brother ✽ harry styles befejezett!¡

15.Fejezet-Nem is tudom..

Féltem.Nagyon féltem.De meg sem mertem szólalni.Hátrahajtottam a fejem,s elaludtam.De mikor már igazán mélyen aludtam volna felébredtem,ebben a pillanatban megállt az autó.A férfi kiszállt,átjött az én ajtómhoz.Kinyitotta az ajtót,majd kirángatott.Alig láttam valamit,hiszen már késő este volt,annyit felismertem,hogy egy hatalmas ház előtt vagyunk.

-Ha még egyszer ellenkezni mersz...-fenyegetett az ismeretlen.

-Akkor mi lesz?!-nevettem kínosan.Kár volt.Pofon vágott,de olyan erősen,hogy éreztem,ahogy elzsibbad a fél arcom és még egy picit meg is szédültem.Megfogta a csuklóm és berángatott az ott lévő házba.Amikor beértünk a nappaliba a földre lökött.A térdemre estem,ami nagyon fájt.Nem éreztem a lábam,de nagy nehezen felálltam,s körbenéztem.

-Srácok gyertek!-szólított valakiket az elrablóm. Ekkor megjelent egy újabb ismeretlen srác,ú.Kábé 20 éves lehetett.Aztán még egy...és még egy. Brad...

-Brad?!Te...mi ez?-néztem kérdő tekintettel Bradleyre.

-Nyugi cica!Élvezni fogod!-jött oda hozzám Brad

-Te be vagy rúgva Bradley?!-kérdeztem félve.

-Nem,dehogy...-tiltakozott Brad,tényleg nem úgy nézett ki mint aki be van baszva,de istenem,mit akarhat?

Ekkor megfogta a kezem,s felvezetett az emeletre.Vagy 15 szoba volt ott.Berángatott az egyikbe.Egy régi fa ágy volt ott és ennyi. Bradley becsapta a szobaajtót és rám nézett.

-Mit akarsz Bradley?-kérdeztem,hátrálva,de csak a falba ütköztem

-Szórakozni fogunk szivem!-vette le a felsőjét Bradley,én pedig már nem bírtam tovább és sírni kezdtem. Bradley levette a rajta lévő textíleket,az alsógatyáját kivéve. Uramisten..

-Vetkőzz lefele,vagy akarod,hogy segítsek?!-jött közel hozzám Bradley. A kezeit körém fonta,így esélyem sem volt a menekülésre.Tudtam,hogy ez az éjszaka nem végződhet jól. Bradley erősen felpofozott,erre én inkább engedelmeskedtem.Levettem a ruhám,de tovább nem vetkőztem,hülye is lettem volna.De ezt az újabb engedelmetlenségem egy újdonsült pofon követte.Csak fehérnemű és neylon harisnya takarta a testem.

-Menj oda az ágyhoz és kutyapózban térdelj le most!-irányított Bradley,én engedelmeskedtem neki,mert nem akartam egy újabb fájdalmas pofont kapni,már így is szédültem. Bradley nekem tolta a férfiasságát,én egyből elundorodtam.

-Szóval ezért akartál te velem ilyen jóba lenni...Szemét vagy de nagyon!-mondtam halkan,de sajnos Brad meghallotta,s ráütött a fenekemre egy fakanállal.A szememben egyből könnyek szöktek,de makacs személyiségem kényszerített arra,hogy valami olyat mondjak neki amitől még dühösebb lesz.

-Csak egy fakanálra jutotta?-nevettem fel. Brad teljes erőből rávágott a fenekemre,én pedig újból bőgni kezdtem,már meg sem bírtam szólalni.Nagyon fájt.Biztos megmarad a helye..

-Most úgy megduglak cica!-fordított meg Bradley,de én hevesen megráztam a fejem.

-Figyelj..tudom,hogy innen nem menekülök,így mindenképpen megteszed...csak ne ma!Kérlek!-mondtam Bradleynek,mivel akkor magamban már kiterveltem a megszökésem.

-Ahj..de akkor nem fogsz ellenállni!-rázta meg az ujját Bradley és felkapta a cuccait,majd kiviharzott a picinyke szobából,s bezárta az ajtót.Úgy éreztem magam mintha valami idegsebészet,pszichopata osztályán be lennék zárva egy szobába.Mikor Bradley éppen ütlegelt,kitaláltam egy remek menekülő tervet:a fa ágyam egyik lábát kitöröm és betöröm vele a kicsi ablak üvegét,majd kimászok rajta.

Neki is láttam a tervem megvalósításának.Mikor már a házban mindenki aludt,akkor próbálkoztam az ágy lábának kitörésével.Erősen megfogtam mindkét kezemmel a falábat és húzni kezdtem magam felé.Sokáig próbálkoztam,de nem sikerült,már majdnem feladtam,mikor is elszámoltam háromig magamban 1...2..3 és sikerült kitörnöm az ágy lábát.Már csak az üveget kellett ügyesen kitörni,ez nehezebbnek bizonyult. Nagy levegőt vettem elszámoltam ismét háromig és hozzávágtam az üveghez a fadarabot.Hatalmas hanggal tört be,az üveg apró darabokban hullott a földre.Körülöttem mindenhol szilánkdarabok voltak,de szerencsére egybe sem léptem bele.

Felraktam két kezem a kis ablaknál lévő párkányra és nagy erőfeszítéssel felhúztam magam és átlendítettem a lábam.A combom hozzáért az ablakból maradt szilánk csíkhoz,s éreztem ahogy a bőrömbe méllyed,de nem tudott érdekelni abban a pillanatban semmi,csak az,hogy jó messze kerüljek ettől a szörnyű helytől.Ahogy leugrottam éreztem,azt ahogyan végig folyik a lábamon a vér.Körülnéztem és megpillantottam a kerítést,s futni kezdtem felé.Könnyen átugrottam rajta.A ruhám ki volt szakadva több helyen is,pedig a kedvenc darabom volt!A hajam már a vállamra simult,sejtem,hogy elég csapzott lehettem,a minimális sminkem pedig elfolyt,a cipőm pedig a kezemben.Futottam,szerintem életemben a leggyorsabban,mikor is elértem az ismerős parkhoz.Átvágtam a parkon,szerencsére nem volt senki sem a közelben aki engem nézhetett volna.Balra indultam,amerre Harry lakik.Nem tudom miért hozzá mentem,de abban a pillanatban úgy éreztem,ő mellette nagyobb biztonságban lennék mint anyámék mellett.

Mikor bekanyarodtam Harry utcájába,már nem futottam,de azért meggyőződtem arról,hogy senki sem követ.Odaérve mostohatestvérem házához,már lihegtem és alig bírtam menni.Sajgott mindenem,a fenekem rettenetesen égett szintúgy az arcom is.Mit mondok majd Harrynek?Hogy akitől féltett meg akart erőszakolni?Különben is...nekem ez is felért egy molesztálással.Úgy éreztem mintha valamit elvettek volna tőlem...igen..a szüzességem,de lassan tudatosult bennem,hogy ez csak majdnem történt meg.Szerencsére!

Bekopogtam Harry ajtaján,de semmi.Erősebben püfölni kezdtem az ajtót,s még mindig nem jött senki sem ajtót nyitni.Tudtam,hogy otthon van,mivel az autója ott állt a háznál.

Nekidőltem az ajtónak és lerogytam,majd sírva fakadtam.Megpróbáltam halkan szipogni,hogy senki se halljon meg.Felhúztam a lábam,s ekkor vettem csak észre a szilánkok által képzett vágásokat a testemen.A hasamon ahol ki volt szakadva a ruhám,ott is lett egy seben.Óvatosan végig simítottam.

Mikor már alig tudtam nyitva tartani a szemem,elaludtam. Harry ajtajában.