𝑫𝒐 𝒏𝒐𝒕 𝒍𝒆𝒂𝒗𝒆 𝒎𝒆 † 𝑭𝒓𝒆𝒅 𝑾𝒆𝒂𝒔𝒍𝒆𝒚°^ [𝑩𝑬𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻𝑻]

1.5 - 𝕬 𝖐𝖎𝖘𝖘

𝐴 𝑙𝑒𝑔𝑡𝑜̈𝑏𝑏𝑒𝑛 𝑡𝑢𝑑𝑗𝑎́𝑘, ℎ𝑜𝑔𝑦 𝑛𝑒𝑚 𝑎𝑧 𝑒𝑙𝑠𝑜̋ 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑚𝑢̈𝑘 𝑙𝑒𝑠𝑧 𝑎𝑧 𝑒𝑔𝑦𝑒𝑡𝑙𝑒𝑛, 𝑑𝑒 𝑛𝑒𝑘𝑒𝑚 𝑡𝑒 𝑣𝑎𝑔𝑦 𝑚𝑖𝑛𝑑𝑘𝑒𝑡𝑡𝑜̋.

Napok teltek el az utolsó találkozónk óta Gabriel-vel. Rengeteg minden kavargott bennem azokon a napokon, mivel konkrét válaszokat még nem kaptam a kérdéseimre.
Ezzel együtt viszont értettem azt, amit ő mondott nekem: minden egyes szavát értelmeztem. Valahogy összeszedtem mindent a fejembem, rendet tettem. Különben megzavarodtam volna egy jó hosszú időre.

Az iskolában ekkor még semmi változás sem volt. Kaptunk egy új tanárt, Umbridge professzort, akivel egy ideig semmi problémánk sem volt. A napokban történtek változások, amik eléggé furcsává tették ezt az évet. Kérdéseket vetettek maguk után, helyesebb így fogalmaznom.
Dolores Umbridge kezdetekben rendes volt: megpróbált egy dűlőre jutni velünk. Többször fejezte be előbb az órákat, főleg, ha dupla annyi házi feladatot tudott cserébe feladni. Ez a kedvesség tartott 2 teljes napig: majd történt egy 360° fordulat.
Ki rúgta Trelawney professzort, amihez joga nem lett volna.
Természetesen a tanárnő maradt, ez ügyben Dumbledore professzor intézkedett.
Végül, jött az, amire senki sem számított: az igazgatóúr elhagyta az iskolát, helyét Umbridge vette át. Nekünk, diákoknak halvány fogalmunk sem volt az okáról, talán csak Harry Potter tudhatta. Sose kérdeztem. De azt biztosra tudom, hogy az aznapi ebéden láttam utoljára Dumbledore professzort. Dolores Umbridge szabályokat vezetett be, amolyan bugyuta, értelmetlen szabályokat, amiket a velünk egykorúak biztosan nem tartottak volna be.. és nem is tartottak. Akármennyire is szerettem betartani a szabályokat, ezeket végképp nem tudtam: háromszor voltam körmölni az irodájában, mindannyiszor kaptam egy heget a jobb kézfejemre Hisztis Fruska felirattal. Megalázó volt-e? Nem, mivel sokan kaptunk még a napokban ilyen vagy ehhez hasonló komolytalan vádakat.

Megalakult a Dumbledore Serege. A vezetője Harry Potter lett, mégis az ötlet Hermione és Ron fejéből pattant ki. Elsők között jelentkeztem, így gyorsan alá is írtam a tagsági lapot.
Nem voltunk sokan, talán 20-an. Mindegyik házból csatlakoztak: a legtöbben ugyebár Griffendélesek voltak. A Mardekárból jöttek a legkevesebben, csak ketten.

Órák után találkozgattunk, gyakoroltuk a varázslatokat, amiket Harry próbált megtanítani nekünk. A varázslatok mind- mind olyanok voltak, amiket nem tanultunk az órák keretein belül, vagy csak gyorsan átolvastuk őket. Személyes kedvencem a patrónus bűbáj, már a hatodik különóra tananyaga volt.
- Mond neki, hogy ismered!
Nyoszogatott Fred, ami kezdett idegesíteni. Nem akartam elmondani senkinek sem, hisz azt se tudtam, hogy hogyan hoztam létre azt a patrónust, nemhogy el is magyarázzam.
Nem mondtam semmit, helyette óvatosan, de legfőképpen lassan léptem rá a mögöttem álló férfi cipőjének orrára. Szerencsétlenségére aznap a kedvenc magassított sarkú cipőmet húztam fel.
Felszisszent bánatában, amit mosollyal díjaztam.