Ennyi volt a mai nap a suliban.
Megebédeltünk,majd haza indultam.
Mivel Alexának hamarabb kellett elmennie,ezért egyedül indulok.
Épp léptem ki az iskola kapuján,mikor megéreztem két kezet a derekamon.
-Öhm... Szia Leo... Mi járatban vagy?-kérdeztem nem arra figyelve hogy a keze még mindig pihen a derekamon.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Leo
-Mi lenne ha..............-éreztem,hogy mosolyog a nyakamon.-......ha haza vinnélek???
-Bocsi,de.....-közbe vágott a szavamba.
-Nincs de... Tudom,hogy te is akarod... Elviszlek.-megfogta a csuklóm majd magához húzott.
- Leo.......nem szab....-szavamba vágott.
-Nem tíltják! Tehát szabad! Ülj be kérlek!.- bociszemekkel figyelve hogy teljesítsem vágyát.
Annyira nem tudok neki ellenálni.
Most ezen csak kuncogni keztem.
Beültem a kicsiba.
Az út nagy része csendben telt.
A csendet én törtem meg.
-Öhmm ...honnan tudod hol lakom?- kérdeztem kiváncsian.
-Megkérdeztem Alexától.- mosolygott.
A szemébe őszinteséget láttam.
Hogy tud ez a fiú elbolondítani?
-Miért kérdezted meg tőle?-kérdeztem félénken egy nagyot nyelve.
-Hmmm......szeretnéd tudni?- mondta szemembe nézve.
-Aham.-bólintottam.
-Majd elmondom ha ott leszünk.-simogatta az arcom amitől lubabőrös lettem. Persze jó értelemben.
Megis érkeztünk.
Kiszállt Leo,majd az én oldalamra sietve hogy kinyissa az ajtót.
Amit láttam magam elött az valami csoda volt. Ezt nem hiszem el!!!!.
-Leo... De én....- mondtam tátott szájjal.
Remélem tetszett. Ha igen nyomj egy vot-et. 👍👍😍😍😘😘😘
😊
