Szerelem Párizsban /szunetel/

Part 5

Josh szemszöge

Nem hiszem el, hogy megint találkozhatok Lanie -val. Így is mindig teljesen felkavar, hogy én vagyok a hibás a kapcsolatunk miatt. Ráadásul amikor belépett a kávézóba minden reményem elszállt arról, hogy nagy, kövér, pattanásos, ronda ruhákban járó lány lett belőle. Még gyönyörűbb lett mint volt. Remélem az apja most hagyja, hogy udvaroljak neki, mert a célom most az, hogy megkérem a kezét. Tudom, hogy csak 21 éves, de mire megkérem a kezét, már 22 lesz.

-Megadod a számod?-kérdezem , mikor már kint állunk a kávézó előtt.

-Persze.-feleli, és elkezdi diktálni a számát, én pedig gyorsan beírom a mobilomba.

Miután elbúcsúztunk visszamegyek a hotelbe, ahol megszállok, és küldök neki egy üzenetet:

Én: Holnap is találkozhatnánk ugyanott, ugyanakkor?

Azonnal jött a válasz:

Lanie: Persze, szívesen találkozom veled holnap is! :)

Az, az is boldogsággal tölt el, mivel ez azt jelenti, hogy máskor is szeretne találkozni velem.

Én: Oké, akkor holnap. Mondjuk 18 óra? :)

Lanie: Az jó! Jó éjt, Joshy! <3

Akkor hívott Joshy- nak, amikor még együtt voltunk. Akkor ez most jelent valamit?

Én: Jó éjt, Lanie! :)

Mosolyogva teszem el a telefonom. Alig várom a holnapot. Mosolyogva alszok is el.

Sophia szemszöge

Reggel alig várom, hogy találkozhassak Lukas-szal, mert szeretném jobban megismerni.

-Szia!-köszönök boldogan miközben ledobom magam mellé. Tekintetével végigmér, majd elismerően bólint. Sima szürke póló van rajtam, farmer nadrággal és egy Vans cipővel.

-Csinosabb vagy, mint tegnap- bókol mosolyogva, amibe azonnal bele is vörösödöm.

-Nincs kedved ma este sétálni egyet?- kérdezi félénken.

-Ó. romantikus séta az Eiffel-torony körül?- hülyéskedem el, mert remélem, hogy egy kicsit elpirul, mert olyan aranyos amikor vörös a feje. De semmi, egy arcizma sem rándul. Teljesen komoly marad, amire én is elkomolyodom. -Bocs, azt hittem csak viccelsz. Szívesen elmegyek veled sétálni.- suttogom, ő pedig boldogan elmosolyodik.

-Oké, tudod hol van az Eiffel-torony?- kérdezi, mire csak bólintok. -Mellette van egy kávézó. 

-Igen, tudom melyikre gondolsz.- bólogatok. Nem kell sokat gondolkodnom, mert Cora-val sokszor mentünk már oda.

-Találkozhatnánk az Eiffel-torony előtt és miután sétáltunk beülhetnénk, nem?- veti fel az ötletet és nekem nagyon tetszik.

-Szuperül hangzik- mondom mosolyogva.

-Oké, akkor gyere a toronyhoz fél hétre! És ott találkozunk.- zárja le a témát.- És egyébként mi újság?- kérdezi, de én még mindig ott tartok, hogy egy hét ismeretség után randira hív.

-Semmi.- nyögöm ki az első dolgot, ami eszembe jut. Igaz ez egy kicsit távolság tartóan hangzik de ebben a pillanatban képtelen vagyok gondolkodni a fáradságtól.

-Az nem sok.- motyogja és elég csalódottnak tűnik a válaszom miatt.

-Bocs, nem miattad vagyok ilyen, csak nem bírtam aludni az este és még egy kicsit korán van.- mondom álmos hangon, tényleg nem bírtam aludni.

 -Ha nagyon fáradt vagy nem kell este elmenni- mondja és hallom a hangján a csalódottságot.

-De!- kiáltom. mire az osztályból mindenki felénk néz.- Bocs.- motyogom lesütött szemmel. amikor felnézek látom, hogy vigyorogva néz.

-Nahát, hogy kiállsz a randi mellett.- mondja még mindig vigyorogva.

-Na, csak ne legyél úgy eltelve magadtól.- morgom.

A szünetre együtt megyünk ki és Cora-ról beszélgetünk. Épp azt ecseteli, hogy biztosan látta már valahol, de nem tudja, hogy hol.

-Lehet hogy az egyik volt barátnőd.- lököm meg a vállát az enyémmel. Mindig azzal szívatom, hogy mekkora mennyi lánnyal járt már, pedig még csak öt barátnője volt, szóval nem is akkor nőcsábász.

-Ja, persze.- morogja.

----------------------------------------------------------

Saját felfedés: A Nutella sokkal finomabb ha nem kanállal, hanem kézzel eszed! :)