a szemembe. De hirtelen a szeme kifordult, és már csak a fehérjét lehetett látni. Elkezdett felém jönni, mire én hátrálni kezdtem. Mikor megfordultam, hogy futni tudjak, már egy fekete szobában voltam. A sarokban egy asztalkán három gyertya adott fényt a zord szobának. Hirtelen szél támadt, a gyertyák kialudtak. Csönd lett, csak a nyugtalan szuszogásom hallatszott. A sötétben kezdtem forgolódni, majd mikor harmadjára megfordultam, a lány ott állt egy gyertyával a kezében, ismét mosolygott, de ezúttal a szemei teljesen feketés voltak. Féltem, kapkodtam a levegőt, izzadtam. A lány elejtette a gyertyát, amitől az kialudt. Hallottam, hogy még ott van előttem pár lépésnyire, s felém közelít lassú léptekkel. Egyszer csak hatalmasat sikított a fülembe..

Zihálva ültem fel az ágyban, homlokomon gyöngyözött az izzadtság, a pléd is vizes volt alattam, annyira leizzadtam. Kapkodtam a fejem a félhomályban, próbáltam megnyugodni. 

-Csak egy álom volt! - nyugtatgattam magam csendben. Mocorgást éreztem közvetlenül mellettem, majd Ty az éjjeliszekrényen lévő éjjelilámpához nyúlt, hogy felkapcsolja.

-Miért nem alszol, bébi? - kérdezte rekedtes, fáradt hangon. Majd mikor meglátta sápadt, vizes arcom, mellémült és szorosan megölelt.

-Rosszat álmodtam - panaszoltam el barátomnak, aki a hátamat simogatva próbált lenyugtatni.

Jópár percig csak öleltük egymást, majd horkolásra lettem figylemes. Ty elaludt a vállamon. Kibontottam karjait, melyek szorosan öleltek magához, majd hátraeresztettem az ágyra. Édesen aludt, amitől el is mosolyodtam. Bebújtam szorosan mellé, majd apró puszit leheltem ajkaira, majd lehúnytam szemeimet, hogy ismét nyugovóra térjek.

Reggel a nap szépen besütött a szoba ablakán, de én sajnos karikás szemekkel, zombi kinézettel, fáradtan keltem, ugyanis az álmom után nem sikerült visszaaludnom. Kómás fejjel kikeltem az ágyból, Ty édesen aludt még. Olyan kis cuki, annyira imádom. A legjobb ember a világon!

Kimentem a konyhába, hogy kávét főzzek magamnak. Míg vártam, hogy lecsöpögjön a kávém, leültem a kanapéra és halkan bekapcsoltam a TV-t. A híradón megálltam, majd lesokkolva hallagattam, mit mondanak a bemondók.

-Éjjel háromkor a rendőrség egy lány hulláját találta meg egy elhagyatott, régi házban. Értesüléseink alapján kontaktlencse volt a szemében, aminek köszönhetően teljesen fekete szemei voltak. A szobában találtak még négy gyertyát, hármat egy szekrényen, egyet rögtön a kislány holtteste mellet. - mondta ingerültem a bemondó férfi. Nagyot nyeltem, s hirtelen a távirányító után kaptam, hogy kikapcsolhassam. Lehunytam a szemeimet, s nem hittem el.

-Nem lehet igaz.... - motyogtam félelemtől remegve.

Remélem tetszett ez az ijesztőbb rész is :)

Ha igen, voteoljatok illetve kommenteljetek nyugodtan :D

Puxech: bERTA <3