A Tűz Lány 《Befejezett》

41.rész

Még mindig a könyvtárban:
Logen lassan leengedett a földre én meg hatalmas vigyorra húztam a számat.
A nehéz kő ami a szívemet húzta egy szempillantás alatt leesett és a szomorúság helyét átvette a boldogság.
-Alig bírom elhinni.. -hüledezett Log.
-Pedig az vagy. Tűz! -a vigyor levakarhatatlan lett.
-Gratulálok gyerekek.-ölelt át minket anyu. Logen mosolyogva nézett rám. Visszavigyorogtam(vagy vicsorogtam).
Amikor anya elengedett bennünket,apa odalépett a barátomhoz.
-Üdv az elemek körében fiam. Aztán jól bánj az eröddel.-szorította meg a kezét. Log megázta apa kezét,majd a átkarolt és a fülembe súgott.
-Basszus Jenn.. úgy érzem magam,mintha terhes lennék. Úgy gratulálgattnak meg minden.-felnevettem.
-Lehet az is vagy.. gond terhes.-mondtam.
-Lehet.-vigyorodott el.
-Mindenesetre jó,hogy tűz lettél. Bekéne iratni a Felkészítőbe.-szólt anya. Logen felhúzta az egyik szemöldökét és rám nézett.
Hát igen.. a jó öreg felkészítő. Minden ujdonsült elem odamegy. Két évig tart és csak utánna jönnek a rendes suliba.
Miközben elgondolkoztam,apuék ismertették is Loggal ezt a dolgot.
Megszeppenve nézett,majd megszólalt.
-Mikor.. kéne beiratni?
-Már ma ha gondolod.. úgy is megyünk Emmához.-mosolygott anyu.
Log elfehéredett,kezei megmarkolták a vállam.
Nyugtatóan ránéztem.
-Nyugi.. nincs semmi baj. Elmegyünk és beleszel iratva. Szeptembertől kezded majd. -mondtam neki gondolatban.
Bólintott.
-Akkor mehetünk.
...
Anyuék mindenfélét neki álltak pakolgazni Emnek. De,én tudtam,hogy nem ezeknek örülne a legjobban.
Elővettem a telefonom és felhívtam Adamet.
-Szia Jenn.-szólt bele a készülékbe.
-Szia Adam.-köszöntöttem.
-Miért hívtál?
-Öhm.. csak azért,mert megyünk Emmához.. vagyis anyuék mennek hozzá és úgy gondoltam,te is szívesen jönnél..-mondtam.
-Aha... hát tudod,hogy szívesen megyek,csak nem zavarok?-kérdezte.
-Nem. Dehogy zavarsz.
-Akkor jó.-sóhajtotta.
- Legyél nálunk úgy kb 20 perc múlva.-adtam ki az utasítást.
-Oké,kösz Jenna.
-Nincs mit.-szóltam és letettem a telefont.
-Na,jön Adam?-kérdezte Log.
-Igen. Veled minden oké? Nem izgulsz?-kérdeztem.
-Szerinted izgulok?-kontrázott.
-Nagyon úgy tünik. De nem kell.
-Ha te mondod..-fordult el. Felnevettem,majd felémforditottam a fejét és egy puszit nyomtam a szájára.

-Gyerekek! Indulnunk kell!-zavarta meg anya a csókká hosszabodott puszinkat.
Pironkodva elhúzódtam Logtól,majd anyura mosolyogtam.
-Mi megyünk Parázzsal.-jelentetettem ki.
-Jó. De mehetnénk már?-kérdezte.
-Nem,még meg kell várni Adamet.-szóltam. Ahogy kimondtam a mondatom,Adam mögém lépett.
-Már nem kell megvárni. Itt vagyok.-mondta.
-Akkor mehetünk. -mosolyodtam el megint.
Adam felszállt anyuék mögé a sárkányra,Log pedig velem jött.
...
Egy fél óra múlva megérkeztünk a mi világunkba.
Logen feszengve szállt le a tűz piros sárkányomról.
Megfogtam a kezét,mire összekulcsolta az ujjainkat.
A mesterem házához tartottunk és nem számított hányan bámulnak meg minket.
Logen úgy szorongatta a kezem,mintha egy ovodás lenne,aki elősszőr indul iskolába. Nem tudtam miért izgul ennyire.
Log,mintha megint értetette volna a gondolatom,megállt és magafelé fordìtott.
-Meg mondjam mitől félek?-kérdezte. Csak bólintottam.
-Az egész tűz léttől.-sóhajtott. Halványan elmosolyodtam.
-Attól nem kell félned. Csak nézz rám,nincs semmi bajom.
Ő is elmosolyodott,majd végig simított az arcomon. Közelebb hajolt és gyengéden megcsókólt. Átölelte a derekam és olyan közel húzott magához,hogy egymásnak nyomódtunk.
Fellángoltam. Nem tehetek róla,át vagyok változva. Ekkor hírtelen belőle is szikrák gyúltak fel.
Nem változhat még át... tuti valami jel,hogy hamarosan átfog. Gondoltam.
Lassan áltávolodtunk egymástól.
Mélyen Log szemébe néztem ami izott az erőtől.
Nagy nehezen levettem róla a tekintetem.
-Siessünk Mr.Fire-hoz.-motyogtam. A szememsarkából láttam,hogy az utcán lévő összes (!!) elem minket bámul. A pír végig futott az arcomon. Amint Log újra megfogta a kezem,már siettem is a ház felé.
Mr.Fire háza elött:
Szinte rátenyereltem a csengőre,mire a mester ki méltóztatott jönni.
-Jenna! De örülök,hogy látlak. És.. Logen igaz?-nézett a mester Logra.
-Igen.-bólintott a fiú.
-Kerüljetek beljebb.-állt odébb az ajtóból.
Beterelt minket az egyik szobába,ahol ő leült egy nagy íróasztal mögé mi pedig az előtte lévő két székre.
-Átváltoztattad drágám?-nézett rám. Megint elpirultam.
-Hát.. i..igen.-dadogtam.
-Sejtettem. Ilyen erős örök szerelemnél várható volt,hogy hamarosan Logen is közénk fog tartozni. Mennyire volt zökkenő mentes az átalakulás?-kérdezte.
Log rámnézett. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban,majd egy kósza könny csepp a szemem sarkába gyűlt.
-Le..leállt a szíve..-suttogtam. Mr.Fire szomorúan nézett,majd megszólalt.
-Te mentetted meg egyedül.-jelentette ki.
-Igen..-néztem a szemébe.
-Büszke vagyok rád Jenn. Különleges vagy,tudod?-Logen válaszolt helyettem.
-A legkülönlegesebb.
Mr.Fire a fiúmra nézett,majd elővett egy tollat,egy elfogadási papírt a beiratáshoz és egy másik papírt.
A papírra körmölt gyorsan valamit,majd a kezembe nyomta.
-Ne most nézd meg!-utasított. Bólintottam és elraktam a fecnit a zsebembe.
Az elfogadási papírt Logen elé rakta,aki átfutotta a sorokat,majd aláírta.
-Rendben. Kész is volnánk.-szólt a mester és felállt a székből.
Mi is így tettünk és az ajtó felé vettük az irányt.
Mr. Fire egészen kikísért minket a házból.
Odalépett mellém.
-Vigyázz a fiúra. Nagy ereje van.-súgta. Furcsán néztem rá?
-Ezt honnan tudja?-kérdeztem gondolatban.
-Csak tudom.-mondta komolyan. Bólintottam,majd megfogtam Log kezét és Emmához indultunk.

Em kicsit messze volt tőlünk. Hiszen a tűznegyed és a víznegyed van egymástól a legtávolabb.
De mi rendületlenül gyalogoltunk tovább Mr.Ocean házához.
-Miért nem jöttünk sárkánnyal?-kérdezte Log röhögve.
-Mert itt jobb gyalogolni és a víznegyedbe nem lehet tűz sárkányt vinni.-böktem meg az orrát. Kiöltötte a nyelvét,mire elmosolyodtam.
Pár perc múlva befordoltunk az utcára. A víz házak zöme kék vagy zöldes árnyalatokban pompáztak. Megkerestük a vízmester házát és bekopogtunk.
Hamarosan ajtót nyitott Mr.Ocean.
-Gondolom Emmához jöttetek. Gyertek utánnam.-indult el.
Követtük őt egy ajtóig. Az ajtóra kanyargós betükkel rá volt írva,hogy Emma

A szüleim az ajtó előtt álltak és mikor megláttak elmosolyodtak.
De láttam valami szomrúságot a szemükben.
-Menj be kincsem. Em téged vár.-mondta anya.
Benyitottam a szobába.
Emma egy ágyon feküdt,mellete ott térdelt Adam és a kezét szorongatta.
Amikor meglátott,egy kissé elmosolyodott,de az ő szeme is szomorúságot tükrözött.
Adam felállt mellőle és Logennel együtt kimentek a helyiségből.
Odasétáltam Emhez.
-Szia.-tártam szét a karom,mire megölelt.
-Szia Jenn.-engedett el.-Hallom egy tűzzel több lett a család.
-Hát igen... és te hogy vagy?-kérdeztem.
Felsóhajtott és összeszoritotta a száját.
-Mi a baj?
Még mindig nem válaszolt.
-Em!-szóltam rá
-Van.. egy aprócska baj..-kezdte.-Én.. nem látok élesen a víz alatt.
Megdöbbentem. A vizek egyik erősségét nem veszítheti el! Egy könny csepp csorgott végig az arcomon,mire Em is sírva fakadt.
-Rendbe fogsz jönni.-suttogtam