Az első kaland

2.1K 104 4
                                    

Szeptember 20.

Az első kalandom napja. Az iskolában az órák unalmasan és lassan teltek, szereztem pár ellenséget is. Malfoy-al ha szembe mentem a folyosón nem volt olyan, hogy le ne áljak vitatkozni. De ezzel nem csak én voltam így, Sirius is osztozott a szőke fiú utálatában és úgy összeségében minden Griffendéles diák. Perselus Piton pedig próbált mindenhol kerezdbe tenni ahol tudott, én ilyenkor legtöbbször levegőnek néztem, ami jobban feldühitette, mintha vissza szóltam volna.
A hármasunkhoz csatlakozott egy alacsony, pockos fiúcsak, aki először idegesített, mert mindig a sarkunkban járt, de végűl kénytelenek voltunk hozzászokni a jelenlétéhez. Peter Petigru volt a neve.
Egy borús szerdai napnak indult a szeptember 20. Az ilyen napokon semmi kedve nincs az embernél elhagyni a kastélyt, de ilyenkor közbeszól az órarend, hogy te bizony ma kimész repülés órára! Nem ez volt az első seprüre ülésem, így másokkal ellentétben nem nagyon vártam. Sirius húzta el hozzám hasonlóan a száját, mikor meglátta a délutáni óráit. A klubbhelyiség egyik kényelmes kanapéján ötleteltünk, hogy milyen kifogással tudnánk kihagyni az órát. Lily ült le közénk. Vörös haja szállt a levegőben mögötte. Egy kupac könyvet szorongatott.
- Elkészítetétek-e a bájitaltanra a dolgozatot? - kérdezte az egyik könyvet lapozva. Lumsluck, a bájitaltanár egy ismertető dolgozatot hagyott fel a bezoár kőről.
- Még nem. - húztam el a szám.
- Milyen dolgozatról beszéltek? - húzta össze a szemöldökét Sirius. Jó helyen járunk...
- Gyertek a könyvtárba, s ott megtudod. - nevetett fel Lily. A beleegyezésüket meg sem várva felállt és a portrélyuk felé sétált. Barátommal felkeltünk kényelmes helyünkről és követtük a lány.
- Hol van Remus? - kérdezte hátrafordulva Lily. Bevárt minket a lépcső tetején útközben.
- Nem tudom. Biztos tanul valahol elbújva vagy egy rémes könyvét olvassa. - húzta el a száját Sirius.
- Te is tanulhatnak elbújva valahol, rádférne. - mondta rosszalóan a lány. Sirius nem türte ha valaki rendre utasította, de mivel mindenhol van egy kivitél, itt Lily volt.
- Ha én elbujnék maximum egy jót szundítanék. - tetetett ásítást legjobb barátom.
- Hogy fogsz így vizsgázni? - nézte kiváncsian Lily a nála egy fejjel magasabb fiút.
- Úgy ahogy Longbottom. - nevetett Sirius. Tudni illik, hogy van egy évfolyamtársunk, aki nagyon igyekszik, de minden ellenére mindenben nagyon gyenge. Azzal szokták csúfolni, hogy kvibli.
- Nem szép csúfolkodni, ő legalább tanúl és elméletből nagyon jó. Csak a gyakorlattal vannak problémái. - szidta le Siriust a nála sokkal kisebb lány.
- Én nem tehetek róla...
- Téma lezárva. - folyotta bele a szót Lily. Sirius hagyta magát ahogy mindig, Lily volt az egyedüli lány akinek hagyta, hogy kioktassa. Mosolyogva hallgattam a vitájukat mindig, amiket persze rendszerint a kis vörös nyert.
A könyvtárban egy óra csigalassúsággal telt el. Minden betűt kényszerrel írtam le. Sirius próbált levelezni velem, valahogy így nézhetett ki:
Mikor végzünk?
Nem tudom. Éhes vagyok...
Én is. Remélem lesz vacsorára csirke.
Aha, az jó...
Tovább nem jutottunk, mert Lily észrevette. Kaptunk egyet-egyet a fejünkre egy 700 oldalas vastagocska könyvből.
- Na lássuk mit dolgoztatok. - vette el a pergamenjeinket Lily, mint egy tanár javítgatni kezdte. A Sirius dolgozatának javítása közben sokszor nézett értetlenül a fiúra.
- ,,A bezoár kő köből készül. " - idézett az irományból. - Ezt még te sem gondolhatod komolyan! Olvastad-e el a könyvből a meghatározást?
- Az első pár sort... - húzta el száját Sirius. Unottan hallgattam végig a vitájukat. Az én dolgozatom jó volt, csak még irhattam volna valamit a végére a lány szerint.
Az első délutáni óránk a gyógynövénytan volt. Egy fiatal, kövérke nő tartotta, Bimba professzor.
- Vigyázat! Az 5. üvegházat restaurálják, mert a mellettem látható növény végzett egy kis pusztítást, ezért ide kellett elhelyezzük míg a felújítás tart. Ne menjetek a közelébe, mert veszélyt érez megüt a buzogányszerű virágaival. - mutatta be az üvegház sarkában álló virágszerű tömeg pusztító eszközt a professzor asszony.
A Mardekáral együtt van ez az óránk, a két ház sosem jött ki jól. Most is a feszültség tapintható volt.
- 5 fős csoportokban dolgozunk ma. Mindenki vergubálodjon ilyen csoportokba. - adta ki az utasítást a tanárnő. Mi négyen azonnal egy asztalhoz álltunk.
- Lily, gyere te is ide, mert ha nem Sirius még a csoport kialakításánál lemarad. - intettem a lánynak. Ő nevetve állt be Remus és közém. A háta mögött Piton rossz szemmel méregetett engem. Rámosolygotam, mire kaptam egy szúrós pillantást. Nem törödtem többet a féltékenységi jeleneteivel, visszafordultam az asztalhoz, rajta 5 kis palánta hevert.
- Egyszerű kakukkfű, de ne tévesszen meg a hétköznapiságja. Mire használhatják fel a varázslók és boszorkányok? - kérdezte Bimba professzor, mire Lily keze a magasba emelkedett.
- Igen, Miss Evans. - szólította fel a lányt a tanárnő, mire ő elmondta a kakukkfű részletes felhasználási fajtáit.
- Remek, 15 pont a Griffendélnek. - jutalmazta meg a kitünő teljesítést. A házkupát az az iskolai ház nyerte minden évben amelyiknek a legtöbb pontja volt. A jó feleletekkel pontokat lehetett szerezni, míg a kihágásokkal pont levonást.
- Ma a kakukkfű gondozását, helyes gyomlálását tanuljuk meg. - adta ki a további utasításokat.
A legyomlált és letört száraz leveleket az üvegház végében lévő komposztálóhoz kellett vinnünk. Mi négyen elindultunk egy-egy marék gazzal, hátul Malfoy és Piton egy asztalnál tevékenykedtek.
- Itt jönnek a kertész fiúk. - nevetett Malfoy.
- A hajad nem túl világos, mit szólnak egy kis sárfestéshez. - emelte meg a földre gazzal teli markát Sirius.
- Kakaskodunk, Black. - szólalt meg Piton. A hátuk mögött a buzogányos virág ébredezni kezdett, ha egy növény tud egyáltalán olyat. Óvatosan hátranyultam, és egy ollót markoltam meg az üres kezemmel. Egy sövény nyíró szerszám volt az, nem is olló. A virág már vészesen csapkodott. A többiek mit sem törődve a közelgő veszélyre tovább veszekedtek. Egy hosszabb indájával készült támadásra, persze a tanárnő pont ezekben a percekben ment át megnézni a restaurálás még meddig tart. A buzogány virág fejenkolintotta Malfoyt, aki az asztalra dölt, már támadott volna rá Remusra, mikor egy jól irányzott vágásommal lenyiszentettem. A földre esett a növény virága, de mintha ettől jobban feldühödt volna újból támadt. Most már Sirius kezében is ott volt egy metsző olló. Piton halálra vált képpel nézte a feléje magasodó, lecsapni készülő buzogányt. Eléje ugrottam és levágtam ezt a virágot is. Sirius eközben Petert próbálta megmenteni, mert a veszélyes növény megsorozta kövérke barátunkat. Egyszer csak a professzor asszony siet be az ajtón, egy fagyasztó bűbáj segítségével leálította a támado növényt.
- Mindenki jól van? - kérdezte ránk nézve.
- Remusnak seb van az orrnyergén, de másképp igen. - fújta ki fáradtan a levegőt Sirius. Remus barátunk kapott egy sebtapaszt az orrára a tanárnőtől. Egy lebegő varázslattal Bimba professzor összeszedte a buzogány virágokat és kivitte az üvegházból. Mi négyen még mindig hátul álltunk, ekkor valami eszembe jutott.
- Vigyázz Piton, a hátad mögött! - mire a két mardekáros olyat szökött, hogy az asztal majd, hogy nem felborúlt. A griffendéles diákok estek össze a nevetésben. Nem is törödtem a további gorombaságaikkal, kacagva mentem vissza az asztalunkhoz.
- Nem engedlek el többet titeket magatokra. Most is mi lett a következménye! - nézett ránk dühösen Lily, de a szája apró mosolyra húzódott.

Tekergők Élete / Harry Potter FanfictionWhere stories live. Discover now