Szeret, nem szeret

3.

Az esküvő napja. Niccel voltam egész nap, imádtam ezt a nyüzsgést. Még előző nap megcsinálták a haját és a sminkjét, úgyhogy ma már csak a ruhájába kellett belepattanni, és lényegében készen voltunk. Aaronéknál aludtam, ezért miután letettem Niccet a templom melletti kis motelben, visszahajtottam a Sullivan rezidenciára. Leparkoltam az autót a szokásos helyemre és beléptem az ajtón. Mr. és Mrs. Sullivan Stevenékkel volt a motelban, Greg valami csajért ment, úgyhogy Aaronnal ketten voltunk náluk. Feltrappoltam az emeletre, ér benyitottam hozzá. Imádom a szobáját; igazából semmi különös nem volt benne, csak Aaron illata volt mindennek.  A szekrénye előtt állt, és éppen a nyakkendőjével szenvedett. Mögé léptem, és hátulról átöleltem. Éreztem, ahogy kicsit megfeszül, aztán megfordult, kezét az arcomra csúsztatta, és megcsókolt. Kicsit megemelkedt, hogy ne kelljen olyan nagyot hajolnia, mire a derekamnál fogva megemelt. Nem vilt hosszú csók, de nagyon élveztem.
- Szia, szépfiú - mondtam neki az öltönyére mutatva. A nyekkendő még mindig csak lógott a nyaka körül.
- Tudsz nyakkendőt kötni?
- Apa tud. Elmenjünk?
- Nem kell - ezen elnevettem magam. Akármennyire is jóban vannak Apuval, azét még mindig tart tőle. Leginkább attól, hogy megfojtja a nyakkedővek, mert azért csak a pici lányával megy el. Teljesen jogos Aaron félelme.
- Most komolyan? Nem tudsz nyakkendőt kötni? - nagyon rémült fejet vágott, de szerencsénkre Hreg akkor lépett be a házba, ezért miután egy nézéssel eldöntöttük, hogy ő biztos tud nyakkendőt kötni, lefutottunk a lépcsőn. Greg a konyhában állt a pult előtt és éppen egy dobozos kólának ürítette ki a tartalmát.
- Greg! Segítened kell - álltam elé, mire rám villantott egy perverz mosolyt. Ó, a francba.
- Lois, most itt van az öcsém, ha kettesben leszünk, egyeztetünk - mondta és átölelte a vállamat.
- Mindjárt csaplak úgy meg, hogy nem esküvőre mész, hanem a műtőbe - mondta Aaron eléggé indulatosan, mire elnevettem magam.
- Na szóval, meg kéne kötni Aaron nyakkendőjét - Greg eléggé furán nézett, hol rám, hol pedig testvérére.
- Te tényleg ennyire szerencsétlen vagy? Ki kötötte meg neked régen a nyakkendődet?
- Anya... - mormogta az orr alatt.
- Oké, gyere - mondta, azzal odalépett hozzá. Néztem azt a két pasit, akik szinte teljesen megegyeztek: az arccsontjuk éles vonala, hajuk sötét színe és magasságuk.
- Kész is vagy - mondta, azzal egy picit meglökte, amolyan, 'mehetsz fiam' stílusban. Aaron idasétált hozzám, és megcsókolt. Kicsit belemerültünk és Greg köhögése szakított meg minket.
- Srácok, nem akarok ünneprontó lenni, de kb. egy óra és indulunk - erre felkaptam a fejem és hihetetlen gyorsasággal futottam fel a lépcsőn, és sikeresen megnotlottam a legfelső lépcsőfokba, mire elkáromkodtam magam. Lentrő hallottam, ahogy kiröhögnek, ezért a képzeletbeli Vudu babájukba szúrtam egy - egy tűt. Lezuhanyoztam, megmostam a hajam. Szerencsére a hajammal nem kellett annyit szórakoznom, ezért egy virágos csattal eltűztem, higy ne lógjon teljesen a szemembe. Felvettem a ruhámat és a cipőt, egy nyakláncot és egy karkötőt is. A sminkem egy sötétkék szemhéjpúderből, piros rúzsból és szempillaspirálból állt. Lementem a lépcsőn, mire láttam valamit csillanni Aaron szemében, mire persze egyből elpirultam. Greg elment valami csajért (úgy volt, hogy amíg mi ketten voltunk Aaronnal, akkor ment el a csajért...), ettünk gyorsan maradéj browniet és beültünk az autómba. Most kivételesen megengedte, az én nagylelkű barátom, hogy vezethessek. Amikor odaértünk Sevennel futottunk össze, aki eléggé ideges volt. Teljes mértékben megértettem. Bemenetünk a templomba, és leültünk a kijelölt helyünkre, Mr. és Mrs. Sullivan mögé. Csodás esküvő volt, egy kicsit el is sírtam magam. Aaron vígsztalásul szorított egyet összekulcsolt kezünkön. Felnéztem rá, és elkezdtem azon tűnődni, hogy vajon mi egyszer eljutunk-e idáig. Ahogy halad az idő, én egyre jobban azt érzem, hogy ő a nagy Ő. Az viszont nem hagy nyugodni, hogy ezt ő is így gondolja-e, vagy sem. Szerintem észrevehette, hogy valamin elgondolkoztam, ezért egy gyors puszit nyomott a homlokomra.
Az esküvő után elmentünk egy közeli étterembe vacsizni. Nagyon jó volt a kaja. Táncoltam Aaronnal, Greggel, Stevennel, Mr. Sullivannel, sőt, még Niccel is. Hajnali fél háromkor indultunk el hazafele. Elöle ment Mr., Mrs. Sullivan és Gregék, mögöttük mi, leghátul pedig Steven és Nicole. Éppen Aaronnal nevettünk valamelyik kicsit sem vicces viccén, amikor szembetaláltam magam egy kamion fényszórójával. Próbáltam elkapni a kormányt, de már késő volt... Nekünkcsapódott, és onnantól csak a sötétség és az üresség maradt.